eComStation - frissített OS/2 kliens vagy új operációs rendszer?

Több mint egy fél éves késéssel, augusztus elsô hetében jelent meg az év elsô negyedévére beharangozott eComStation (eCS). Az eCS hívei szerint új operációs rendszerrôl, míg a rosszmájúak szerint csupán csak egy kissé föltupírozott OS/2-es kliensrôl van szó. Mi is az eCS tulajdonképpen? Cikkünk erre a kérdésre keresi a választ.

Bevezetés A Warp Server for e-Business 1998-as megjelenése után sokáig úgy tûnt, hogy végérvényesen ez lesz az utolsó, hivatalosan kiadott OS/2-es verzió. Az 1999-es és 2000-es évek folyamán azonban egyre másra láttak napvilágot olyan pletykák, amelyek szerint az IBM mégiscsak elkötelezte magát az OS/2-es kliens frissítése mellett. A pletykákat természetesen hivatalosan sohasem erôsítették meg, de hát mindenki tudta, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél... Ezért is hatott kisebb sokként, amikor a Stardock világgá kûrtölte, hogy sikertelenül végzôdtek az IBM-mel folytatott tárgyalásai, amelyekkel azt szerették volna elérni, hogy ôk bocsáthassanak ki egy, a Warp 4-re alapozott új OS/2-es klienst. A gyász szerencsére nem tartott sokáig, mivel az IBM bejelentette, hogy már aktívan dolgozik a nagy szerényen csak kényelmi csomagra keresztelt új kliens és szerver változatokon. Tovább fokozta a meglepetést, hogy színre lépett az addig nem sokak által ismert Serenity Systems és bejelentette, hogy neki viszont sikerült megállapodnia az IBM-mel egy új, az IBM-es kényelmi csomagra alapozott operációs rendszer kifejlesztésének az ügyében.

Mi játszódhatott le a kulisszák mögött? Mi késztette az IBM-et a kényelmi csomag kiadására? Miért nem sikerült megegyeznie a Stardocknak az IBM-mel? Miért sikerült a Serenitynek az, ami a Stardocknak nem? Ezek a kérdések foglalkoztatták az OS/2-es közösséget a bejelentéseket követôen. Természetesen biztosat senki sem tudott, ám a többség a következô teóriák mellett tette le a voksát. A kényelmi csomag egyértelmûen a nagybani felhasználók (bankok) nyomására született meg. Nyílt titok, hogy az IBM már régóta terelgeti felhasználóit a Windows platform felé. A kliensek egy része kész volt vállalni a Windows NT vagy Windows 2000-re történô átállással járó többletkiadásokat, azonban voltak olyanok is, akik azt mondták, hogy ôk bizony tökéletesen elégedettek a jelenlegi állapottal, s nem kívánják gépparkjukat lecserélni, hogy kielégítsék a Windows-ok jóval nagyobb teljesítményigényét. Ha az IBM azt kívánja, hogy hagyjanak fel az OS/2-vel, akkor megteszik, sôt, egy lépéssel még tovább is mennek és fokozatosan leváltják az összes többi IBM-es hardver és szoftverterméküket is... A Stardock kudarcával kapcsolatban már két fô táborra oszlottak a bennfentesek. Az egyik irányvonal szerint a Stardock egyszerûen kevesellte az IBM által felajánlott árrést. A másik tábor szerint viszont az volt a fô szakítóok, hogy az IBM megtagadta az OS/2 kódjához történô hozzáférést. A Serenity ugyanakkor valószínûleg elfogadta a felajánlott pénzügyi feltételeket, ám az is lehet, hogy jobban bízik az eCS nagyobb sorozatban történô eladásában és az így elérhetô nyereségben. Persze az is megtörténhetett, hogy a Serenity egyik tulajdonosa, régi IBM alkalmazott lévén jobb feltételeket tudott kiharcolni. A nyertes cég abba is belement, hogy nem lesz hozzáférésük a Warp 4 forráskódjához, és így csak az egyes modulok cseréjével, illetve az azokban bennefoglalt szöveg és képelemek (resources) lecserélésével alakíthat a kényelmi csomagon.

