Kórélettan és klinikai laboratóriumi diagnosztika

Tantárgyprogram a TVSZ. 3.§ (2) bek. szerinti bontásban

 

 

 

A tantárgy kódja

A tantárgy teljes címe

A tantárgy rövidített címe

Heti (félévi) tanóraszám

Félév végi számonkérés típusa

Az elvégzéshez szükséges tanulmányi munka kreditpontban

Oktatási szervezeti egység neve

Oktatási szervezeti egység kódja

Oktató megnevezése

Előzetes követelmények

Tantárgy feladata a szakképzés céljának megvalósításában

            Általános jellemzők

            Elméleti rész

            Gyakorlati rész

Tantárgy leírása

                        Elméleti ismeretanyag

                        Általános kórélettan

                                    A gyulladás kórélettana

                                    Az immunműködés kórélettana

                                    Oncopathophysiologia

                                    A hőháztartás kórélettana

                                    Az öregedés kórélettana

                          Részletes kórélettan

                                    A keringés kórélettana

                                    A légzés kórélettana

                                    A só- víz háztartás, a sav-bázis egyensúly és a veseműködés kórélettana

                                    Anyagcserezavarok kórélettana

                                    A tápcsatorna működésének zavarai

                                    Endokrin betegségek kórélettana

                                    A központi idegrendszer működésének kórélettana

                                    Haematológiai betegségek kórélettana

                                    A kötőszövet, az izomszövet és a csontrendszer kórélettana

                        A gyakorlati/szemináriumi oktatás keretében előadott ismeretanyag

                        Elektrokardiográfia

                        Klinikai kémiai laboratóriumi vizsgálatok

                        Haematológia

Az osztályzat kialakításának módja

Vizsgakövetelmények

Kollokviumi és szigorlati tételek Letöltés: [PDF]

                        Klinikai kémiai laboratóriumi diagnosztikai tételek jegyzéke Letöltés I-VI.: [PDF], Letöltés VII-XIII.: [PDF]

                                    A tápcsatorna működésének laboratóriumi vizsgálata

                                    A májműködés zavarainak laboratóriumi vizsgálata

                                    A szénhidrát-anyagcsere zavarainak laboratóriumi vizsgálata

                                    A zsíranyagcsere zavarainak laboratóriumi vizsgálata

                                    Plazmafehérjék és plazmaenzimek laboratóriumi vizsgálata

                                    A véralvadás zavarainak laboratóriumi vizsgálata

                                    A sav-bázis egyensúly zavarainak laboratóriumi vizsgálata

                                    Só- és vízforgalom zavarainak laboratóriumi vizsgálata

                                    A vesebetegségek laboratóriumi vizsgálata

                                    Az endokrin működés laboratóriumi vizsgálata

                                    A kalcium- és foszfátforgalom laboratóriumi vizsgálata

                                    Az izületi folyadék laboratóriumi vizsgálata

                                    Kérdések az „Anaemia vizsgálata” c. gyakorlat anyagából

          Írott tananyag, technikai- és segédeszközök

                        Kötelező tankönyvek és segédanyagok

                        Ajánlott irodalom

                        Interneten elérhető ajánlott oktatási segédanyagok

          A hallgató egyéni munkával megoldandó feladatai száma és típusa

 

 

 

 

A tantárgy programja

 

a.,       a tantárgy kódja: AOKORKOR_1M

            a tantárgy teljes címe: Kórélettan és klinikai laboratóriumi diagnosztika I.-II.

            a tantárgy rövidített címe: Kórél-klinlab I.-II.

 

b.,       heti (félévi) tanóraszám: 4 ó. (60 ó.)

            tantermi előadás: 1,5ó. (22,5 ó.)

            Klinikai laboratóriumi diagnosztikai gyakorlat: 2,5 ó. (37,5 ó.)

 

c.,       félév végi számonkérés típusa:   I. félév: kollokvium

                                                                        II. félév: szigorlat

 

d.,       az elvégzéshez szükséges tanulmányi munka

            kreditpontban: - (hagyományos képzési forma)

 

e.,       oktatási szervezeti egység neve: Kórélettani Intézet

            oktatási szervezeti egység kódja: KOR

            oktató megnevezése: Prof. Dr Szollár Lajos

            előzetes követelmények:            Anatómia: szigorlat

                                                            Az immunológia alapjai: kollokvium

                                                            Biokémiai: szigorlat

                                                            Orvosi biológiai: szigorlat

                                                            Orvosi élettan: szigorlat

                                                            Orvosi fizikai és statisztikai: szigorlat

 

f/1 Tantárgy feladata a szakképzés céljának megvalósításában

 

Általános jellemzők

 

            A tantárgy preklinikai elméleti orvostan, a gyakorlati oktatás során azonban — az elméleti anyag szemináriumszerű feldolgozása mellett — lényeges szerepet kap bizonyos diagnosztikai alapismeretek készség-szintű elsajátíttatása is.

            Elméleti orvostan alatt olyan ismeretek összességét értjük, melyek az orvoslás tudományos alapjait tárgyalják, ismeretanyaga klinikai megfigyeléseken, betegeken szerzett vizsgálati eredmények analízisén, in vitro és in vivo állatkísérleten, modellkísérleten, nagy népességcsoportot érintő epidemiológiai megfigyeléseken stb. alapul. Általános célja  — természetesen a többi tantárggyal együtt —,  hogy a valaha pusztán empirikus élményeken nyugvó orvosi ténykedést  — az esetek mind nagyobb hányadában —  tudományosan bizonyított és ellenőrzött tények megszabta cselekvéssorozattá változtassa.

            A kórélettani ismeretek  — a majdan ráépülő klinikai tudásanyagba beépülve —  egyaránt segíthetnek eligazodni a kóros működések szabályozásának megértésében, a modern diagnosztikai eszközök helyes alkalmazásában és a terápiás lehetőségek célzott kiválasztásában is.

            A bizonyított és általánosan elfogadott ismeretanyag tételes összefoglalása mellett sor kerül a ma még ismeretlen eredetű állapotok kialakulását magyarázó elméletek ismertetésére is. Nem titkolt célunk ezzel, hogy hallgatóinkat kíváncsivá tegyük és segítsük a folyamatos önképzés késztetésének kifejlődését.

 

           

Elméleti rész

 

            A továbbiakban részletezett tematika a kórélettan válogatott fejezeteinek különböző terjedelmű és mélységű gyűjteménye. Egy részük a szervek, szervrendszerek fontos "elégtelenségeit", szabályozási zavarait, a gyakori, nagy népességcsoportot érintő betegségek és kóros állapotok etiológiai tényezőit és patogenezisét foglalja össze, más fejezetek pedig az  egész szervezetet érintő általános kóros történést tárgyalnak. A válogatásban szerepet játszik a tantárgy hagyományos, mind a négy hazai egyetemen nagyjából azonos felépítése, a rendelkezésre álló óraszám, és az illeszkedő tárgyakkal létrejött tematikai egyeztetés.

 

            Az elméleti rész képzési céljai:

 

            A tárgy elsajátítása után a hallgató

 

·        legyen képes felépíteni, logikailag rendezetten összefoglalni a tárgy gyakorlati szempontból fontos, releváns (core-curriculum) ismeretanyagát;

·        legyen tisztában a ma még ismeretlen eredetű kórképek magyarázatára szolgáló fontosabb elméletekkel és a kutatás fő irányaival;

·        legyen képes értő módon befogadni a klinikai tárgyak ismeretanyagát

·        legyen képes megérteni és értelmezni meghatározó hazai és külföldi  orvosi szakfolyóiratok összefoglaló, továbbképzést célzó közleményeit.

 

Gyakorlati rész

 

            A Kórélettan elnevezés egy 1990 tavaszán hozott Kari határozat nyomán egészült ki az "és klinikai laboratóriumi diagnosztika" kitétellel. A döntés lényegileg egy 1948 óta fennálló helyzetet szentesített, hiszen azóta folyik Intézetünkben a diagnosztika három jól körülhatárolható területének gyakorlati oktatása. Ezek: az EKG görbék formaanalízise; a May-Grünwald-Giemsa festésű vér- és csontvelőkenetek fénymikroszkópos  vizsgálata; valamint az általános orvosképzésben fontos, mindennapos laboratóriumi (klinikai kémiai) eljárások, módszerek analitikai alapjainak, kórélettani és patobiokémiai hátterének ismertetése valamint a kapott leletek (III. éves szinten lehetséges) értékelésének oktatása. Az ismeretátadás kiscsoportos formában, egyéni gyakorlási lehetőség és folyamatos tudásellenőrzés biztosításával az automatizálódott, készségszintű elsajátítást célozza. Ennek elérésére minden hallgató önálló mikroszkópos gyakorlatot szerez; a rendelkezésükre áll egy EKG gyűjtemény, valamint számítógépes elemző és tutoriális rendszerek használatának és begyakorlásának lehetősége. A klinikai laboratóriumi oktatás során a hangsúlyt az eljárások elvi alapjainak ismertetésére, a vizsgálatok elrendelésének indikációira-kontraindikációira, etikai és financiális vonzataira, valamint a leletek értékelésére és értelmezésére helyezzük, ugyanakkor igyekszünk manuális gyakorlati készségeket is elsajátíttatni, elsősorban abban a körben, melyet a Laboratóriumi Vizsgálati Szakmai Kollégium a háziorvosi praxistevékenységben megengedhetőnek tart.

           

            A "nagylaboratóriumi" tevékenységről a tájékozottságot kétféleképpen próbáljuk biztosítani: egyrészt a hallgatók látogatást tesznek az Intézet kutató laboratóriumaiban és megismerkedhetnek  a rutin diagnosztikában is használatos módszerekkel, másfelől immáron több, mint egy évtizede külső gyakorlatokat szervezünk az Egyetem és a főváros jól felszerelt laboratóriumaiban, ahol a hallgatók ismertetést kapnak az orvosi laboratóriumok különböző professzionális szintjeiről, szervezéséről, a törvényi szabályozásról, a külső minőség- biztosításról, a belső minőségellenőrzésről, a validitásról, a plauzibilitási kontrollról, az ár- és költségelemzésről, a preanalitikai és analitikai fázisban elkövetett leggyakoribb hibákról.

 

            A fentiek alapján a gyakorlati oktatás képzési céljai:

 

            A hematológiai, EKG és laboratóriumi, egyenként 10-10 hetes oktatási ciklus végéna hallgató legyen képes önállóan elemezni és diagnosztizálni

 

·        perifériás vér- vagy csontvelőkeneteket, azokban felismerni és azonosítani a legfontosabb sejttípusokat és fejlődési alakokat, továbbá becsülje meg azok megoszlását és ismerje fel a normálistól való eltéréseket,

·        hagyományos (direktíró) vagy számítógép segítségével készült és analizált EKG felvételt,

·        valós kórtörténetből összeállított laboratóriumi vizsgálati paramétersort, és

·        állítsa fel (a III. évesek szintjén) az általános orvostól elvárható legvalószínűbb diagnózist.

 

E feladatok gyakoroltatása és ellenőrzése során hangsúlyozzuk a klinikai gyakorlat döntéshozó és problémamegoldó jellegét, azaz mérlegelni kell

 

első szinten: van-e, és mi az az azonnali teendő, melyet a leletet kézbentartó orvosnak haladéktalanul el kell végezni (pl. életmentő beavatkozás)

 

második szinten: mi az alapbetegség, mi a további alap- vagy differenciál diagnózis elvi menete és a szóbajövő terápia lehetősége; milyen saját szakmai, illetve más specialitást igénylő segítséget kell igénybe venni a megoldáshoz

 

a harmadik szinten információval kell rendelkezni a speciális konziliáriusi tevékenység elérhető lehetőségeiről (pl. ritka rendellenességek diagnózisa stb.).

 

 

 

f/2 Tantárgy leírása

 

Elméleti ismeretanyag

 

 

 

I. ÁLTALÁNOS KÓRÉLETTAN

 

A gyulladás kórélettana

 

A gyulladás általános jellemzĹi. Biogén aminok, lipoidmediátorok és citokinek szerepe a gyulladásban

A gyulladás fogalma, lokális jelei, formái, exogén és endogén kórokai. Mikro­cirkulációs változások gyulladásban. A hisztamin és a szerotonin szerepe gyulladás­ban. A prosztaglandinok, a leukotriének, a thrombocytaaktiváló faktor szerepe gyul­ladásban.

 

A vérplazma proteolitikus fehérjerendszereinek szerepe gyulladásban

A plazma kontakt aktiválódó rendszere és szabályozása. A komplementrendszer funkciói gyulladásban. Citokinek képzĹdése és aktivitásának szabályozása gyulla­dásban. A komplementrendszer zavarai miatt kialakuló betegségek.

 

A kemotaxis és fagocitózis veleszületett és szerzett zavarai

A kemotaxis és kemokinézis mechanizmusa. A fagocitózis O2 independens és O2 dependens mechanizmusai. A fagocitafunkció szerzett és veleszületett zavarai. A krónikus gyulladás és a sebgyógyulás folyamatai.

 

A szervezet szisztémás reakciói gyulladásban

A láz kialakulásának mechanizmusa, lázmenetek. Endogén pirogének és kriogének. A láz jelentĹsége. A leukocytosis és a thrombocyta aggregáció szerepe gyul­ladásban. A szérumfehérje-szintézis változása gyulladásban; az akutfázisfehér­jék.

 

Az immunmáködés kórélettana

 

Immundeficienciák okai és következményei. Az immunszuppresszió

A komplementrendszer veleszületett és szerzett zavarai. A veleszületett immundefi­cienciák felosztása, az egyes esetek tünetei és okai. Szerzett immundeficienciák. Az immunszuppresszió jelentĹsége, lehetséges módjai.

