A granulocytopoiesis első rutinszerűen azonosítható eleme a CFU-G, vagy myeloblast (1. ábra). Ez a sejt valamivel kisebb, mint a proerythroblast, átmérője 14-18 um. Alakja nem olyan szabályos kerek, mint a proerythroblasté, plazmakitüremkedések sem jellemzőek. A plazma színe halvány basophil (halvány kék), granulációmentes. A mag szabálytalan alakú,egyik oldalán kisebb behúzódás lehet. A mag kromatinállománya világosabb, mint a proerythroblastban, szerkezete elmosódó, homogen. Nucleolusok (2-5) gyakran láthatók, színük világosabb, mint a kromatinállományé (negatív nucleolus). Fontos tudni, hogy nucleolusnak csak akkor tekintünk egy intranuclearis képletet, ha annak jól kivehető saját határa van. Ez a határvonal a myeloblastok nucleolusánál sötétkék színű. (A myeloblastok azonosításának egyébként nem feltétele nucleolus(-ok) jelenléte. Ha kimutatható(-k), az a feltételezést megerősíti). A mag a plazma nagy részét (>90%) kitölti. Excentrikusan helyezkedik el, ezért a plazmaállomány a mag egyik oldalán tűnik csak fel. A mag behúzódása rendszerint a plazmaszegéllyel szomszédos oldalon található. A magbehúzódás előtti plazmaterület gyakran világosabb, mint a távolabbi részeken. A csontvelői sejtek kb. 1%-a myeloblast, a periphériás vérben normális viszonyok között nem jelenik meg.
A granulocytaképzésnek általános morphológiai (és funkcionalis) jellegzetességei vannak. Az éréssel a sejtek mérete csökken (kivétel a promyelocyta), a plazma basophiliája eltűnik, primer azurophil, később secunder (specifikus) granuláció jelenik meg. A mag kromatinja egyre sötétebb, szemcsézettsége egyre durvább, nucleolus csak a korai alakokban jellemző, a mag fokozatosan vese-, majd patkó-, illetve szalagalakúvá válik, végül szegmentálódik. Összterülete a sejtéhez képest (a mag/plazma arány) egyre csökken.
A myeloblast utáni sejtfejlődési állomás a promyelocyta. Érdekes módon ez a sejt nagyobb, mint a nálánál éretlenebb myeloblast, átmérője 16-25 um. Kerek, vagy kissé ovális alakú sejt, plazmája lehet még halvány basophil, primer, un. azurophil (bordó-piros) granulációt tartalmaz. Az azurophil granulumok 0.2-1.0 um-es hosszúkás pálcikaszerű képletek, melyek különféle mikrobicid hatású komponenseket (myeloperoxidáz, proteazok, kationos fehérjék, stb) tartalmaznak. A mag/plazma arány kisebb (kb. 3:1), mint a myeloblastban, a mag excentrikusan helyezkedik el, kromatinja még laza, homogen, de a myeloblast kromatinjával összevetve már érési jeleket mutat (kicsit sötétebb, szemcsézettsége kevésbé finom). Nucleolusok (negatív) előfordulhatnak. A mag alakja ovalis, behúzódás lehet rajta, rendszerint a magnak a plazma felé eső oldalán. A magbehúzódás előtt a plazma világosabb és granulációmentes. A csontvelői sejtek kb. 3%-át alkotja, periphériás vérben egészséges egyénben nem fordul elő.
A promyelocyták érési osztódása után keletkeznek a myelocyták. Méretük kisebb, mint a promyelocytáké, így a myeloblastokhoz hasonló az átmérőjük. A plazma színtelen és az azurophil granuláció helyét átveszi a secunder, neutrophil granuláció. Ennek színe halvány barna, collagenázt, lizozimet, lactoferrint, complement aktiváló faktorokat és plazminogent tartalmaz. A mag/plazma arány tovább csökken (1:1), a mag vesealakú, kromatinja tömöttebb, sötétebb, mint a promyelocytáé, benne nucleolus ritkán látható. A magbehúzódás a sejt közepe felé eső oldalon van, itt a granuláció ritkább, a plazma világosabbnak tűnik. A fehérvérsejt fejlődési rendszerben ez az utolsó osztódásra képes elem. A csontvelői sejtek kb. 5%-át képezi, a peripherián csak kóros viszonyok között jelenik meg.