Mi került a csomagba? Ilyen elôzmények után vágott bele a Serenity a divatosnak hangzó, eComStation névre keresztelt operációs rendszer kifejlesztésébe. Amikor 2000. októberében a WarpStock Europe konferencián volt alkalmam megtekinteni elôadásukat, kicsit csalódottan vettem tudomásul, hogy gyakorlatilag alig tudtam meg valami kézzelfoghatót az eCS-rôl. Szó volt ugyanis szinte mindenrôl, csak arról nem, hogy miben is más az eCS mint a kényelmi csomag. Utólag persze ez érthetô is, hiszen a termék alapjául szolgáló kényelmi csomagnak akkor még csak a bétaváltozata volt meg, s az eCS 1.0 arculatát és végleges összetételét a részben az internetes fórumokon kialakult hosszú eszmecserék is formálták. Bár az elôfizetôknek szinte azonnal megküldték a kényelmi csomag bétáját, a végleges termék kibocsátására nagyon sokat kellett várni. A csúszásnak több oka is volt. Az elsôk között lehet megemlíteni, hogy a Serenity meglehetôsen kis cég, ám ennek ellenére maximálisan szerette volna kielégíteni a felhasználók igényét, és nagyon sok, az internetes fórumokon felvetett kívánságot is kielégített. Az internet azonban nem csak hátráltatta a fejlesztést, mivel rendszeresen fordult elô, hogy a fejlesztôk itt kaptak megoldást egyes problémáikra, s nagyon sokan ingyen is besegítettek a fejlesztésbe. A megjelenés dátumának folyamatos kitolásával párhuzamosan tolták a Warp 4-rôl történô kedvezményes upgrade határidejét is, amely szeptember végéig még lehetséges (volt). A Serenity nem közvetlenül végzi a terjesztést, hanem összefogott néhány, hagyományosan OS/2-es termékeket is forgalmazó céggel. A terjesztôtôl függôen lehetnek kisebb nagyobb eltérések a kiszerelésben, azonban mindegyik disztribúció megegyezik abban, hogy három CD-t tartalmaz.

eCS telepítô CD-k

Az elsô a tulajdonképpeni eCS telepítô CD, a Serenity által kifejlesztett telepítô-programmal. A második CD az IBM-es kényelmi csomag tavaly év végén kiadott elsô verziója. A harmadik CD-n ajándék illetve ingyenes alkalmazások találhatóak. A Serenity embereinek jó tárgyalókészségét dicséri, hogy olyan közkedvelt fizetôs alkalmazások kerültek fel erre a CD-re, mint például a Lotus SmartSuite 1.6-os irodai alkalmazáscsomag, az Injoy tárcsázó, a Desktop on Call távirányító eszköz, vagy a HobLink által kifejlesztett X-szerver. Az európai régió elárasztását a hollandiai Mensys (http://www.mensys.nl) vállalta magára, ám elektronikus rendelési rendszerük révén a világ bármely más tájáról rendelhetnek náluk. Az általuk kiszerelt eCS-ben a CD-ken túlmenôen kis nyomtatott használati utasítás is van, amelynek legfrissebb változatát az internetet is közzétettek (http://www.ecomstation.nl/files/ecs-ga-pdf-a5.pdf).

Telepítési variációk Az eCS többféle módon is telepíthetô. A legegyszerûbben akkor járunk el, ha felbootolunk az elsô CD-rôl, amely eredményeként egy teljesen funkcionális, grafikus felülettel ellátott eCS-t kapunk, amelybôl mindössze néhány egérklikkantással indítható a telepítés. Amennyiben CD-rôl nem tud gépünk bootolni, akkor a Warp 4-bôl megszokott módon le kell gyártanunk három eCS telepítôlemezt, amelyekrôl szintén fel tud állni a rendszer. Lényeges különbség a korábbi OS/2-kel szemben, hogy a három indítólemez önmagában nem képes még egy minimális rendszer indítására sem, ugyanis a szükséges fájlok egy része az eCS telepítô CD-jén található. Amennyiben gépünk 64 MB vagy annál kevesebb RAM-mal rendelkezik, akkor a Serenity a második CD-rôl történô telepítést ajánlja. Ebben az esetben tulajdonképpen a Warp 4-es kényelmi csomagot (MCP = Merlin Convenience Pak) telepítjük, amelyet aztán egy a harmadik CD-n található segédprogram (convert.exe) segítségével lehet eCS kinézetûre szabni. Ez a programocska egyébként mûködik az eCS preview és az MCP bétaverziókkal is, s nagy valószínûséggel még az UpdCD segítségével készített Warp 4.5-ök is eCS kinézetûre alakíthatók így. Floppy lemezes telepítésre nincs már mód, de nem volt ez másként a Warp 4 esetében sem.