 

Túlérzékenységi reakciók és kóroki szerepük

Az anafilaxia, az allergia és az atópia jelentése. A túlérzékenységi reakciók típusai, az általuk okozott kórképek, ezek pathomechanizmusa, jelentĹségük az autoimmun folyamatokban. Kölcsönhatások a specifikus és a természetes immunrendszer között.

 

Az immuntolerancia jelensége és magyarázata

A humorális és celluláris immunválasz. A természetes és az indukált tolerancia fo­galma. A tolerancia kialakulásának lehetséges módjai, és az ezekre vonatkozó bizonyítékok. A centrális és a perifériás tolerancia fogalma és jelentĹsége.

 

Autoimmun jelenségek és kóroki szerepük

Az autoimmunitás fogalma, kóros következmény nélküli autoimmun jelenségek. Az autoimmun betegségek felosztása, elĹfordulásuk és hajlamosító tényezĹik. Az MHC. A humorális és sejtes immunrendszer részvételének formái egyes autoimmun beteg­ségekben. Az autoimmun betegségek kialakulását magyarázó elméletek.

 

Oncopathophysiologia

A malignus tumorok jelentĹsége, tulajdonságai. A sejtproliferáció normálisés kóros szabályozása. Onkogének és antionkogének. A tumorkeletkezés elmélete. Klonalitás és heterogenitás.

 

A hĹháztartás kórélettana

Hypo- és hyperthermiával járó állapotok. A hĹterhe­lés hatása az emberi szervezetre. A hĹguta és a hĹ­sokk patho­mechanizmusa.

 

Az öregedés kórélettana

Az öregedés molekuláris és sejtszintá folyamatai. Az egyes szervekben megfigyel­hetĹ változások az öregedés folyamán. Az öregedést befolyásoló tényezĹk. Az öreg­kort kísérĹ gyakoribb megbetegedések.

 

II. RÉSZLETES KÓRÉLETTAN

 

1. A keringés kórélettana

 

     A szívelégtelenség kórélettana

A hazai lakosság egészségi állapotát befolyásoló tényezĹk. A szívelégtelenség. Nyomás- és térfogat­túl­terhelés. Kompenzációs mechanizmusok szívelégtelenségben. Cellularis és energe­ti­kai mechanizmusok. A kompenzáció- dekompenzáció átlépésének mechanizmusai. Jobb-, ill. balszívfél-elégtelenség, elĹre- és hátrafelé ható hibák.

 

Cardiomyopathiák

Cardiomyopathiák (dilatatív, hipertrófiás és restriktív). Myocarditis. Szekunder szívizombetegségek: az alkoholos, a diabete­szes, a peripartalis és az ischaemiás szívizombetegség.

 

A coronariakeringés zavarai

A szívizom oxigénellátási elégtelenségének okai. Ischaemiás szívbetegség: angina pectoris, myocardialis infarctus oka, lefolyása, tünetei, szövĹdményei. Az arrhythmiák kialakulásának mechanizmusai. Az ingerképzési és ingerületvezetési zavarok. A ritmuszavarok hemodinamikai hatásai.

 

Szívritmuszavarok kórélettana

Az arrhythmiák kialakulásának mechanizmusai. Az ingerképzési és ingerületvezetési zavarok. A ritmuszavarok hemodinamikai hatásai.

 

Perifériás keringési elégtelenség

 

A szervezet szisztémás reakciói sokkban. A vérkeringési sokk definíciója, gyakori kóroki tényezĹi. A vérkeringési sokk gya­ko­ribb formáinak jellemzése. A keringési rendszer és az immunrendszer reakciói vér­ke­rin­gési sokkban. A reperfúzió pathomechanizmusa. A máj szerepe a sokk szisz­témás reakcióiban. A zsírszövet szerepe a vérkeringési sokkban.

 

A vérkeringési sokk lokális hatásai

Az izomszövet reakciója sokkban. A máj szerepe a sokkos folyamatokban. A tüdĹ kó­ros elváltozásai sokkban. A bél mint sokk-szerv. A vese kóros elváltozásai. A sokk terápiájának kórélettani alapjai.

 

Hypertónia betegség kórélettana

 

Az esszenciális hipertónia kórélettana. Az öröklés és a környezeti tényezĹk szerepe az esszenciális hypertonia kialakulásá­ban. Vazoaktív mediátorok és a perctérfogatváltozás szerepe az esszenciális hipertónia pathomechanizmusában. Intracelluláris jelátvitel-változások az érfal si­ma­izo­msejteiben esszenciális hypertoniában. Az elhízás és a hipertónia kapcsolata.

 

A szekunder hypertóniák pathogenesise és hemodinamikai jellemzĹi

A renovascularis, a renális parenchymás, a mellékvese-, a hypophysis- és a pajzs-mirigy eredetá hypertóniák haemodynamikai jellemzĹi és pathomechanizmusuk.

 

2. A légzés kórélettana

 

Légzésszabályozás zavarai

Kóros légzésmódok. Alvási apnoe. A centrális és a perifériás kemoreceptorok máködési zavarai.

 

A ventilációs légzészavarok kórélettana

Az obstruktív ventilációs zavar fogalma, okai és légzésmechanikai jellegzetességei. A restriktív ventilációs zavar fogalma, okai és légzésmechanikai jellegzetességei. Az asthma bronchiale kórélettana.

 

Az alveoláris ventiláció kórélettana

Az alveolaris hypo- és hyperventiláció. Az alveoláris ventiláció és véráramlás ará­nyá­nak zavarai. Az alveoláris diffúzió zavarai és azok kimutatása.

 

A légzési elégtelenség kórélettana

A parciális és a totalis légzési elégtelenség fogalma. Kompenzációs mechanizmusok légzési elégtelenségben. A respiratorikus distress szindróma okai, pathomecha­nizmusa. Az alveoláris hiperventiláció okai és következményei.

 

A szöveti hypoxiák

A szöveti hypoxiák formái. Cyanosis. Pulmonális dyspnoe.

 

 

3. A só- víz háztartás, a sav-bázis egyensúly és a vesemáködés kórélettana

 

     A só- vízháztartás zavarai

 

A vízforgalom zavarai

Vízveszteség okai és következményei. Csökkent vízfelvétellel, illetve fokozott vízkiválasztódással járó kórképek. Vízretenció okai és következményei. Fokozott vízfelvétellel illetve csökkent vízkiválasztódással járó kórképek. Inadekvát ADH-szekréciós szindróma.

 

A nátriumforgalom zavarai

Nátriumveszteség okai és következményei. Nátriumveszteséggel járó kórképek. Nátriumretenció okai és következményei. Nátriumretencióval járó hyponatraemiás és hypernatraemiás kórképek. A nátriumforgalom zavarainak tünetei.

 

A káliumforgalom zavarai

A hypokalaemia okai és következményei. A hyperkalaemia okai és következményei. A kálium-háztartás zavarai és a sav-bázis egyensúly zavarai közötti összefüggések.

 

     Sav-bázis egyensúly zavarai

 

A sav-bázis egyensúly respiratórikus zavarai

A respiratorikus acidózis okai és következményei. Respiratorikus acidózissal járó kórképek. A respiratorikus alkalózis okai és következményei. Respiratorikus alkaló-zissaljáró kórképek.

 

Metabolikus acidózissal járó betegségek kórélettana

A metabolikus acidózis okai és következményei. Metabolikus acidózissal járó kór­képek. Az anion gap fogalma és használata. Renális tubuláris acidózis.

 

A metabolikus alkalózissal járó betegségek kórélettana

A metabolikus alkalózis okai és következményei. Metabolikus alkalózissal járó kórképek. A sav-bázis zavarok kompenzációja.

 

A veseelégtelenség kórélettana

 

A parenchimális akut veseelégtelenség kórélettana

A renális eredetá akut veseelégtelenség pathomechanizmusa.  vascularis és a tubu­láris tényezĹk szerepe a GFR csökkenésében. A felszálló vastag szegmentumok sze­repe az akut veseelégtelenség kialakulásában.

 

A nem parenchimális veseelégtelenség kórélettana

A prerenális és a posztrenális akut veseelégtelenség patomechanizmusa. Az akut veseelégtelenség következményei.

 

A krónikus veseelégtelenség kórélettana

A folyadék-, nátrium-, kálium-, és karbamid ürítés, valamint a kalcium- és foszfát-anyagcsere változása krónikus veseelégtelenségben. Sav-bázis egyensúlyzavarok vese­elégtelenségben. A vesebetegségek progresszióját elĹsegítĹ tényezĹk.

 

 

A krónikus veseelégtelenség kísérĹ jelenségei. Uraemia

Anaemia, vérzékenység, hipertónia, hyperlipidaemia és csökkent cukortárĹképesség krónikus veseelégtelenségben. Az uraemia fogalma és jellemzése. Uraemiás toxinok.

 

4. Anyagcserezavarok kórélettana

 

Az energiaegyensúly zavarai

 

Az éhezés kórélettana

Az energiaszükséglet fiziológiás és kóros állapotokban. Az energetikai (kalorikus) ciklus és szabályozása. Az éhezés szakaszai. A korai (nem adaptált) és a késĹi (adaptált) éhezés közötti különbség lényege.

 

Az elhízás kórélettana

 

Az elhízás kritériumai, az elhízottság becslésének mértékszámai. Az elhízás megjelenési formái. Az elhízás kialakulásának elméletei. Az elhízás következ­ményei.

 

A tápanyagfelvétel zavarai.  

Tápanyagszükséglet. A tápanyagfelvétel zavarai. "TáplálkozásfüggĹ" betegségek. Ente­ra­lis és parenteralis táplálás.

 

A szénhidrátanyagcsere zavarai

 

Örökletes szénhidrát- anyagcsere zavarok

Hyperglykaemiára vezetĹ állapotok. A hypoglykaemia típusai. Enzimhiányon alapuló szénhidrát-anyagcsere zavarok. Glikogéntárolási betegségek.

 

A cukorbetegség általános jellemzĹi

A cukorbetegséghez társuló anyagcserezavar lényege és magyarázata. A diabetes szindróma felosztása, diagnosztikus kritériumok.

 

Az I. típusú cukorbetegség pathogenezise

Örökletes fogékonyság, környezeti hatások és fontosabb pathogenetikai elképzelések a betegség különbözĹ szakaszaiban.

 

A II. típusú cukorbetegség pathogenezise

Örökletes hajlam, környezeti ártalmak, a pathogenezisre utaló elképzelések a betegség különbözĹ szakaszaiban.

 

A cukorbetegség korai és késĹi szövĹdményei

Hypoglykaemiás, hyperglykaemiás ketoacidotikus, valamint nem ketoacidotikus, hiperozmolaris coma. Mikro-, és makroangiopathiák, azok szervi manifesztációi.

 

A májmáködés zavarai

 

A májártalmak oki tényezĹi

Vírushepatitisek formái és differenciáldiagnosztikája.Toxikus májártalmak. Az alkoholos májbetegség formái: zsírmáj, hepatitis, cirrhosis. Veleszületett máj-betegségek.

 

A májártalmak formái

Májsejtkárosodások. A cholestasisok formái. A sárgaság felosztása és differenciál-diagnosztikája. A cirrhosis kórokai és pathomechanizmusa. A szívelégtelenséghez társuló májmáködési zavar. A portális hipertenzió formái, következményei.

 

A májelégtelenség következtében kialakuló anyagcserezavarok mechanizmusa

A májelégtelenséget kísérĹ fehérje-, szénhidrát-, és lipidanyagcsere zavar. A "méregtelenítĹ" funkció normális és kóros körülmények között: az alkohol, a bilirubin és az ammónia esetében. A májkóma kialakulása. A májelégtelenség hatása a só- és vízháztartásra. Az ascites kialakulásának pathomechanizmusa.

 

A zsíranyagcsere zavarai

 

A hypertrigliceridaemiák és hypolipidaemiák kórélettana

A lipoproteinek felosztása, összetétele. Az exogén és endogén trigliceridek szállí­tása. A primer hyperlipoproteinaemiák felosztásának elvei. A hypertrigliceridaemiák primer és szekunder formái. Hypolipidaemiák.

 

A hypercholesterinaemiák és lipidosisok kórélettana

Az apoproteinek felosztása, funkcióik. Az exogén és endogén koleszterin szállítása. A "fordított" koleszterin transzport. A hyperlipoproteinaemiák felosztásának elvei. A hypercholesterinaemiák primer és szekunder formái. Lipidosisok.

 

A fehérje- és aminosavanyagcsere zavarai

Fehérje-energia alultáplálás lényege, klinikai megjelenési formái, következményei, diag­nosztikus kritériumai. Másodlagos fehérjeanyagcserezavarok. A plazmafehérjék­kel kapcsolatos kóros állapotok. Az aminosavanyagcsere kóros transzportfolyamato­kon és anyagcsereblokkon alapuló zavarai.

 

Az atherosclerosis kórélettana

 

Az atherosclerosis kialakulása

Az atherosclerosis lényege, kialakulásának folyamata, a fontosabb szervi manifesz­tációk. Az atherosclerosis és a koleszterin kapcsolatának kémiai, állatkísérletes és epidemiológiai bizonyítékai. Az atherogen lipoproteinek lehetséges pathogenetikai sze­repe.

 

Az atherosclerosis lipidelmélete

Az atherosclerosis és a szérumlipidek kóros szintje közötti összefüggés. A szérum­lipidek és a táplálkozás lehetséges kapcsolata. A "sejtszintá" lipidelmélet.

 

Az atherosclerosis nem-lipid teóriái

Az atherosclerosis thrombogén, kötĹszövetes, "válasz a sérülésre", valamint "egyesítĹ" elmélete.