A metamyelocyta, vagy jugend a csontvelő egyik leggyakoribb sejtje, az összes sejt 10-30%-át képezi. Átmérője 12-16 um, kerek, vagy enyhén ovális alakú, plazmájának alapszíne világos szürke, benne neutrophil granulációval. A mag/plazma arány kb. 1:2, a mag excentrikusan helyezkedik el, vese- (vagy bab-) alakú, kromatinja tömött, nucleolusa nincs. A perifériás fehérvérsejtek (a lymphocytákat beleértve) 0-2%-át alkotja.
A stab (bot), vagy helyesebben band (szalag) forma a jugendtől a mag alakjában és kromatintömöttségében tér el. A mag hosszú, vékony képletté, szalagszerűvé válik. Kromatinja igen tömött. A mag területe a sejt területének kevesebb, mint 1/4-ét tölti ki. A csontvelői sejtek kb. 10%-a stab, a perifériás fehérvérsejtek (a lymphocytákat beleértve) 0-4%-át alkotja.
A segment, vagy polymorphonuclearis granulocyta hasonlít a stabhoz, de a szalagszerű mag ekkor már 2-4 helyen lefűződik, és így 3-5 segment képződik. A csontvelői sejtek 10-20%-a, a periphériás fehérvérsejtek 50-70%-a neutrophil granulocyta.
A szokásos festéssel az eosinophil myeloblast (CFU-Eo) nem különböztethető meg a myeloblasttól. Az eosinophil promyelocyta viszont felismerhető, mert szemben a promyelocytával, plazmája nem csak azurophil, hanem eosinophil granulációt is tartalmaz. Az eosinophil granulumok színe téglavörös (de lehet sárga, vagy barna is), alakjuk elég szabályosan kerek, éles széllel, néha a mag felett is felfedezhetők. A további érési változások megfelelnek a neutrophil vonalnál leírtaknak kivéve, hogy az eosinophil granuláció a plazmát rendszerint teljesen kitölti és az eosinophil segment magja monosegmentált, pápaszem jellegű. Az eosinophil granulumok proteolytikus enzimeket, peroxidázt és kationos fehérjéket tartalmaznak. Ezek a komponensek mikrobicid hatásúak.
A CFU-Bas, vagyis a basophiloblast a myeloblasttól elkülöníthető: mérete, magja és mag/plazma aránya hasonlít a myeloblastéhoz, de a plazma nagy, sötét basophil (ez itt leginkább feketét jelent) granulumokat tartalmaz. A granuláció kiterjed a mag fölötti területre is. Néha üres (fehér) lyuk jelzi egy-egy kiürült basophil granulum helyét.
A basophil fejlődésben promyelocyta, myelocyta, metamyelocyta, stab és segment stádiumok nem észlelhetők. Az érett basophil granulocyta nem kisebb, mint a basophiloblast. Magja nem segmentált, de vannak rajta behúzódások, ezért alakja leginkább a lóheréhez hasonlít. Gyakran nem lehet a mag körvonalát megállapítani, mert a basophil granuláció elfedi. A basophil granulumok számos gyulladáskeltő mediátort, histamint, serotonint, leukotrieneket, plazminogen aktivátort, heparint és proteazokat tartalmaznak. A basophil granulocyták fontos szerepet játszanak az I. (anaphylaxiás, vagy reagin) típusú immunallergiás betegségek (pl. urticaria, anaphylaxiás shock, egyes bronchialis asthmák, stb) pathomechanizmusában. A perifériás fehérvérsejtek 0-1%-át alkotják.