A vörösvérsejtrendszer morphológiája

Dr. Losonczy György és Dr. László Előd

A vörösvérsejt (vvs) fejlődési sor legéretlenebb, de a többi sejtfejlődési rendszer elemeitől már elkülöníthető formája a CFU-E, az erythrocyta "colony forming unit", vagy közismertebb nevén a proerythroblast (pronormoblast) (1. ábra). Ez a sejt a csontvelő nagyobbf méretű elemei közé tartozik, átmérője 15-20 um. Alakja kerek, gyakran állábszerű plazmanyúlvánnyal. (Ezek a plazmakitüremkedések a proerythroblast viszonylagos sérülékenysége miatt, műtermékszerűen képződnek a kenetkészítés során, azaz in vivo nem fordulnak elő). A plazma színe sötétkék. A plazma, vagy a magállomány festődésének intenzitását mindig az adott keneten belül, individuálisan kell értékelni. Ez azért lényeges, mert pl. a proerythroblast és a myeloblast elkülönítése többek között a plazma sötétebb (a proerythroblastokban), vagy világosabb ( a myeloblastokban) kék színe (basophiliája) alapján történhet meg. A proerythroblast plazmájának egynemű basophiliáját világos területek váltják fel, főként a plazma mag körüli, un. perinuclearis zónájában. (A világos területeken a Golgi apparátus és lipid tartalmú mitochondriumok helyezkednek el). A proerythroblast és valamennyi későbbi vvs fejlődési alak plazmája normális körülmények között granulációmentes . A proerythrobastban a mag centrálisan helyezkedik el és a sejt területének több mint 80%-át elfoglalja. A mag színe sötét lila, apró szemcseszerű összetételű kromatinállományában nucleolus(-ok) néha kivehető(-k). A nucleolusok színe sötétkék. A mag és a plazma intenzív festődése, valamint a perinucleáris udvar a mag/plazma határt élessé teszi. (Myeloblastokban a mag/plazma határ elmosódóbb). A proerythroblast az összes csontvelői sejt kevesebb, mint 1%-át teszi ki, ezért nem mindig könnyű fellelni és azonosítani. Perifériás vérben normális viszonyok között nem fordul elő.

A proerythroblast utáni vvs fejlődés általános jellegzetességei a következők: a sejtek átmérője csökken, a mag/plazma arány szintén csökken, tehát a mag megkisebbedése kifejezettebb, mint az egész sejtté, a mag kromatinállománya egyre sötétebb, a proerythroblast kromatinjának finom szemcsézettségét egyre durvább, rögös magállomány váltja fel. Nucleolus csak a proerythroblastban fordul elő. A mag helyzete fokozatosan excentrikussá válik, végül ki is lökődik. A plazma basophiliája gyengül, világoskékké, majd fokozatosan szürkés-pirosassá, végül vörössé (eosinophillá) válik.

A proerythroblast utáni vvs fejlődési forma a basophil normoblast. Mérete 12-17 um, alakja kerek, a plazma basophiliája még szintén intenzív, bár azonos látótérben egy proerythroblasttal összehasonlítva a basophilia mérséklődése érzékelhető. Perinuclearis udvar itt is jellemző, a mag kerek, centrálisan helyezkedik el, de kromatinja sötétebb, szemcsézettsége durvább (nagyobb részekből áll), mint a proerythroblastokban. A kromatinállomány néha "kerékküllőszerűen" rendeződik. Ez a jellegzetesség plazmasejtekben is fellelhető. Az elkülönítés a plazmasejt magjának szinte mindig excentrikus elhelyezkedése és a plazmasejtben jelenlévő vacuolumok alapján történik. Az összes csontvelői sejt 1-2%-a basophil normoblast, a perifériás vérben normálisan nem fordul elő.

A következő erythroid érési alak a polychromasias, vagy intermedier normoblast. Nevét onnan kapta, hogy plazmája lugos és savas festéssel egyaránt festődik (polychromasia), illetve, hogy a hemoglobinmentes basophil és a már szinte kizárólag hemoglobint tartalmazó eosinophil normoblast közötti (intermedier) fejlődési alak. Plazmája RNS-t és hemoglobint egyaránt tartalmaz. Az RNS adja a basophiliát, a hemoglobin az eosinophiliát. Nagysága 10-15 um, alakja kerek, plazmaszíne foltszerűen váltakozóan szürkéskék és rózsaszín, a mag/plazma arány kb. 1:1. A mag jellegzetesen excentrikusan helyezkedik el, a kromatin gyakran kerékküllőszerű, rögös és sötét. Csontvelőben megtalálni könnyű, mert az összes sejt átlagosan 20%-át képezi.

Az eosinophil (acidophil, orthochromasias) normoblast az utolsó még magvas vvs fejlődési alak. Átmérője 8-10 um, alakja nem szabályosan kerek, mert a sejtek széle gyakran elmosódó kontúrú. A plazma színe hasonlít az érett vvs-ekére enyhe lilás színezettel. A mag/plazma arány kicsi, a magállomány egynemű, színe fekete. A kilökődés előtt álló mag excentrikusan helyezkedik el. A csontvelői sejtek 2%-át képezi.

Az eosinophil normoblast és az érett erythrocyta közötti fejlődési alak a reticulocyta (nem tévesztendő össze a reticulumsejttel). May-Grünwald-Giemsa festéssel csak kicsit nagyobb mérete (7-10 um) alapján gyanítható, hogy a vizsgált magvatlan erythrocyta valójában reticulocyta. Azonosítása brillant cresylkék festéssel történik, mert ez a festék kicsapja az ebben a stádiumban még jelenlevő ribosomális RNS-t, mely ezután finom hálózatos struktúrát képez. Ilyen festéssel a vvs-ek színe zöldes-kék, a hálózatos struktúrájé ("substancia reticulofilamentosa") kékes-fekete. A periphériás vvs-ek 1%-át képezik. Számuk nő, ha az effektív vérképzés gyorsul (pl. vérvesztés után).

Az érett erythrocyta 7-8 um átmérőjű, kerek, bikonkáv keresztmetszetű, magvatlan sejt. Plazmája eosinophil, granulációt nem tartalmaz.


Dr. Tornóci László (HTML verzió)
Copyright © SOTE, Kórélettani Intézet