 

Az atherosclerosis kockázati tényezĹi és szövĹdményeinek megelĹzési elvei

Az érrendszeri betegségek legfontosabb kockázati tényezĹi. A veszélyeztetettség szárésének lehetĹségei és a megelĹzés elvei.

 

 

A vitaminok és nyomelemek kórélettana

A vitaminhiányok, makro- és mikroelemek egyen­súly­zavara, esszenciális zsírsavhiány és -többlet.

 

5. A tápcsatorna máködésének zavarai

 

A gyomornedv elválasztásának zavarai. Ulcus pepticum

Az agresszív és a defenzív tényezĹk szerepe az ulcus keletkezésében. A citopro­tekció. A gyomorfekély pathomechanizmusa. Az öröklési tényezĹk szerepe a nyom­bélfekély kialakulásában. A duodenális fekélybetegekben észlelhetĹ pathofiziológiai eltérések. A mucus-bicarbonat barrier. A stress-ulcus pathomechanizmusa.

 

A tápcsatorna motilitási zavarai.

A rágás zavarai: a fogazat károsodására vezetĹ folyamatok; a rágómozgások zava­rai. A nyelés zavarai. A gastro-esophagealis reflux. Az achalasia oesophagei. A gyomor mozgásának zavarai. A gastroparesis diabethicorum. A vékonybél mozgásá­nak zavarai. A duodenalis reflux. A korai dumping szindróma. A vastagbél moz­gá­sá­nak zavarai. A spasztikus colon.

 

A malabszopciós szindróma.

A malabszorpciós szindrómához vezetĹ gastrointestinalis és extragastrointestinalis kór­okok. A malabszorpciós szindróma tünetei és következményei. A  Whipple kór. A Crohn-betegség. Az irritábilis colon szindróma. A colitis ulcerosa.

 

A hasnyálmirigy exokrin szekréciójának zavarai. A hasnyálmirigy gyulladásos és daganatos megbetegedései

A hasnyál hiposzekréciója. Mucoviscidosis. A hasnyál hyperszekréciója. Az akut pancreatitis kórokai és lefolyása. SzövĹdmények akut pancreatitisben. Krónikus hasnyálmirigy gyulladásra vezetĹ okok. A krónikus pancreatitis pathomecha­niz­mu­sa, laboratóriumi és funkcionális eltérései. A pancreas daganatos megbetegedé­sei.

 

6. Endokrin betegségek kórélettana

 

A hypophysis máködésének zavarai

A panhypopituitarismus definíciója, etiológiája és kórélettana. A növekedési hormon hipo-, és hiperszekréciójának klinikai megjelenési formái. Nanizmus, gigantizmus, acromegalia. A prolaktin szekréció zavarai.

 

A pajzsmirigy máködésének zavarai

Basedow-kór klinikai jelei, kórélettana és klinikai vizsgálómódszerei. A hypothyreo­sis etiológiája, klinikai megjelenési formái. Hashimoto thyreoiditis klinikai tünetei, oka és laboratóriumi vizsgálata.

 

A mellékvesekéreg és a velĹ hormonjainak csökkent elválasztásával járó betegségek kórélettana

Mellékvesekéreg hipofunkció, akut és krónikus formái: Waterhouse-Friderichsen szindróma, Addison-kór, iatrogén okok. Adrenogenitális szindróma. MellékvesevelĹ hipofunkció.

 

 

A mellékvesekéreg és a velĹ hormonjainak fokozott elválasztásával járó betegségek kórélettana

A Cushing szindróma definíciója, alacsony és a magas ACTH szinttel járó formái. A Cushing-kór és az ACTH-t termelĹ daganatok kórélettana. Primer és szekunder hiperaldoszteronizmusok. Phaeochromocytoma klinikai megjelenése és a diagnózis­hoz használt laboratóriumi vizsgáló módszerek.

 

A nĹi nemi máködés zavarai

A nemi érés zavarai. A menstruáció zavarai. A terhesség hormonális háztartásának zavarai.

 

A férfi nemi máködés zavarai

A szexuális differenciálódás zavarai. Korai nemi érés. Hipogonadismusok (hypo­physaer, testicularis, perifériás).

 

 

A kalcium- és foszfát forgalom zavarai

Hyper-, és hypocalcaemiával járó betegségek. A tetania syndroma. A renális és az absorptív hyperkalciúriák pathomechanizmusa.

 

7. A központi idegrendszer máködésének kórélettana

 

A fájdalom kórélettana

A fájdalomérzés biológiai és orvosi jelentĹsége. A fájdalom kialakulásának elmé­le­tei. A fájdalomérzést kísérĹ helyi és általános reakciók. A fájdalomérzés diagnosz­ti­kai jelentĹsége. Speciális fájdalom-szindrómák. Akut és krónikus fájdalom. A fájda­lom­csillapítás elvi alapjai.

 

Eszmélet- és tudatzavarok

Az eszmélet- és tudatzavarok megkülönböztetése, felosztása. A vigilitás és a tarta­lom zavarai. "Rövid" eszméletzavarok. Commotio cerebri. Pszeudokómák. Az esz­méletlenség kóroktani csoportosítása. A diffúz, metabolikus eszméletzavarok okai, felosztásuk és a diagnózishoz vezetĹ út irányelvei. Alvászavarok.

 

A mozgászavarok kórélettana

Az akaratlagos mozgatórendszer zavarai. Perifériás és centrális parezis. Apraxia. A törzsdúci és a kisagyi eredetá extrapyramidalis mozgászavarok pathomechanizmusa.

 

A vegetatív idegrendszer máködészavarai

Krónikus autonóm elégtelenség és akut diszautonómia. Centrális, perifériás és helyi vegetatív zavarok.

 

Az agyi vérkeringés kórélettana

A globális és a fokális agyi ischaemia. Az agyi keringés autoregulációjának zavarai. Az ischaemiás idegsejt-károsodás kialakulása. Agyvérzések. Az agyi vascularis kórképek felosztása kórlefolyásuk alapján.

 

Az agyi folyadékterek kórélettana

Az agyödéma formái és fĹbb jellemzĹi. Az agyödéma következményei. A liquorke­ringés zavarának okai és következményei. A leggyakoribb liquoreltérések és azok kórokai.

 

 

8. Haematológiai betegségek kórélettana

 

A véralvadás zavarai

 

A haemorrhagiás diatézisek kórélettana. A coagulopathiák

A haemorrhagiás diatézisek formái, laboratóriumi differenciáldiagnosztikája. A veleszületett és szerzett coagulopathiák.

 

A trombocytopathiák és a vasculopathiák kórélettana

A thrombocyták mennyiségi és minĹségi zavaraival összefüggĹ vérzékenységek, azok laboratóriumi differenciáldiagnosztikája. Vasculopathiák.

 

A thrombosisok és thromboemboliák kórélettana

Thrombosisra hajlamosító tényezĹk. Örökölt thrombosishajlam. Különbségek és ha­sonlóságok a vénás, artériás és intracardiális thrombusképzĹdés pathomechanizmu­sában. Diffúz intravascularis coagulatio (DIC). Thrombotikus microangiopathiák.

 

Az anaemiák kórélettana

 

Megaloblasztos anaemiák

Az anaemiák fogalma, tünetei és felosztása. Aplasztikus anaemiák. A krónikus vese, és májelégtelenséghez, valamint az endokrin betegségekhez társuló anaemiák. A B12-vitamin és folsav szerepe a vörösvérsejtek nukleinsav anyagcseréjében. A fol­sav-, illetve B12-vitaminhiány okai. A megaloblasztos anaemiák jellemzĹ tünetei.

 

Vashiányos és vasbeépülési zavaron alapuló anaemiák

A vashiányos állapotok kialakulásának oka és pathomechanizmusa. A vashiányos anaemiákra jellemzĹ klinikai, hematológiai és laboratóriumi változások. A hem szintézisének zavara miatt kialakuló anaemiák formái. A krónikus betegségekhez társuló anaemiák.

 

Hemolitikus anaemiák

A fokozott hemolizis (akut, krónikus) tünetei. Extrakorpuszkuláris és korpuszkuláris hemolitikus anaemiák formái. Hemoglobinopathiák. Paroxizmusos éjszakai  hemo­globinuria (PNH). Polyglobuliák.

 

A leukémiák kórélettana

 

A fehérvérsejtszám reaktív változásai és a csontvelĹ malignus megbetegedései

Granulocytosis. Leukaemoid reakció. A malignus sejtproliferáció általános jellem­zĹi. Az akut non-lymphocytás leukaemiák. A csontvelĹ malignus hyperplasiás be­tegségei. Krónikus myeloid leukaemia, polycythaemia vera, idiopathiás myelofib­rosis.

 

A lymphoid rendszer reaktív és malignus folyamatai. A pluripotens haemopoe­ticus Ĺssejtek károsodásai

A lymphoid rendszer reaktív változásai. Mononucleosis infectiosa. Hodgkin lym­phoma. A lymphoid rendszer klonális malignómái: akut lymphoid leukaemia, non-Hodgkin lymphomák. Aplasztikus anaemia. CsontvelĹ dysplasiák.

 

 

9. A kötĹszövet, az izomszövet és a csontrendszer kór­élettana

 

A kötĹszövet kórtana

A kollagén-anyagcsere örökletes zavarai. Mukopoliszacharidózisok. A kötĹszövet szerzett megbetegedései.

 

Az izomszövet kórtana

A vázizomzat máködésének veleszületett és szerzett zavarai.

 

A csontrendszer kórélettana

Az involúciós osteoporosisok pathomechanizmusa. Szekunder osteoporosisok. A rachitis és az osteomalácia kialakulása. A renális csontdystrophia pathomechanizmusa. Osteogenesis imperfecta. Paget-kór. Osteopetrosis.

 

 

A gyakorlati/szemináriumi oktatás keretében elĹadott ismeretanyag:

 

Elektrokardiográfia

 

Normál EKG görbék vizsgálata

Az EKG hullámok keletkezésének és morfológiai sajátosságainak ismertetése. Az el­ve­ze­tési redszerek ismertetése. Az eredĹ R vector megszerkesztésének (axono­gramm) és a "létradiagramm" készítésének demonstrálása.

Gyakorlati munka: Normál EKG görbék elemzése. Frekvencia és tengelyállás meg­ha­táro­zás gyakorlása.

 

Ingerképzési zavarok EKG vizsgálata

A nomotop és heterotop (aktiv és passziv) ingerképzési zavarok patogenezisének és EKG jeleinek ismertetése.

Gyakorlati munka: Ingerképzési zavarok felismerése EKG görbéken.

 

Ingerületvezetési zavarok EKG vizsgálata

KülönbözĹ lokalizációjú (szupra- és intraventrikuláris) vezetési zavarok patogene­zi­sé­nek és EKG jeleinek ismertetése.

Gyakorlati munka: Ingervezetési zavarok felismerése EKG görbéken.

 

Arritmiák EKG vizsgálata

Arritmiák patogenezisének és EKG jeleinek ismertetése. Tachycardiák különbözĹ tipusainak ismertetése.

Gyakorlati munka: Arritmiák felismerése EKG görbéken.

 

EKG elváltozások szivizom-hypertrophiában és anyagcsere­zavarokban

EKG elváltozások patogenezise pitvari és kamrai hypertrophiákban. Elektrolit­zavarok EKG jelei. Digitalis hatása az EKG-ra.

Gyakorlati munka: JellemzĹ EKG görbék elemzése.

 

 A coronariakeringés zavarainak EKG vizsgálata

A repolarizáció zavaraira jellemzĹ EKG elváltozások patogenezisének ismertetése. A repolarizáció zavarainak primer és szekunder formái. A szivizom infarctust jellemzĹ EKG elváltozások patomechanizmusának ismertetése.

Gyakorlati munka: JellemzĹ EKG görbék elemzése.

 

A coronariakeringés zavarainak EKG és laboratóriumi vizsgálata

A különbözĹ lokalizációju infarctusok EKG jeleinek ismertetése. Vezetési zavarokkal kombinálódott infarctusok. Az infarctusok diagnosztikájában alkalmazott enzimmeghatározások ismertetése.

Gyakorlati munka: JellemzĹ EKG görbék elemzése.

 

Az elektrokardiográfiás gyakorlatok keretében bemutatásra kerül egy EKG tutorial számítógépes program, mely hatékonyan támogatja az egyéni felkészülést és önellenĹrzést; valamint egy korszerá, széles körben alkalmazott, szoftver-hardver együttes, mely EKG felvételek készítésére és elemzésére alakalmas.

 

 

Klinikai kémiai laboratóriumi vizsgálatok

 

A só-viz háztartás zavarainak laboratóriumi diagnosztikája

A só-viz háztartás zavarainak rutin laboratóriumi diagnosztikája: hemoglobin, hematokrit, szérum-összfehérje, szérum összozmolalitás, egyes ionok szérum koncent­rá­ciójának mérése, indirekt jelek, a vesemáködés paraméterei. Atomabszorpciós spekt­rofotométer, lángfotométer, ionszelektiv elektródok máködési elve. - A szérum egyes ion-koncentrációinak értékelése. - nem rutin vizsgálati módszerek: vizterek meghatározásai, ionösszetétel (intracelluláris, teljes test stb.). - Dehydratios és hyperhydratios állapotok: okai, jellemzĹi és laboratóriumi jelei.

Gyakorlati munka: Laboratóriumi leletek elemzése és értékelése.