Bootol az eCS

Nem lehet ugyanakkor hálózaton keresztül sem telepíteni, legalábbis én egyik telepítô CD-n sem találtam az npsetup.exe programot, amely segítségével a távinstallhoz szükséges lemezeket lehetett legyártani, s a nyomtatott használati utasítás sem tesz errôl a lehetôségrôl említést. Így a CD-ROM meghajtóval nem rendelkezô gépek telepítésére az egyetlen járható út a telepítôfájlok valamilyen módon a merevlemezre történô felmásolása, és a Warp 4 esetében bevált, merevlemezrôl történô telepítés, majd pedig az eCS look and feelre történô konvertálás lehet. Hasonló lehet a helyzet a tömeges telepítés esetén használt, a felhasználó beavatkozása nélkül végrehajtott, úgynevezett CID (Controlled Installation and Distribution) telepítéssel is, amely csak a második CD esetében alkalmazható. Az eCS hardverigénye nagy vonalakban megegyezik a Warp 4 hardverigényével, így a ma már gyengécskének számító P100-as processzorral és 32 MB RAM-mal felszerelt gépeken is jól használható.

Az új telepítô Kétségkívül az egyik leglényegesebb újítás az eCS-ben az új telepítôprogram, amelyet az elsô CD-rôl történô futtatáskor használunk. A CD-rôl vagy az elsô telepítôlemezrôl történô felbootoláskor legelôször egy kis menü jelenik meg, amelyben választani lehet az alapértelmezett beállításokkal történô indítás, illetve az alapbeállítások megváltoztatása között. Ha csak véletlenül bootoltunk volna fel a telepítô CD-rôl, akkor lehetséges a merevlemezrôl történô bootolás folytatása is. Amennyiben az alapbeállítások megváltoztatása mellett döntünk, akkor az úgynevezett preboot (elôboot) képernyô jelenik meg. Itt nyílik lehetôség olyan alapbeállítások megváltoztatására, mint például a képernyôfelbontás, speciális (pl. SCSI) driverek betöltése vagy a telepítôrendszer telepítéséhez használt RAM drive-hoz rendelt meghajtóbetû definiálása.

eCS preboot képernyô

Bár a készítôk próbáltak olyan beállításokat használni, amelyek a legtöbb gépen azonnali sikert garantálnak, nálam csak 50%-os lett az eredmény. Az eddig telepített két PC-bôl ugyanis az egyiken volt egy olyan meghajtó, amelynek betûje ütközött a RAM drive-hoz rendelt betûvel (R:), amely eredményeként a sokak által jól ismert "Cannot operate your hard disk" üzenettel fejezôdött be elsô telepítési próbálkozásom. A megoldás a RAM drive betûjének a preboot menüben történô megváltoztatása volt, amely után sikeresen tovább is ment a rendszer.

Az alap OS/2 (pardon eCS) fájlok betöltése után elkezdôdik a telepítôrendszer telepítése a RAM drive-ra, ami lassabb gépen akár néhány percig is eltarthat. E közben egy látványos eCS animáció is szórakoztatja a felhasználót. A folyamat végeredménye egy minimális, ám grafikus felülettel ellátott eCS lesz, amelynek munkaasztaláról, az automatikusan elinduló "eComStation Installation Program"-ból lehet indítani a tulajdonképpeni telepítést. A program egy varázslószerû felülettel rendelkezik, amely végigkalauzol bennünket a telepítés elsô fázisán, amelynek legbonyolultabb része a merevlemez LVM-esítése és a telepítésre kiszemelt kötet kiválasztása. Bizonyára emlékeznek még az olvasók (ha másról nem, akkor az LVM magyar fordítása körül kialakult vitákról biztosan) az AIX-bôl átvett és a Warp Server for e-Business-ben bevezetett logikai kötetmenedzserre (LVM = Logical Volume Management), amely a hagyományos, FDISK típusú kötetmenedzsmentet váltotta fel az OS/2 operációs rendszerben.