 

A sav-bázis egyensuly zavarának laboratóriumi diagnosztikája

A sav-bázis egyensúlyt jellemzĹ paraméterek definiciója és mérési módszerei. Az Astrup-módszer. Sav-bázis egyensuly zavarának tipusai, elĹfordulásuk okai, kom­pen­zációs lehetĹségei. A kompenzáció konfidencia határai. Kevert sav-bázis egyen­súly zavarok. Tipusos sav-bázis egyensuly zavarok megbeszélése konkrét példa alapján.

Gyakorlati munka: Laboratóriumi leletek elemzése és értékelése.

 

Vesemáködés labortóriumi vizsgálata

Rutin vizeletvizsgálat: szin, átlátszóság, mennyiség, fajsuly, ozmolalitás, pH, fehér­jeürités (osztályozás: mennyiségi, minĹségi), üledék (szerves és szervetlen). Tubulá­ris máködés vizsgálata: koncentrálási próba, higitási próba, ozmotikus és szabadviz­clearance, Tm-vizsgálatok. Glomeruláris funkció vizsgálata: kreatinin clearance, ati­pusos clearance. Vese véráramlás mérés. A prerenális és a renális akut veseelégte­lenség elkülĹnitése. Az egyes fĹ nephrológiai szindrómák laboratóriumi jellemzĹi.

Gyakorlati munka: Betegek laboratóriumi leleteinek értékelése.

 

A véralavadás laboratóriumi vizsgálata

A haemorrhagiás diathesisek okainak, mechanizmusainak és vizsgáló módszereinek is­mer­tetése. A thromboembóliás betegségek (nagyér thrombosisok, DIC) okainak, mecha­niz­musának és vizsgálómódszereinek ismertetése.

Gyakorlati munka: Kóros coagulogrammok értékelése.

 

A szénhidrátanyagcsere zavarainak laboratóriumi vizsgálata.

Cukor, ketontestek kimutatása a vizeletben. A glukozuriák felosztása és értékelése. A vércukorszint mérési módszerei, klinikai alkalmazása és normálértékei. A cukor­terheléses vizsgálatok. A vér inzulin ill. C-peptid szintjének meghatározása. - A glikolizált haemoglobin diagnosztikai jelentĹsége. - A diabetes syndroma WHO sze­rinti felosztása. - A diabetes és a kóros glukóztolerancia diagnosztikus krité­riumai.- A diabetes terápiájának kórélettani vonatkozásai: a Somogyi effektus, a diéta jelen­tĹsége. -Hipoglikémiák. Az insulinoma diagnosztikája. Tolbutamid próba.

Gyakorlati munka: Laboratóriumi leletek elemzése és értékelése.

 

A májmáködés zavarainak laboratóriumi vizsgálata

A májbetegségek diagnosztikájában használható vizsgálatok áttekintése. Enzim­vizs­gálatok. A különbözĹ virushepatitisek diagnosztikája. A máj exkréciós tevé­kenysé­gé­nek zavarát jelzĹ vizsgálóeljárások: bilirubin anyagcsere közti- és végter­mékeinek analizise, " obstrukciót " jelzĹ enzimek stb. A normális és kóros bilirubin anyag­csere cholestasis és az icterusok felosztása, differenciáldiagnózisa. Extra- és intrahepatikus cholestasisok. - A máj szintetizáló tevékenységének vizsgálata. A máj malignus folyamatait jelzĹ paraméterek. Az invaziv és non-invaziv diagnosztikai eljárások vázlatos áttekintése. - A májbetegségek klinikai-laboratóriumi diagnózisá­nak javasolt ill. ajánlott stratégiája.

Gyakorlati munka: Laboratóriumi leletek elemzése és értékelése.

 

A gyomor savelválasztásának, a felszívódási zavaroknak és a hasnyál­mirigy szekréciós máködésének vizsgálata

A gyomor és a pancreas (külsĹ) szekréciós funkciójának vizsgálatára szolgáló mód­szerek (BAO, MAO, szérum gastrinszint, duodenum nedv, szérum- és vizelet-ami­láz, lipáz) ismertetése. A felszívodási zavarok vizsgálatára szolgáló módszerek is­mertetése. A gyomor és a pancreas máködés alapvetĹ zavarainak és a felszívódási zavarok megbeszélése.

Gyakorlati munka: Laboratóriumi leletek elemzése és értékelése.

 

Plazmafehérjék laboratóriumi vizsgálata

Plazmafehérjék felosztása és meghatározása. A pazmafehérjék kóros változásai. Plazmafehérjék elektroforetikus elválasztása és a fehérjekép jellemzĹ változásai be­tegségekben. Immundiffunzió, immunelektroforézis. Gyakorlati munka: JellemzĹ plazmafehérje és enzim változásokkal járó kórképek felismerése.

 

A plazmaenzimek, a szinoviális folyadék, a nyál és a liquor la­bo­ra­tóriumi vizsgálata

Plazmaenzimek felosztása és diagnosztikai jelentĹsége. Izoenzimek vizsgálata. Tumormarkerek. Az izületi folyadék, a nyál és a cerebrospinalis folyadék elemzése.

Gyakorlati munka: A témakörbe tartozó kórképek diagnosztikájának gyakorlása

 

 A zsir- és purinanyagcsere zavarainak laboratóriumi vizsgálata

A triglicerid- és koleszterinszint mérésére szolgáló eljárások és a korral összefüggĹ normálértékek. A HDL-koleszterin meghatározás jelentĹsége, a "kockázatos jelzĹ" paraméter nem- és korfüggése. A HDL2 - és HDL3 mérése. A LDL szelektiv preci­pi­tá­ción és számításon alapuló meghatározása. A primer hyperlipoproteinaemiák fe­notipizáló és genetikai felosztása. A leggyakoribb másodlagos hyperlipoprotei­nae­miát okozó állapotok ismertetése. A " hütĹszekrény-teszt " alkalmazása és a gén­e­lektroforézis értékelése.

Gyakorlati munka: Laboratóriumi leletek elemzése és értékelése.

 

A hipotalamusz-hipofizis redszer vizsgálata

Az endokrin müködés vizsgálatának elvi alapjai. Stimulációs és szuppressziós pró­bák. Az adenohipofizis máködésének vizsgálata. A hipofizis hátsólebeny máködés vizsgálata.

Gyakorlati munka: Tipusos kórképek felismerése a betegre vonatkozó lényeges in­formációt tartalmazó adatlapok  alapján.

 

A pajzsmirigymáködés laboratóriumi vizsgálata

A pajzsmirigymáködés vizsgálatára szolgáló laboratóriumi módszerek (hormonmeg­ha­tározások, stimulációs és szuppressziós próbák) ismertetése. A pajzsmirigy hipo- és hiperfunkciós különbözĹ formáinak ismertetése. Primer, szekunder és tercier za­va­rok elkülönítése.

Gyakorlati munka: Tipusos kórképek felismerése a betegre vonatkozó lényeges in­for­mációt tartalmazó adatlapok alapján.

A mellékvese- és a gonádmáködés endokrinológiai vizsgálata

 

A mellékvese- és a gonádmáködés laboratóriumi vizsgálata

A glukokortikoidok vizsgálata. A Cushing szindróma különbözĹ formáinak elkü­löní­tése. Mellékvesekéreg hipofunkciós kórképek elkülönítése. Az aldoszteron vizs­gá­lata. A szexuálszteroidok vizsgálata. A mellékvesevelĹ máködés vizsgálata. A Leyding sejtek máködésének vizsgálata. A petefészek endokrin máködés vizsgálata.

Gyakorlati munka: Tipusos kórképek felismerése a betegre vonatkozó lényeges in-for­mációt tartalmazó adatlapok alapján.

 

A kalcium- és foszfátforgalom laboratóriumi vizsgálata

A kalcipéniás oszteopátia diagnosztikája. A szérum és a vizelet kalciumtartalmának vizsgálata. A primer hiperparatireozis , oszteoporézis és az oszteomalácia labora­tó­riumi diagnózisa. A kétoldali recidiváló kalcium-oxalát nefrolitiázis laboratóriumi vizsgálata.

Gyakorlati munka: Betegek laboratóriumi leleteinek értékelése.

 

A klinikai laboratóriumok szervezésének és üzemeltetésének irányelvei

     (kihelyezett gyakorlat)

Klinikai kémiai laboratórium feladatai: Nagytömegá vizsgálati anyag feldolgozása; nagy specificitásu módszerek alkalmazása; nagy érzékenységá módszerek alkalma­zása; egyszerá, gyorsan kivitelezhetĹ módszerek alkalmazása; a vizsgálati ered­mények dokumentálása; az egy vizsgálatra esĹ költségek minimalizálása. A klinikai kémiai laboratórium eszközei: Mechanizált eszközök, elektronikus számításra alkal­mas mérĹberendezések, félautomata mászerek, gépiadatfeldolgozás. A klinikai kémiai laboratórium módszerei: Fotometria (egyszerá abszorbancia mérés, végpon­tos reakció, automatikusan kalkulált mérések, kinetikus mérések), elektroforézis, im­munmódszerek, kromatográfia.

 

 

Haematológia

 

A csontvelĹ granulocyta-monocyta rendszerének vizsgálata

A haemoposis folyamatainak ismertetése. A granulocytopoesis egyes sejtalakjainak és a monocyta fejlĹdési alakok ismertetése.

Gyakorlati munka: Az egyes granulocyta fejlĹdési alakok mikroszkópos vizsgálata csontvelĹ kenetekben. MinĹségi vérkép értékelése. Érett granulocyták mikroszkópos vizs­gálata perifériás kenetben.

 

A csontvelĹ erythropoetikus rendszerének vizsgálata

Az erythropoesis egyes sejtalakjainak, valamint egyéb sejtek (megakaryocyta, osteo­blast, osteoklast, mastocyta, lymphocyta, plazmasejt) ismertetése és demonstrálása.

Gyakorlati munka: Az egyes vvs fejlĹdési alakok mikroszkópos vizsgálata csontvelĹ kenetben. Vörösvértestek morphológiai vizsgálata a perifériás kenetben. Egyéb sej­tek vizsgálata csontvelĹ-, ill. perifériás kenetben.

 

Anaemiák haematológiai vizsgálata

Az anaemiák morfológiai klasszifikációjának, valamint haematológiai és labora­tóriumi vizsgálatára szolgáló módszerek ismertetése. Az egyes anaemiaféleségek pe­rifériás és csontvelĹképének demonstrálása.

Gyakorlati munka: Az anaemia perniciósa, vashiányos anaemia csontvelĹ és perifé­riás keneteinek mikroszkópos vizsgálata. A reticulocyták vizsgálata perifériás ke­net­ben.

 

Myeloid leukaemiák. A granulocytaképzés zavarainak vizsgálata

Az akut leukaemiák osztályozása. A granulocytaszám reaktiv változásai, leukemoid re­akciók. A leukaemiák perifériás és csontvelĹképének demonstrálása. Myeloproli­ferativ kórképek és myelodysplasiák.

Gyakorlati munka: A krónikus granulocytás leukaemia és az akut leukaemiák pe­ri­fériás és csontvelĹ keneteinek mikroszkópos vizsgálata.

 

A lymphoid rendszer haematológiai és immunológiai vizsgálata

A lymphocyták és a monocyták fejlĹdési alakjainak ismertetése. A T és B lymphoid rendszer vizsgálatára szolgáló immunológiai módszer ismertetése. Az egyes lym­pho­­cy­ta és plasmocyta fejlĹdési alakok és a csontvelĹ egyéb sejtjeinek demonstrálása. A blasttranszformáció, rosetta-képzés, LE jelenség és a mastocytadegranuláció demonstrálása.

Gyakorlati munka: Lymphocyták és plasmocyták mikroszkópos vizsgálata csontve­lĹ­ke­net­ben.

 

A lymphoproliferativ betegségek haematológiai és immunológiai vizsgálata

A malignus és benignus lymphomák egyes formáinak ismertetése. A lymphocyta­szám reaktiv változásai. A fĹbb lymphoproliferativ betegségek perifériás vér, csont­velĹi és nyirokcsomóképének demonstrálása.

Gyakorlati munka: Az akut és krónikus lymphoid leukaemia, valamint a plasmocytoma csontvelĹ- és perifériás keneteinek mikroszkópos vizsgálata.

 

 

g., Az osztályzat kialakításának módja:

 

Szorgalmi jegy: A gyakorlatokon végzett munka értékelése háromfokozatú minősítéssel - nem felelt meg, megfelelt, kiválóan megfelelt - az utolsó gyakorlaton történik, jegymegajánlással.

 

Kollokvium: Az I. félév végén a hallgatók kötelező kollokviumot tesznek, mely szóbeli buktató hatályú vizsga. A kollokviumi eredmények megállapítása 5 fokozatú értékeléssel történik.

A kollokvium tárgyát képezik az előadásokon és a gyakorlatokon elhangzottak, továbbá az alábbiak:

·          két elméleti kérdés (Kollokviumi és szigorlati tételek 1 - 39., - Oktatási ismertetőben publikálva, részletezve a h pont alatt);

·          EKG görbe elemzése;

·          laboratóriumi lelet értékelése (Vizsgakérdések a gyakorlatok anyagából c. feladatgyűjtemény I-III., és V-VI. fejezeteiből, részletezve a h pont alatt).

 

Szigorlat: A II. félév végén a hallgatók szigorlati vizsgát tesznek, mely szóbeli buktató hatályú vizsga. A szigorlat értékelése 5 fokozatú értékeléssel történik.

A szigorlat tárgyát képezi a kollokviumhoz hasonlóan az előadásokon és a gyakorlatokon elhangzott anyag, valamint az alábbiak:

·              két elméleti kérdés (Kollokviumi és szigorlati tételek 1-72., - Oktatási ismertetőben publikálva, részletezve a h pont alatt);

·            EKG görbe elemzése;

·            hematológiai kenet értékelése (Oktatási ismertetőben megadott kenetek);

·               laboratóriumi lelet értékelése (Vizsgakérdések a gyakorlatok anyagából c. feladatgyűjtemény I-XIII. fejezeteiből, részletezve a h pont alatt).

 

 

 

h., Vizsgakövetelmények

 

KOLLOKVIUMI ÉS SZIGORLATI TÉTELEK

 

 

 1.    A szívelégtelenség kórélettana

        Az elő- és utóterhelés, valamint a kontraktilitás jellemzése. Szívelégtelenségre vezető állapotok. A nyomás- és térfogat túlterhelés. A jobb és a balszívfél- elégtelenség. Kompenzációs mechanizmusok szívelégtelenségben.

 

 2.    A cardiomyopathiák kórélettana

        A congestív, a hypertróphias, a restriktív és az obliteratív cardiomyopathia patomechanizmusa. A myocarditis. Szekunder szívizombetegségek: az alkoholos, a diabete-szes, a peripartalis és az ischaemiás szívizombetegség.

 

 3.    A coronariakeringés kórélettana

        A szívizom oxigénellátási elégtelenségének okai. Az angina pectoris szindróma. A myocardiális infarktus patomechanizmusa. Szérum enzim és EKG eltérések myocardialis infarktusban. A myocardialis infarktus szövődményei.

 

 4.    Szívritmuszavarok kórélettana

        Az arrhythmiák kialakulásának mechanizmusai. Az ingerképzési és ingerületvezetési zavarok. A ritmuszavarok hemodinamikai hatásai.

 

 5.    A vérkeringési sokk kóroktana. A szervezet szisztémás reakciói sokkban

        A vérkeringési sokk definíciója, gyakori kóroki tényezői. A vérkeringési sokk gya­ko­ribb formáinak jellemzése. A keringési rendszer és az immunrendszer reakciói vér­ke­rin­gési sokkban. A reperfúzió patomechanizmusa. A máj szerepe a sokk szisz­témás reakcióiban. A zsírszövet szerepe a vérkeringési sokkban.

 

 6.    A vérkeringési sokk lokális hatásai

        Az izomszövet reakciója sokkban. A máj szerepe a sokkos folyamatokban. A tüdő kó­ros elváltozásai sokkban. A bél mint sokk-szerv. A vese kóros elváltozásai. A sokk terápiájának kórélettani alapjai.

 

 7.    Az esszenciális hypertonia kórélettana

        Az öröklés és a környezeti tényezők szerepe az esszenciális hypertonia kialakulásá­ban. Vazoaktív mediátorok és a perctérfogatváltozás szerepe az esszenciális hipertonia patomechanizmusában. Intracelluláris jelátvitel-változások az érfal simaizomsejteiben esszenciális hypertoniában. Az elhízás és a hipertonia kapcsolata.

 

 8.    A szekunder hypertoniák pathogenesise és hemodinamikai jellemzői

        A renovascularis, a renális parenchymás, a mellékvese-, a hypophysis- és a pajzsmirigy eredetű hypertoniák haemodynamikai jellemzői és patomechanizmusuk.

 

 9.    Légzési elégtelenség I.

        A légzési elégtelenség definíciója, formái. Az I. típusú (részleges) légzési elégtelenség kórélettana. Diffúziós zavarok, jobb-bal söntök, ventiláció-perfúzió aránytalanság, restriktív légzészavar, RDS patomechanizmusa. Légzésfunkciós vizsgálatok.

 

10.   Légzési elégtelenség II.

        A II. típusú (teljes) légzési elégtelenség kórélettana. Alveoláris hypoventiláció, obstruktív légzészavarok, asthma bronchiale, emphysema patomechanizmusa. Cyanosis, dyspnoe. Szöveti hypoxiák.

 

11.      A mozgászavarok kórélettana. A vegetatív idegrendszer működészavarai

Az akaratlagos mozgatórendszer zavarai. Perifériás és centrális paresis. Apraxia.

A törzsduci és a kisagyi eredetű extrapyramidalis mozgászavarok patomechanizmusa.

Krónikus autonóm elégetelenség és akut diszautonómia. Centrális, perifériás és helyi vegetatív zavarok.

 

12.   A fehérje- és aminosav-anyagcsere zavarai

        Fehérje-energia alultáplálás lényege, klinikai megjelenési formái, következményei, diag­nosztikus kritériumai. Másodlagos fehérje-anyagcserezavarok. A plazmafehérjékkel kapcsolatos kóros állapotok. Az aminosav-anyagcsere kóros transzportfolyamatokon és anyagcsereblokkon alapuló zavarai.

 

13.   Az éhezés kórélettana

        Energiaszükséglet fiziológiás és kóros állapotokban. Az energetikai (kalorikus) ciklus és szabályozása. Az éhezés szakaszai. A korai (nem adaptált) és a késői (adaptált) éhezés közötti különbség lényege.

 

14.   Az elhízás kórélettana

        Az elhízás kritériumai, az elhízottság becslésének mértékszámai. Az elhízás megjelenési formái. Az elhízás kialakulásának elméletei. Az elhízás következményei.

 

15.   A szénhidrát-anyagcsere zavarai

        Hyperglykaemiára vezető állapotok. A cukorbetegséghez társuló anyagcserezavar lényege és magyarázata. A diabétesz szindróma felosztása, diagnosztikus kritériumok. A hypoglykaemia típusai. Enzimhiányon alapuló szénhidrát-anyagcsere zavarok. Glikogéntárolási betegségek.

 

16.   A cukorbetegség korai és késői szövődményei

        Hypoglykaemiás, hyperglykaemiás ketoacidotikus, valamint nem ketoacidotikus, hiperozmolaris coma. Mikro-, és makroangiopathiák, azok szervi manifesztációi.

 

17.   Az 1-es típusú cukorbetegség pathogenezise

        Örökletes hajlam. A környezeti ártalmak, szerepe – vírusfertőzések, toxikus ártalmak. A ß-sejt-károsodás pathogenesise: insulitis, autoantitestek, bovin antigén.

 

18.   A 2-es típusú cukorbetegség pathogenezise

        Az örökletes hajlam szerepe. Az inzulinrezisztencia és a hyperinsulinaemia. A glükózszenzor és glükóztranszporter rendszer zavarai. A “takarékos” gén, az amylin, a korai tápanyagellátás feltételezett szerepe.

 

19.   A májműködés zavarai I.

        Vírushepatitisek formái és differenciáldiagnosztikája. Toxikus májártalmak. Az alkoholos májbetegség formái: zsírmáj, hepatitis, cirrhosis. Veleszületett májbetegségek.

 

20.   A májműködés zavarai II.

A májelégtelenséget kísérő fehérje-, szénhidrát-, és lipidanyagcsere zavar. A májelégtelenség hatása a só- és vízháztartásra. Az ammónia és a kóros aminosavanyagcsere szerepe a hepaticus coma kialakulásában. Az ascites keletkezése.

 

21.   A májműködés zavarai III.

        A cholestasisok formái. A sárgaság felosztása és differenciál-diagnosztikája. A cirrhosis kórokai és patomechanizmusa. A szívelégtelenséghez társuló májműködési zavar. A portális hypertensio formái, következményei.

 

22.   A gyomornedv elválasztásának zavarai. Ulcus pepticum

        A gyomornedv hypo- és hypersecretiojára vezető állapotok. A Helicobacter pylori fertőzés. A duodenális fekélybetegekben észlelhető pathofiziológiai eltérések. A gyomorfekély és a stress-ulcus patomechanizmusa.

 

23.   A tápcsatorna motilitási zavarai

        A rágás zavarai: a fogazat károsodására vezető folyamatok; a rágómozgások zava­rai. A nyelés zavarai. A gastro-esophagealis reflux. Az achalasia oesophagei. A gyomor és a vékonybél mozgásának zavarai. A duodenalis reflux. A vastagbél mozgásának zavarai. Az ileus patomechanizmusa.

 

24.   A malabszorpciós szindróma

        A malabszorpciós szindrómához vezető gastrointestinalis és extragastrointestinalis kórokok. A malabszorpciós szindróma tünetei és következményei. A Whipple kór. A Crohn-betegség. Az irritábilis colon szindróma. A colitis ulcerosa.

 

25.   A hasnyálmirigy exokrin szekréciójának zavarai. A hasnyálmirigy gyulladásos és daganatos megbetegedései

        A hasnyál hyposecretioja. Mucoviscidosis. A hasnyál hypersecretioja. Az akut pancreatitis kórokai és lefolyása. Szövődmények akut pancreatitisben. Krónikus hasnyálmirigy gyulladásra vezető okok. A krónikus pancreatitis patomechanizmusa, laboratóriumi és funkcionális eltérései. A pancreas daganatos megbetegedései.

 

26.  A vitaminanyagcsere kórélettana. Az ásványianyag-forgalom zavarai.Táplálkozási betegségek

Hyper- és hypovitaminózisok. A makro- és mikroelem-forgalom kórtana. Táplálékösszetevők szerepe a betegségek kialakulásában. Kóros táplálkozási szokások.

 

27.   A hőháztartás kórélettana

        Hypo- és hyperthermiával járó állapotok. A hőterhelés hatása az emberi szervezetre. A hőguta és a hősokk patomechanizmusa.

 

28.   A haemorrhagiás diatézisek kórélettana. A coagulopathiák

        A haemorrhagiás diatézisek formái, laboratóriumi differenciáldiagnosztikája. A veleszületett és szerzett coagulopathiák.

 

29.   A trombocytopathiák és a vasculopathiák kórélettana

        A thrombocyták mennyiségi és minőségi zavaraival összefüggő vérzékenységek, azok laboratóriumi differenciáldiagnosztikája. Vasculopathiák.

 

30.   A thrombosisok és thromboemboliák kórélettana

        Thrombosisra hajlamosító tényezők. Örökölt thrombosishajlam. Különbségek és hasonlóságok a vénás, artériás és intracardiális thrombusképződés patomechanizmusában. Diffúz intravascularis coagulatio (DIC). Thrombotikus microangiopathiák.

 

31.   A gyulladás általános jellemzői. Biogén aminok, lipoidmediátorok és citokinek szerepe a gyulladásban

        A gyulladás fogalma, lokális jelei, formái, exogén és endogén kórokai. Mikro­cirkulációs változások gyulladásban. A hisztamin és a szerotonin szerepe gyulladásban. A prosztaglandinok, a leukotriének, a thrombocytaaktiváló faktor szerepe gyulladásban.

 

32.   A vérplazma proteolitikus fehérjerendszereinek szerepe gyulladásban

        A plazma kontakt aktiválódó rendszere és szabályozása. A komplementrendszer funkciói gyulladásban. Citokinek képződése és aktivitásának szabályozása gyulla­dásban. A komplementrendszer zavarai miatt kialakuló betegségek.

 

33.   A kemotaxis és fagocytosis veleszületett és szerzett zavarai

        A kemotaxis és kemokinézis mechanizmusa. A fagocytosis O2 independens és O2 dependens mechanizmusai. A fagocytafunkció szerzett és veleszületett zavarai. A krónikus gyulladás és a sebgyógyulás folyamatai.

 

34.   A szervezet szisztémás reakciói gyulladásban

        A láz kialakulásának mechanizmusa, lázmenetek. Endogén pirogének és kriogének. A láz jelentősége. A leukocytosis és a thrombocyta aggregáció szerepe gyul­ladásban. A szérumfehérje-szintézis változása gyulladásban; az akutfázisfehér­jék.

 

35.   Immundeficienciák okai és következményei. Az immunszuppresszió

        A komplementrendszer veleszületett és szerzett zavarai. A veleszületett immundeficienciák felosztása, tünetei és okai. Szerzett immundeficienciák. Az immunszuppresszió jelentősége, lehetséges módjai.

 

36.   Túlérzékenységi reakciók és kóroki szerepük

        Az anafilaxia, az allergia és az atópia. A túlérzékenységi reakciók típusai, azok patomechanizmusa, jelentőségük az autoimmun folyamatokban. Kölcsönhatások a specifikus és a természetes immunrendszer között.

 

37.   A malignus daganatok és az immunrendszer kapcsolata. Immunterápia

        Az immunrendszer tumor elleni védekezésének lehetséges mechanizmusai. A daganat lehetőségei az immunválasz kikerülésére. Az ún. tumorantigének és ezek jelentősége. Az immunterápia módozatai.

 

38.   Az immuntolerancia jelensége és magyarázata

        A humorális és celluláris immunválasz. A természetes és az indukált tolerancia fo­galma. A tolerancia kialakulásának lehetséges módjai, és az ezekre vonatkozó bizonyítékok. A centrális és a perifériás tolerancia fogalma és jelentősége.

 

39.   Autoimmun jelenségek és kóroki szerepük

        Az autoimmunitás fogalma, kóros következmény nélküli autoimmun jelenségek. Az autoimmun betegségek felosztása, előfordulásuk és hajlamosító tényezőik. Az MHC. A humorális és sejtes immunrendszer részvételének formái egyes autoimmun beteg­ségekben. Az autoimmun betegségek kialakulását magyarázó elméletek.

 

40.      Az öregedés kórélettana

       Az öregedés molekuláris és sejtszintű folyamatai. Az egyes szervekben megfigyellehtő válaozások az öregedés folyamán. Az öregedést befolyásoló tényezők. Az öregkort kísérő gyakoribb megbetegedések.

 

41.   A hypertrigliceridaemiák és hypolipidaemiák kórélettana

        A lipoproteinek felosztása, összetétele. Az exogén és endogén trigliceridek szállí­tása. A primer hyperlipoproteinaemiák felosztásának elvei. A hypertrigliceridaemiák primer és szekunder formái. Hypolipidaemiák.