eCS telepítô

Segítségével váltak például olyan funkciók elérhetôvé, mint például a meghajtóbetûk tetszôleges kiosztása, vagy pedig a kötetek dinamikus kiterjesztése. Mivel az LVM nem kompatibilis az FDISK-kel, ezért a Warp 4-rôl, vagy más operációs rendszerekrôl áttérôknek elôbb konvertálniuk kell merevlemezüket. Ha van régi Boot Manager, akkor azt is le kell cserélni az eCS-sel adott LVM kompatibilis verzióra. Bár a konvertálás csak annyit jelent, hogy a kötetek más rendszerek által elvileg nem használt részébe pótlólagos információt tárol el a kötetmenedzser, azért érdemes biztonsági másolatot készíteni kritikus adatainkról a telepítés megkezdése elôtt. Én például úgy jártam, hogy a gépen már fent lévô Windows 2000-t újra kellett telepítenem a konverzió után, mivel a rendszer nem volt képes többé megtalálni az NT kernelt... Mivel a másik, korábban már LVM-esített gépemen a Windows 2000 simán bootolt az eCS telepítés után is, ezért arra gyanakszom, hogy a probléma csak olyan gépeken jelentkezik, ahol a konverziót elôször végzik el. A WSeB béta tesztelésekor kapott információs anyagban volt erre a problémára (igaz még csak Windows NT-vel kapcsolatban) utalás, ám ez érdekes módon kimaradt a végleges verzió dokumentációjából és az eCS manual sem ír róla. Az eCS levelezési listán feltett kérdésemre is azt válaszolták a szakértôk, hogy "no problem". Azért nem árt vigyázni, bár valószínû, hogy más operációs rendszerekkel tényleg nincs ilyen probléma. A varázsló mûködésében kissé zavaró (bár utólag logikus) volt az is, hogy az LVM-esítés elôtt egyetlen kötet sem jelent meg a telepítésre választható kötetek listájában. A "Manage Volumes" gombra klikkantva viszont elindult az LVM WSeB-bôl már jól ismert szöveges felülete, amelybôl el lehetett készíteni a telepítésre alkalmas kötetet.

eCS LVM képernyô

Kissé meglepôdve tapasztaltam, hogy az LVM-bôl nem lehetett telepíthetôvé tenni a kötetet, ki kellett lépni abból, majd pedig a varázsló listájában ekkor már megjelenô kötetet ki lehetett választani telepítésre. Az elsô fázis további része szinte észrevétlenül telt el a fájlok másolásával, majd pedig önmûködôen újraindult a rendszer, immáron a merevlemezrôl. A második és harmadik fázis során kerülnek a kiegészítô elemek telepítésre, azonban ahogy halad elôre a telepítés, úgy kell egyre többet tennie a gép elôtt ülô személynek. A fejlesztôknek ugyanis láthatóan nem volt idejük befejezni az IBM-es telepítô-programok teljes lecserélését, így sok helyen csak egy-egy terjedelmesebb magyarázó szöveggel próbálják a helyes irányba terelni a telepítés menetét. A harmadik fázis végén jelenik meg a Wise masina, amely addig nem engedi tovább a telepítést, amíg meg nem adjuk a termék vásárlásakor kapott regisztrációs adatokat. Ha sikeresen vettük ezt az akadályt is, akkor lehetôségünk nyílik még az eCS ajándékcsomagban található alkalmazások telepítésére is.

Az elsô benyomások Már a telepítés megkezdése elôtt nyilvánvalóvá válik, hogy az eCS felületének kialakítására alakult GUI (Graphical User Interface) csapat nagyon jó munkát végzett. Bár én nem vagyok a csicsa híve és eddig tökéletesen elégedett voltam a Warp 4 felületével is, be kell hogy valljam, hogy a pár nap használat után nagyon megszoktam az eCS szemre igen tetszetôs kinézetét. A fejlesztôk szinte az összes ikont lecserélték az Object Desktopéhoz hasonlító ikonokra, s szinte mindenhol a régebbieknél jóval tetszetôsebb WarpSans fontot használják. Az eCS téma menedzser segítségével megváltoztatták a keretek, jelölônégyzetek és rádiógombok kinézetét, s az alapbeállítás (eCS classic theme) mellett még jó néhány más, Warp 3-ra, Warp 4-re, de akár Windows-ra emlékeztetô kinézetet is választhatunk. Az eStylerLite alkalmazással átalakíthatjuk a címsorok és nyomógombok kinézetét, de lehetôség nyílik a rendszerleállítás menüjének kiterjesztésére is (extended shutdown).

eCS csicsázás

Különösen hasznosnak találtam még, hogy végre menübôl tudom felfüggeszteni (suspend) notebookom mûködését. Lényeges azt is megjegyezni, hogy a csinosításnak nincs észrevehetô ára. Kissé régicske, P233-as, 64 MB-tal felszerelt notebookom ugyanis ugyanolyan gyorsan szalad eCS alatt, mint ahogy azt a Warp 4-gyel már megszoktam.