 

42.   A hypercholesterinaemiák és lipidosisok kórélettana

        Az apoproteinek felosztása, funkcióik. Az exogén és endogén koleszterin szállítása. A "fordított" koleszterin transzport. A hyperlipoproteinaemiák felosztásának elvei. A hypercholesterinaemiák primer és szekunder formái. Lipidosisok.

 

43.   Az atherosclerosis kialakulása

        Az atherosclerosis lényege, kialakulásának folyamata, fontosabb szervi manifesztációk. Az atherosclerosis és a koleszterin kapcsolatának kémiai, állatkísérletes és epidemiológiai bizonyítékai. Az atherogen lipoproteinek lehetséges pathogenetikai szerepe.

 

44.   Az atherosclerosis lipidelmélete

        Az atherosclerosis és a szérumlipidek kóros szintje közötti összefüggés. A szérumlipidek és a táplálkozás lehetséges kapcsolata. A "sejtszintű" lipidelmélet.

 

45.   Az atherosclerosis nem-lipid teóriái

        Az atherosclerosis thrombogén, kötőszövetes, "válasz a sérülésre", valamint "egyesítő" elmélete.

 

46.   Az atherosclerosis kockázati tényezői és szövődményeinek megelőzési elvei

        Az érrendszeri betegségek legfontosabb kockázati tényezői. A veszélyeztetettség szűrésének lehetőségei és a megelőzés elvei.

 

47.   Az anaemiák általános jellemzése. Megaloblasztos anaemiák

        Az anaemiák fogalma, tünetei és felosztása. Aplasztikus anaemiák. A krónikus vese, és májelégtelenséghez, valamint az endokrin betegségekhez társuló anaemiák. A B12-vitamin és folsav szerepe a vörösvérsejtek nukleinsav anyagcseréjében. A fol­sav-, illetve B12-vitamin hiány okai. A megaloblasztos anaemiák jellemző tünetei.

 

48.   Vashiányos és vasbeépülési zavaron alapuló anaemiák

        A vashiányos állapotok kialakulásának oka és patomechanizmusa. A vashiányos anaemiákra jellemző klinikai, hematológiai és laboratóriumi változások. A hem szintézisének zavara miatt kialakuló anaemiák formái. A krónikus betegségekhez társuló anaemiák.

 

49.   Haemoliticus anaemiák.

        A fokozott haemolysis (akut, krónikus) tünetei. Extracorpuscularis és corpuscularis haemolyticus anaemiák formái. Hemoglobinopathiák. Paroxizmusos éjszakai hemoglobinuria (PNH). Polyglobuliák.

 

50.   A fehérvérsejt szám reaktív változásai és a csontvelő malignus megbetegedései

        Granulocytosis. Leukaemoid reakció. A malignus sejtproliferáció általános jellemzői. Az akut non-lymphocytás leukaemiák. A csontvelő malignus hyperplasiás betegségei. Krónikus myeloid leukaemia, polycythaemia vera, idiopathiás myelofibrosis.

 

51.   A lymphoid rendszer reaktív és malignus folyamatai. A pluripotens haemopoeticus őssejtek károsodásai

        A lymphoid rendszer reaktív változásai. Mononucleosis infectiosa. Hodgkin lym­phoma. A lymphoid rendszer clonalis malignómái: akut lymphoid leukaemia, non-Hodgkin lymphomák. Aplasztikus anaemia. Csontvelő dysplasiák.

 

52.   A hypophysis működésének zavarai

        A panhypopituitarismus definíciója, etiológiája és kórélettana. A növekedési hormon hypo-, és hypersecretiójának klinikai megjelenési formái: nanizmus, gigantizmus, acromegalia. A prolaktin szekréció zavarai.

 

53.   A pajzsmirigy működésének zavarai

        Basedow-kór klinikai jelei, kórélettana és klinikai vizsgáló módszerei. A hypothyreosis aetiologiája, klinikai megjelenési formái. Hashimoto thyreoiditis klinikai tünetei, oka és laboratóriumi vizsgálata.

 

54.   A mellékvesekéreg és a velő hormonjainak csökkent elválasztásával járó betegségek kórélettana

        Mellékvesekéreg hypofunkció akut és krónikus formái: Waterhouse-Friderichsen szindróma, Addison-kór; iatrogén formák. Adrenogenitális szindróma. Mellékvesevelő hypofunkció.

 

55.   A mellékvesekéreg és a velő hormonjainak fokozott elválasztásával járó betegségek kórélettana

        A Cushing szindróma definíciója, alacsony és a magas ACTH szinttel járó formái. A Cushing-kór és az ACTH-t termelő daganatok kórélettana. Primer és szekunder hiperaldoszteronizmusok. Phaeochromocytoma klinikai megjelenése és a diagnózis­hoz használt laboratóriumi vizsgáló módszerek.

 

56.   A női nemi működés zavarai

        A nemi érés zavarai. A menstruáció zavarai. A terhesség hormonális háztartásának zavarai.

 

57.   A férfi nemi működés zavarai

        A szexuális differenciálódás zavarai. Korai nemi érés. Hipogonadismusok (hypophysaer, testicularis, perifériás).

 

58.   A kalcium- és foszfátforgalom zavarai. A csontrendszer megbetegedéseinek kórélettana

        Hyper-, és hypocalcaemiával járó betegségek. A tetania szindróma. A renális és az absorptív hypercalciuriák patomechanizmusa. Az involúciós osteoporosisok patomechanizmusa. Szekunder osteoporosisok. A rachitis és az osteomalácia kialakulása. A renális csontdystrophia patomechanizmusa. Osteogenesis imperfecta. Paget-kór. Osteopetrosis.

 

59.   A kötőszövet és az izomszövet kórélettana

        A kollagén-anyagcsere örökletes zavarai. Mukopoliszacharidózisok. A kötőszövet szerzett megbetegedései. A vázizomzat működésének veleszületett és szerzett zavarai.

 

60.   A fájdalom kórélettana

        A fájdalomérzés biológiai és orvosi jelentősége. A fájdalom kialakulásának elméletei. A fájdalomérzést kísérő helyi és általános reakciók. A fájdalomérzés diagnosztikai jelentősége. Speciális fájdalom-szindrómák. Akut és krónikus fájdalom. A fájdalomcsillapítás elvi alapjai.

 

61.   Eszmélet- és tudatzavarok

        Az eszmélet- és tudatzavarok megkülönböztetése, felosztása. A vigilitás és a tartalom zavarai. "Rövid" eszméletzavarok. Commotio cerebri. Pseudocomak. Az eszméletlenség kóroktani csoportosítása. A diffúz, metabolikus eszméletzavarok okai, felosztásuk és a diagnózishoz vezető út irányelvei. Alvászavarok.

 

62.   Az agyi vérkeringés és folyadékterek kórélattana

        A globális és a fokális agyi ischaemia. Az agyi keringés autoregulációjának zavarai. Az ischaemiás idegsejt-károsodás kialakulása. Agyvérzések. Az agyi vascularis kórképek felosztása kórlefolyásuk alapján.

        Az agyödéma formái és főbb jellemzői. Az agyödéma következményei. A liquor keringés zavarának okai és következményei. A leggyakoribb liquor eltérések és azok kórokai.

 

63.   A vízforgalom zavarai

        Vízveszteség okai és következményei. Csökkent vízfelvétellel, illetve fokozott vízkiválasztódással járó kórképek. Vízretenció okai és következményei. Fokozott vízfelvétellel illetve csökkent vízkiválasztódással járó kórképek. Inadekvát ADH-szekréciós szindróma.

 

64.   A nátriumforgalom zavarai

        Nátriumveszteség okai és következményei. Nátriumveszteséggel járó kórképek. Nátriumretenció okai és következményei. Nátriumretencióval járó hyponatraemiás és hypernatraemiás kórképek. A nátriumforgalom zavarainak tünetei.

 

65.   A káliumforgalom zavarai

        A hypokalaemia okai és következményei. A hyperkalaemia okai és következményei. A kálium-háztartás zavarai és a sav-bázis egyensúly zavarai közötti összefüggések.

 

66.   A sav-bázis egyensúly respiratórikus zavarai

        A respiratorikus acidózis okai és következményei. Respiratorikus acidózissal járó kórképek. A respiratorikus alkalózis okai és következményei. Respiratorikus alkalózissal járó kórképek.

 

67.   Metabolikus acidózissal járó betegségek kórélettana

        A metabolikus acidózis okai és következményei. Metabolikus acidózissal járó kórképek. Az anion gap fogalma és használata. Renális tubuláris acidózis.

 

68.   A metabolikus alkalózissal járó betegségek kórélettana

        A metabolikus alkalózis okai, formái és következményei. Metabolikus alkalózissal járó kórképek. A sav-bázis zavarok kompenzációja.

 

69.   A parenchymalis akut veseelégtelenség kórélettana

        A renális eredetű akut veseelégtelenség patomechanizmusa. A vascularis és a tubuláris tényezők szerepe a GFR csökkenésében. A felszálló vastag szegmentum szerepe az akut veseelégtelenség kialakulásában.

 

70.   A nem parenchymalis veseelégtelenség kórélettana

        A prerenális és a posztrenális akut veseelégtelenség patomechanizmusa. Az akut veseelégtelenség következményei.

 

71.   A krónikus veseelégtelenség kórélettana

        A folyadék-, nátrium-, kálium-, és karbamid ürítés, valamint a kalcium- és foszfát-anyagcsere változása krónikus veseelégtelenségben. Sav-bázis egyensúlyzavarok veseelégtelenségben. A vesebetegségek progresszióját elősegítő tényezők.

 

72.   A krónikus veseelégtelenség kísérő jelenségei. Uraemia

        Anaemia, vérzékenység, hypertonia, hyperlipidaemia és csökkent cukortűrőképesség krónikus veseelégtelenségben. Az uraemia fogalma és jellemzése. Uraemiás toxinok.

 

 

Klinikai kémiai laboratóriumi diagnosztikai tételek jegyzéke:

 

 

            A klinikai laboratóriumi gyakorlatok témaköréből kapott feladatok megoldása során a hallgató a konkrét kérdésre adott helyes válaszon kívül legyen tisztában az egyes fontosabb módszerek elvével, a kóros eltérések esetleges logikai összefüggéseivel és kórélettani hátterével.

 

I. A tápcsatorna működésének laboratóriumi vizsgálata

 

I/1.       Milyen indikációval végeztetne gyomor savszekréciós vizsgálatot?

            Ismertesse a vizsgálat pontos menetét!

 

I/2.       Egy évek óta epigasztriális fájdalomról panaszkodó, tüneteire rendszeresen antacidát szedő beteg laboreredményei a következők:

                        BAO: 25 mmol/ó;

                        basalis gyomornedv szekréció: 250 ml/ó, emelkedett;

                        MAO: 40 mmol/ó;

                        a stimulált gyomornedv szekréció: 280 ml/ó;

                        szérum gasztrin szint: 1500 ng/l, erősen emelkedett;

            Szekretin injekció hatására a szérum gasztrin szint 70 %-kal nő.

            Mi a valószínű diagnózis? Milyen vizsgálatokat végezne még?

 

I/3.       Egy sápadt, dyspepsias panaszokkal jelentkező beteg laboreredményei a

ELTE[1]    következők:

                        BAO: nem mérhető;

                        MAO: 1 mmol/ó;

                        a bazális és a stimulált gyomorszekrétum mennyisége: minimális;

                        Schilling-teszt: pozitív;

                        Hb: 88,7 g/l;

                        szérum vas: 27 µmol/l;

                        MCV: 98 fl;

                        Ubg: enyhén fokozott.

            Milyen kórképre gondol?  Milyen vizsgálatokat végeztetne még?

 

I/4.       Egy beteg 8 évvel ezelőtti zárójelentésében ulcus ventriculi szerepel. Akkor a BAO értéke 3 mmol/ó, MAO értéke 15 mmol/ó volt. Epigasztrialis fájdalma az utóbbi időben fokozódott. Laborvizsgálati eredményei közül:

                        CEA: emelkedett;

                        CA 19-9: emelkedett;

                                           Széklet vér (monoklonális human anti-Hb antitestel mérve): ismételten pozitív.

            Mi lehet a fentiek magyarázata? Milyen vizsgálatokat tart még feltétlen   szükségesnek?

 

I/5.       Egy beteg az étkezések között éles epigasztriális fájdalomról panaszkodik.

ELTE     Enyhe hasmenése van, széklete zsírfényű.

            Laboreredményei közül:

                        széklet vér: ismételten negatív;

                        a beteg kilégzési ureáz tesztje pozitív.

            Milyen vizsgálatokat rendelne még el a betegnél? Milyen kórképre gondol?

 

I/6.       Hirtelen fellépő köldök körüli fájdalomról panaszkodó beteg vérnyomása alacsony, pulzusa szapora, erősen verejtékezik, hányingere van. A has tapintásakor défense nem észlelhető.

            Laboreredményei:

                        vvt süllyedés: 42 mm/ó;

                        fvs. szám: 11 G/l;

                        szérum alfa-amiláz: 800 U/l;

                        vizelet alfa-amiláz: emelkedett;

                        szérum lipáz: emelkedett;

                        szérum ALP: 200 U/l;

                        ASAT: 45 U/l;

                        ALAT: 50 U/l;

                        éhgyomri vércukor: 6,5 mmol/l.

            Milyen vizsgálatokat végezne még? Feltehető diagnózis?

 

I/7.       Egy obesitásban szenvedő nőbeteg gyengeségről, étvágytalanságról, tompa epigasztriális, övszerűen kisugárzó fájdalomról panaszkodik. Az elmúlt két hónapban 6 kg-ot fogyott.

            Laboreredményei:

                        szérum bilirubin: 19 µmol/l;

                        ASAT: 38 U/l;

                        ALAT: 37 U/l;

                        GGT: 120 U/l;

                        ALP: 350 U/l;

                        vvt süllyedés: 30 mm/ó;

                        éhgyomri vércukor: 5,8 mmol/l.

            Milyen betegségre gondol?  Milyen további vizsgálatokat végezne?

 

I/8.       Betegünk gyakori, zsírfényű, bűzös székletürítésről panaszkodik.

ELTE     Bizonytalan epigasztriális panaszai (nyomásérzés, tompa fájdalom, puffadás) vannak.

            Laboreredményei:

                        szérum albumin: 40 g/l;

                        szérum kalcium: 2,5 mmol/l;

                        prothrombin idő: INR = 2,4;

                        a széklet zsírtartalma több, mint 10 g naponta: növekedett;

                        a széklet tripszin és kimotripszin tartalma: csökkent;

                        PABA-teszt: kevesebb, mint 30 %, csökkent;

                        lipiodol próba: pozitív,

                        D-xilóz teszt: 5,5 g/5 ó, normális.

                        Lundh teszt: a duodenumnedv lipáz, alfa-amiláz, tripszin és

                        bikarbonát tartalma alacsony, a szekrétum mennyisége normális.

            Milyen kórképre gondol?

 

I/9.         Szopós csecsemő nem fejlődik, hasmenése van, exsiccalódott.

ELTE       Laboreredményei:

                        széklet pH-ja alacsony;

                        D-xilóz teszt: normális;

                        P.o. glükóz terhelés teszt: negatív;

                        kilégzési H2-teszt szoptatás után: pozitív.

              Milyen kórképre gondol?

 

I/10.       Hosszú idő óta epigasztriális fájdalomra ("ég a gyomra") panaszkodó beteg

ELTE       tünetei ugrásszerűen fokozódtak, mióta felismert magasvérnyomását és            depresszióját gyógyszeresen kezelni kezdték.

              Laboreredményei:

                        hasi echo: negatív status;

                        nyugalmi nyáltermelés 0,1 ml/perc (Ż).

              Mi lehet a fenti jelenség magyarázata?

 

I/11.       Középkorú nőbeteg egyre gyakrabban panaszkodik szájüregi gyulladásos        folyamatokra, nyelési nehézségre, szájszárazságra.

              Laboreredményei:

                        vérkép: eltérés nélkül;

                        progeszteron és oestradiol szint: alacsony;

                        stimulált nyáltermelés: 0,4 ml/perc (Ż).

              Mi lehet a fenti jelenség magyarázata? Milyen vizsgálatokat látna még indokoltnak?

 

 

II. A májműködés zavarainak laboratóriumi vizsgálata

 

II/1.      61 éves férfi, 4 hónap alatt 8 kg-ot fogyott. Viszketésre és gyakori tompa epigasztriális fájdalomra panaszkodik. Icterusos, polyuriás. Az epehólyag jól tapintható, nem érzékeny.

            Laboreredményei:

                        szérum bilirubin: 310 µmol/l, nagyrészt direkt;

                        vizelet Ubg: negatív;

                        ASAT: 82 U/l;

                        ALAT: 91 U/l;

                        alkalikus foszfatáz: 540 U/l;

                        éhgyomri vércukor: 7,9 mmol/l;

                        protrombin idő: INR = 2,6.

             Mi lehet a sárgaság oka? Milyen további vizsgálatokat végezne?

 

II/2.      Egy icterusos nő laborleletei a következők:

ELTE                 szérum indirekt bilirubin: 54 µmol/l;

                        szérum direkt bilirubin: 5,1 µmol/l;

                        vizelet bilirubin: negatív;

                        ASAT: 19 U/l;

                        ALAT: 22 U/l;

                        LDH: 720 U/l;

                        Ht: 0,33 l/l;

                        plazma haptoglobin és hemopexin koncentráció: erősen csökkent.

            Mi lehet a sárgaság oka?

 

II/3.      38 éves férfi, naponta 4 dl konyakot iszik. Elmondása szerint soha nem volt beteg, néhány napja besárgult, subfebrilis. A mája 2 harántujjnyira a bordaív alatt, kissé érzékeny.

            Laboreredményei:

                        szérum össz bilirubin: 150 µmol/l;

                        szérum TG: 3,8 mmol/l

                        vizelet színe: sörbarna;

                        ASAT: 160 U/l;

                        ALAT: 60 U/l;

                        γGT: 490 U/l.

            Mi lehet a sárgaság oka?

 

II/4.     47 éves férfi. Vesetranszplantációja előtt 5 éven át hemodialízisben részesült.

ELTE     Gyér szőrzet, nagy előredomborodó has, vékony végtagok, gynaecomastia jellemzik.

            Laboreredményei:

                        ASAT: 35 U/l;

                        ALAT: 30 U/l;

                        prothrombin idő: INR = 2,7; K vitamin adása után: változatlan;

                        albumin: 28 g/l;

                        K+: 3,3 mmol/l;

                        Ht: 0,36 l/l.

             Mi a valószínű diagnózis?

 

 

 

II/5.      38 éves nő. Visszatérő, jobb bordaív alatti éles fájdalomra panaszkodik,

ELTE     hány, lázas, icterusos.

            Laboreredményei:

                        szérum bilirubin: 50 µmol/l, főként direkt;

                        Ubg: negatív;

                        ASAT: 180 U/l;

                        alkalikus foszfatáz: 640 U/l;

                        5’nukleotidáz: a normál érték 8-szorosa;

                        szérum össz-koleszterin: 9,2 mmol/l.

            Mi lehet a panaszok oka, hogyan igazolná a feltehető diagnózist?

 

II/6.      25 éves férfi néhány napja enyhén icterusos.

            Laboreredményei:

                        szérum indirekt bilirubin: 47 µmol/l;

                        szérum direkt bilirubin: 4 µmol/l;

                        ASAT: 18 U/l;

                        ALAT: 23 U/l;

                        alkalikus foszfatáz: 66 U/l;

                        májbiopszia: kóros eltérés nélkül;

                        Ht: 0,48 l/l;

                        Hb: 162 g/l.

             Mi lehet a sárgaság oka, milyen vizsgálatokra van még szükség?

 

II/7.      28 éves ápolónő 4 éve művese osztályon dolgozik. Egy hete gyengeségről,

ELTE     hányingerről panaszkodik, subfebrilis. A mája másfél harántujjnyira a bordaív     alatt, kissé érzékeny.

            Laboreredményei:

                        szérum indirekt bilirubin: 28 µmol/l;

                        szérum direkt bilirubin: 24 µmol/l;

                        Ubg: fokozott;

                        ASAT: 870 U/l;

                        ALAT: 1180 U/l;

                        alkalikus foszfatáz: 510 U/l.

            Mi a valószínű diagnózis, hogyan lehetne igazolni? Milyen további          vizsgálatokat végezne?

 

II/8.      60 éves dekompenzált férfi. A mája három harántujjnyival a bordaív alatt.

            Laboreredményei:

                        szérum össz-bilirubin: 30 µmol/l;

                        Ubg: fokozott.

             Mi lehet a fenti leletek magyarázata?

 

II/9.      30 éves nőbeteg, testmagassága 164 cm, testsúlya 81 kg, azért kereste fel         orvosát, mert bőre néhány napja sárgára színeződött és erősen viszket.    Anamnézise felvételekor elmondja, hogy étkezés után évek óta jelentkezik         nála puffadás, teltségérzés, hányinger.

A fizikális vizsgálat során talált főbb eltérések: sárgán pigmentált bőr és sclerák, a lépe nem tapintható, a mája 2 harántujjnyival megnagyobbodott. A jobb bordaív alatt kifejezett nyomásérzékenység.

            Laborerdmények:

                        szérum bilirubin: 150 µmol/l;

                        vizelet bilirubin: pozitív;

                        Ubg: csökkent;

                        ASAT: 43 U/l;

                        alkalikus foszfatáz: 710 U/l;

                        GGT: 390 U/l.

            Feltehető diagnózis?

 

II/10.    Egy újszülött sárgasága egyre fokozódik.

                        Szérum bilirubin: 160 µmol/l.

            Mi lehet a sárgaság oka, ha a bilirubin döntően:

                        1. direkt

                        2. indirekt reakciót ad?

 

III. A szénhidrát-anyagcsere zavarainak laboratóriumi vizsgálata

 

III/1.    X.Y beteg laborleletei:

                        éhgyomri vércukor: 4,4 mmol/l;

                        vizelet cukor: ++++;

                        ketontest: negatív;

            Mi lehet a jelenség magyarázata?

 

III/2.    Betegének vizelete cukrot tartalmaz.

ELTE    Milyen vizsgálatotokat végezne, hogy a cukorürítés okát tisztázza?

 

III/3.    Gastrectomián átesett beteg vizelete redukál. A redukáló anyag glükóz.

            Milyen vizsgálatokat végezne el, hogy a cukorürítés okát meghatározza?

 

III/4.    Szopós csecsemő fogy, hány, sárgaságos lesz. Enyhén hypoglykaemiás.

                        Fehling: ++++;

                        vizelet cukor: negatív (specifikus glükózteszttel mérve)

            Feltehető diagnózis?

 

III/5.    X.Y. beteg laboratóriumi leletei:

ELTE                vizelet cukor: ++++;

                        ketontestek: +++;

                        éhgyomri vércukor: 16,5 mmo/l;

                        sav-bázis státusz: enyhe metabolikus acidózis.

            Feltehető diagnózis?

 

III/6.    60 éves nő, 90 kg testsúlyú.

            Éhgyomri vércukor: 6,9 mmol/l;

            Vizeletében sem cukor, sem ketontest nem mutatható ki.

            A beteg orális glükózterhelési értékei:

                                  éhgyomri érték:     6,4 mmol/l;

                                  2 órás érték:          8,5 mmol/l;

            Feltehető diagnózis?

 

III/7.    Szoptatós anya vizelete Fehling pozitív.

                        ketontest: neg.;

                        éhgyomri vércukor: 4,4 mmol/l.

            Mire gondol?

 

III/8.    Ismétlődő epileptiform rosszulléttel kivizsgálásra kerülő beteg éhgyomri vércukor szintje: 2,7 mmol/l. Milyen betegségre (vagy betegségekre) gondol, milyen további vizsgálatokat végezne?

 

III/9.    Egy beteg laboratóriumi értékei:

                        éhgyomri vércukorérték: 7,3 mmol/l, egy hét múlva ismételve: 7,6 mmol/l;

            Mi a teendő vele?

 

III/10.  Inzulinnal kezelt cukorbeteg az előírt utóvacsoráját nem fogyasztotta el.

ELTE    Éjszaka erősen verejtékezett, reggel a vizeletében cukor van.

            Mi a jelenség magyarázata?

 

III/11.  Inzulinnal kezelt cukorbeteg reziduális inzulinszekréciós képességének

ELTE    meghatározására milyen vizsgálatot végezne vizeletmintából?

 

III/12.  Milyen vizsgálattal tudná megítélni 1-es típusú diabéteszes betege kezelésének

            hatásosságát 3-6 hétre visszamenőleg?

 

III/13.  Inzulinos cukorbeteg éhgyomri vércukor értéke 6,4 mmol/l.

ELTE    A vizsgálatot megelőző éjszaka folyamán cukrot nem ürített.

            A HB-A1C szintje 14 %.

            Milyen volt a beteg általános anyagcsere állapota az elmúlt 1-2 hónapban?

            HB-A1C norm.: 3-5 %.

III/14.  Egy vizsgált személy laboratóriumi értékei:

                        éhgyomri vércukorérték: 6,2 mmol/l.

            Egy másik alkalommal orális glükózterhelést végeztek:

                        éhgyomri érték:     6,3 mmol/l;

                        2 órás érték:          6,5 mmol/l.

            Mi a diagnózis, és mi ennek a klinikai jelentősége?

 

IV. A zsíranyagcsere zavarainak laboratóriumi vizsgálata

 

 

IV/1.    22 éves férfi anginás panaszokkal.

            Laboreredményei:

                   szérum TG: 2 mmol/l;

                   szérum koleszterin: 10 mmol/l;

                   a plazma 24 órás 4oC-on történő tárolás után: tiszta, áttetsző.

            Diagnózis?

 

IV/2.    Normotóniás, BMI 23-as értékkel rendelkező ffi. beteg lipid laborértékei a következők:

                   koleszterin/HDL-koleszterin arány: 5,2

                   TG: 1,8 mmol/l

                   HDL-koleszterin: 0,8 mmol/l

Milyennek ítéli meg az ISZB kockázatot? Milyen vizsgálatokat végeztetne még?

 

IV/3.    19 éves férfi laboreredményei:

                   szérum TG: 38 mmol/l;

                   szérum koleszterin: 5,7 mmol/l;

                   a plazma 24 órás 4oC-on történő tárolás után: alsó része tiszta, teteje

                   sűrű, fehér, tejszerű.

            Diagnózis?

 

IV/4.    50 éves nő derékkörfogata 89 cm.

            Laboreredményei:

                   szérum TG: 2,8 mmol/l;

                   szérum koleszterin: 6,1 mmol/l;

                   szérum HDL-koleszterin: 1,1 mmol/l.

            Milyennek ítéli meg a kockázatot az ISZB szempontjából?

 

IV/5.    60 éves férfi laboreredményei:

                   szérum TG: 18 mmol/l;

                   szérum koleszterin: 9 mmol/l;

                   a plazma 24 órás 4oC-on történő tárolás után: diffúzan zavaros, tetején                                tejszerű felülúszó.