A másik komolyabb új funkció a Wise masina beépítése, amely segítségével könnyedén telepíthetô több mint 50 alkalmazás, s az eCS web oldalon (http://www.ecomstation.com) keresztül terjesztett frissítésekkel ez a szám csak növekedni fog. Ugyanitt jelentkezhetnek azok a fejlesztôk is, akik szeretnék, ha programjukat felvennék a Wise masinába, vagy hajlandóak besegíteni egyéb alkalmazások adaptálásában. A telepítés mellett a Wise masina menüjébôl el lehet érni a legtöbb rendszerbeállítást és innen indítható például a kiegészítô rendszerkomponensek telepítése is. Míg a legtöbb rendszerkomponens esetében a hagyományos IBM-es telepítô-programok indulnak el, addig az új nyomtató telepítése során már a Serenity által kifejlesztett varázslót élvezhetjük. Lehetôség van még az eComCenter (WarpCenter) beállításainak mentésére és visszaállítására, illetve a telepítés második és harmadik fázisának újraindítására is. Az ajándék alkalmazások közül én az Injoy tárcsázóprogramnak örültem a legjobban, amelynek nem is az alap (basic), hanem a kiterjesztett (extended) változatát tették az eCS-be.

A Wise masina eCS alatt

Bár én eddig elégedett voltam a Warp 4 beépített tárcsázójával és nem voltam hajlandó kifizetni a 45 USD-t az Injoy extended verziója által nyújtott extra kényelemért, most kétség kívûl át fogok térni erre az alkalmazásra. Hab a tortán az otthon vagy vállalkozásukban több számítógéppel rendelkezôk számára, hogy az Injoynak ezen kiadása beépített NAT (Network Address Translation) funkciója révén alkalmas internetkapcsolat megosztására is. Új felhasználó számára zavaró lehet, hogy az OS/2 elnevezés lecserélését eCS-re csak az esetek felében végezték el. Így fordulhatott elô, hogy a Warp 4-bôl WarpCenter néven megismert tálca a feladatlistában eComCenter néven szerepel, míg a segítségben megmaradt a WarpCenter elnevezés.

A Win/eCS környezet is hemzseg a Win-OS2 elnevezéstôl. A telepítés utáni elsô betárcsázáskor kissé meglepôdtem, amikor a vonal bontása után megjelent egy TRAP üzenet, azaz a rendszer teljes leállását jelzô képernyô. Az eCS alapját képezô kényelmi csomag TCP/IP 4.3-as komponensében ugyanis bennmaradt egy súlyos hiba, amelynek következtében a rendszer leáll a PPP kapcsolat megszakítása után, amennyiben a számítógépben hálózati kártya is van. Bár az IBM már régen kiadta a javítást, amely fel is került a harmadik eCS CD-re, a Serenity nem vállalta (szerintem nagyon helytelenül) a javítás beépítésébôl adódó esetleges kockázatot. A fix kézi telepítése után nem volt komolyabb bajom a rendszer stabilitásával, bár a Munkaasztal egyszer kétszer lemerevedett egy rövidebb idôszakra, ám a rendszert e miatt eddig még egyszer sem kellett újraindítanom.

Ingyenes alkalmazások eCS-re

A lemerevedés lehet annak is a következménye, hogy jobb híján kézzel kellett áttennem a Warp 4-bôl az eCS-sel valószínûleg sohasem tesztelt Toshiba PCMCIA rendszer támogatását biztosító drivereket, mivel a kényelmi csomagban már csak az IBM Thinkpadeket támogatják. Az eCS néha azt is elfelejti nálam, hogy notebookon fut, ugyanis az eComCenter kijelzôjén többnyire nem mutatja, hogy milyen töltöttségi állapotban van a telep. Ezek persze csak kisebb problémák, amelyeket még tovább kell tanulmányoznom, mielôtt levonom a végsô tanulságot...

Végkövetkeztetések Az eCS kétség kívûl megérdemli, hogy új operációs rendszernek nevezzék. Forradalmian új dolgokkal nem büszkélkedhet, azonban még a tapasztalt Warp 4, WSeB vagy MCP felhasználók számára is bôven tartalmaz meglepetéseket. Kicsit hasonlatosnak érzem a helyzetet a Windows 2000 - Windows XP átmenethez. A telepítô-programok tökéletesítése és a felület csinosítása jó lépés az új felhasználók megnyerésének irányában. Kérdéses persze, hogy az eCS jelenlegi állapotában, vagyis amíg az új telepítô még nem teljes (így gyakran kénytelenek meghívni a régi programokat), összességében mennyire egyszerûsíti a telepítést. Az eCS-sel adott gazdag programkínálat (még a Warp 4-es VoiceType-ot is átemelték!) és az a tény, hogy az eCS a gyengébb gépeken is jól fut, valódi alternatívává teszi a gazdaságosságra törekvô kis vállalatok, illetve a szerény költségvetéssel dolgozó otthoni felhasználók számára.

Kádár Zsolt
2001.09.05.