            Diagnózis?

 

IV/6.    Egy férfi lipid paraméterei a következők:

ELTE            szérum TG: 2,1 mmol/l;

                   össz koleszterin: 7,0 mmol/l;

                   HDL-koleszterin: 0,7 mmol/l.

Hogyan ítéli meg ezeket az értékeket a koronária betegség szempontjából?

 

 

V. Plazmafehérjék és plazmaenzimek laboratóriumi vizsgálata

 

V/1.     X.Y. beteg laboratóriumi leletei:

                   szérum összfehérje: 70 g/l; A/G hányados: 1;

                   fvs: 15 G/l;

                   globulinok:

                               alfa1 = 12 (­),

                               alfa2 = 15 % (­);

                               béta = 10 % (normális),

                               gamma = 13 % (normális)

                                IgG: 10 g/l (normális);

                                IgA:  1,3 g/l (normális);

                                IgM:  1 g/l (normális);

                   CRP: ­ ­, transferrin: Ż;

                   vvt süllyedés: 30 mm/ó.

            Milyen kórfolyamatra gondol az eredmények alapján?

 

V/2.     Egy nőbeteget diffúz tompa alhasi panaszai miatt utalnak nőgyógyászatra.

            Leletei a következők:

                   szérum összfehérje: 75 g/l; A/G hányados: 0,81;

                   fvs: 12 G/l

                   globulinok:

                      alfa1 = 6 % (­)

                      alfa2 = 12 % (­),

                      béta = 13 % (normális)

                      gamma = 24 % (­)

                       IgG: 19 g/l (­);

                       IgA:  2,9 g/l (normális);

                       IgM:  2,8 g/l (normális);

                   vvt süllyedés: 35 mm/ó.

            Milyen jellegű kórfolyamatokra gondol az eredmények alapján?

 

V/3.     X.Y. felnőtt beteg vizelete szulfoszalicilsavra túrós csapadékot képez, a beteg arca és lábszárai ödémásak. RR: 130/70 Hgmm.

                   szérum összfehérje: 50 g/l; A/G hányados: 0,66;

                   globulinok:

                     alfa1 = 3 % (normális);

                     alfa2 = 12 % (­);

                     béta = 30 % (­­);

                     gamma = 15 %;

                   szérum koleszterin: 8,3 mmol/l;

                   CRP: normális;

                   komplement szint: csökkent.

            Milyen betegségre gondol?

 

V/4.     X.Y. krónikus alkoholista betegnél milyen irányban változnak az alábbi

ELTE     értékek?

            Szérum összfehérje, A/G hányados, albumin, immunglobulinok,

            plazmaenzimek.

 

V/5.     X.Y. beteg vizsgálati eredményei:

                   szérum összfehérje: 90 g/l; A/G hányados: 0,37;

                   globulinok:

                     alfa1 = 4 % (normális);

                     alfa2 = 6 % (normális);

                     béta = 8 % (normális);

                     gamma = 55 % (­­);

                      IgG: 56 (­);

                      IgA: 0 (Ż);

                      IgM: 0,6 (Ż);

                   CRP: normális;

                   vvt süllyedés: 100 mm/ó;

                   szérum kalcium: 2,71 mmol/l;

                   szérum húgysav: 602 µmol/l.

            Immunfixációval az anti-IgG és anti-kappa antitestek erős pozitivitást mutatnak.

            Milyen betegségre gondol?

 

V/6.     X.Y. beteg laboratóriumi leletei:

                   szérum összfehérje: 50 g/l; A/G hányados: 0,75;

                   globulinok:

                     alfa1 = 6 % (­);

                     alfa2 = 13 % (­);

                     béta = 10 % (normális);

                     gamma = 28 %;

                      IgG: 14 g/l (normális);

                      IgA: 2 g/l (normális);

                      IgM: 3,7 g/l (­);

                   CRP: ­;

                   ANA: +;

                   RF (latex): +;

                   SMA: +;

                   HBsAG: -;

                   VDRL: pozitív

                   vvt süllyedés: 30 mm/ó.

            Milyen betegségre gondol?

 

V/7.     Egy terhes nő szűrővizsgálata során kórosan magas AFP értéket mérnek.

ELTE     Mi a valószínű diagnózis? Milyen további kórképekben van jelentősége az AFP mérésének?

 

V/8.     Icterusos beteg vizsgálati eredményei:

                   CRP: normális, haptoglobin: Ż;

                   szérum Fe: 28 µmol/l;

                   szérum bilirubin: 60 µmol/l, direkt Bi: 5 mmol/l;

                   LDH: 320 U/l;

Mire gondol a lelet alapján? Az LDH melyik izoenzimje változik? Milyen a retikulocita szám?

 

V/9.     Akut hasi katasztrófa diagnózissal kórházba szállított beteg fehérjevizsgálati        leletei:

                   szérum összfehérje: 70 g/l; A/G hányados: 0,66;

                   fvs: 18 G/l;

                   globulinok:

                     alfa1 = 13 % (­­);

                     alfa2 = 15 % (­­);

                     béta  = 12 % (normális);

                     gamma = 20 %;

                   vvt süllyedés: 32 mm/ó;

                   CRP: ­­;

                   ASAT: 100 U/l, ALAT: 200 U/l;

                   szérum amiláz: 1100 U/l, vizelet amiláz: 3800 U/l;

                   szérum lipáz: ­;

                   a másnapi éhgyomri vércukor szint: 8 mmol/l;

                   szérum kalcium: 2,1 mmol/l.

            Milyen betegségre gondol?

 

V/10.   Lázas 8 éves gyermek szem körüli ödémával, vérnyomása 170/90 Hgmm.

            Laboratóriumi leletei:

                   fvs: 14 G/l;

                   vvt süllyedés: 30 mm/ó;

                   szérum összfehérje: 58 g/l;

                   A/G hányados: 0,92;

                   albumin: 48 %;

                   globulinok:

                     alfa1 = 10 % (­);

                     alfa2 = 15 % (­);

                     béta  = 12 % (normális);

                     gamma = 15 % (normális);

                   C3 komplement szint: Ż;

                   antisztreptolizin titer: ­;

                   BUN (karbamid nitrogén): 11,2 mmol/l.

                   Vizelete szulfoszalicilsavval csapadékot ad, üledékében szemcsés (vvt)                                cilinderek láthatók.

 

V/11.   X.Y. beteg erős fogyás miatt került kivizsgálásra, alkoholt nem fogyaszt.

ELTE     Laboratóriumi leletei:

                   szérum bilirubin: 60 µmol/l;

                   γGT: 150 U/l;

                   ALAT: 30 U/l;

                   AFP: ­­.

            Mi a legvalószínűbb diagnózis?

 

V/12.   Fiatalember ősszel visszatérő igen heves orrváladékozásra panaszkodik.

ELTE     Anyja ugyanezen betegségben szenved gyerekkorától fogva.

            Laborleletek:

                   Eo: 7%;

                   össz IgE: ­­.

            Mi a valószínű kórkép? Milyen laborvizsgálattal pontosítaná a diagnózist?

 

VI. A véralvadás zavarainak laboratóriumi vizsgálata

 

VI/1.    46 éves elhízott nőbeteg subfebrilitással, rossz közérzettel került felvételre. Jobb combja vastagabb, rajta a bőr fényes és feszes, a bőr alatti vénák tágultak. Egy napja közérzete tovább romlott, émelygésről, izzadásról, nehézlégzésről, szívtáji szorításról panaszkodik.

Laborleletei:

       RBC: 4,1 T/l; WBC: 13 G/l; Plt: 240 G/l;

       vvt süllyedés: 25 mm/ó;

       LDH: 600 U/l;

       CK: 160 U/l;

       D dimer: erősen pozitív (3 µg/ml felett)

       AT-III szint: a normálérték 60 %-a

Mi magyarázza a beteg panaszait? Milyen vizsgálatokat végezne még a diagnózis pontosítására?

 

VI/2.    45 éves nő, kifejezett elesettség és ismételt lázas állapotok miatt ment orvoshoz. Elmondja, hogy az utóbbi hónapokban mensese tartósabb és nagyobb vérzéssel jár. Kisebb sérülések után is szokatlanul erős vérzés lép fel nála, az orra is gyakrabban vérzik.

            Laboratóriumi leletei:

                   thrombocytaszám: 8 G/l;

                   vérzési dő: 15 perc;

                   prothrombin idő: INR = 1.00;

                   aPTI: 40 sec;

                   fibrinogen koncentráció: 3 g/l (normális).

            Valószínű diagnózis?

 

VI/3.    28 éves nő, foghúzás után nehezen csillapítható vérzései, gyakori orrvérzése és enyhe ütések után is kiterjedt haematomái vannak. Többször kezelték vashiányos anaemiával. Bátyja és fia hasonló vérzékenységről számol be.

            Laboratóriumi leletei:

                   thrombocytaszám: 176 G/l;

                   vérzési idő hosszabb, mint 30 perc;

                   thrombocyta adhézió: kóros;

                   ADP aggregáció: normális;

                   alvadék retrakció: normális;

                   aPTI: 55 sec;

                   thrombin idő: 21 sec.

            Valószínű diagnózis?

 

VI/4.    27 éves férfi, foghúzás után szokatlanul erős vérzése volt. Spontán vérzések       nem szoktak kialakulni nála.

            Laboratóriumi leletei:

                   thrombocytaszám: 195 G/l;

                   vérzési idő: 4 perc,

                   prothrombin idő: INR = 3,30;

                   aPTI: 50 sec;

                   thrombin idő: 22 sec.

            Milyen faktorhiány/ok/ magyarázza/ák/ a vérzékenységet?

 

VI/5.    3 éves kisfiú, mióta megtanult járni és gyakran elesik sűrűn képződnek haematomái. Most is elesett és fején (a hajas fejbőr alatt) nagy duzzanat képződött. Feltárták, benne vért találtak. A kisfiú enyhén anaemiás.

            Laboratóriumi leletei:

                   thrombocytaszám: 164 G/l;

                   vérzési idő: 4 perc;

                   prothrombin idő: INR = 1,12;

                   aPTI: 60 sec;

                   thrombin idő: 20 sec;

                   euglobulin-lysis idő: 140 perc, normális;

            Milyen vizsgálatot végezne a vérzékenység okának tisztázására?

 

VI/6.    27 éves nőnek - terhességének 38. hetében - hirtelen igen erős hasi

ELTE     fájdalmai támadtak, melyek tipikus szülési fájdalomba mentek át (ez a negyedik terhessége). E szülési fájdalom folyamatos volt és a kórházba érkezésekor vaginális vérzés alakult ki nála. Az így elvesztett vér nem alvadt meg. Fizikális vizsgálattal teljesen contrahált uterust találtak, magzati szívhangokat hallani nem lehetett.

            Laboratóriumi leletei:

                   thrombocyta szám: 60 G/l;

                   vérzési idő: 8 perc;

                   prothrombin idő: INR = 4,29;

                   aPTI: 80 sec;

                   thrombin idő: 30 sec.

            Valószínű diagnózis? Milyen eltérést vár az FDP koncentrációban?

 

VI/7.    Akut myocardialis infarctusban szenvedő beteget belosztályról intenzív osztályra helyeznek. Zárójelentésében vérzékenységet nem említenek, de a beteg testén több ponton is haematomák láthatók.

            Laboratóriumi leletei:

                   thrombocytaszám: 160 G/l;

                   vérzési idő: 4 perc;

                   prothrombin idő: INR = 1,66;

                   aPTI: 50 sec;

                   thrombin idő: 32 sec;

                   reptilaze idő: 20 sec.

            Mi a vérzékenység oka?

 

VI/8.    53 éves nő, gyermekkora óta vérzékeny. Két nappal korábban beverte a

ELTE     homlokát, jelenleg sötét lila periorbitális haematomája van.

            Laboratóriumi leletei:

                   thrombocytaszám: 250 G/l;

                   vérzési idő: hosszabb, mint 30 perc;

                   prothrombin idő: INR = 1,00; aPTI: 30 sec; thrombin idő: 20 sec;

                   thrombocyta aggregáció és adhézió: csökkent;

                   az alvadék retrakciója: gyenge.

            Valószínű diagnózis?

 

VII. A sav-bázis egyensúly zavarainak laboratóriumi vizsgálata

 

VII/1.     Súlyos közlekedési balesetet szenvedett beteg sav-bázis paraméterei az

ELTE

                                                        első órákban   és 1 nappal későb

 

                        pH                            7,20                    7,05

                        pCO2                       20 Hgmm            55 Hgmm

                        aHCO3-                      8 mmol/l             13 mmol/l

                        stHCO3-                   11 mmol/l            11 mmol/l

                        BB                           28 mmol/l            28 mmol/l

                        BE                            -18 mmol/l            -18 mmol/l

             

              Az utóbi időpontban disseminált intravasculáris coaguláció is fennáll.

              Milyen mechanizmus/ok/ magyarázhatják a két időpont közötti sav-bázis

              paraméter különbségeket, ill. az egyező értékeket?

 

VII/2.     Egy beteg vérnyomása 180/120 Hgmm, tüdeje felett apróhólyagú szörty-         zörejek hallhatók. Napi 4 l folyadékot fogyaszt, de az utóbbi napokban a                szokásos 3 l helyett csak 1,0-1,5 l vizeletet ürít.

                        szérum kreatinin: 1024 µmol/l;

                        BUN: 36 mmol/l;

                        pH: 7,28;

                        pCO2: 30 Hgmm;

                        aHCO3-: 14 mmol/l;

                        stHCO3-: 16 mmol/l;

                        BE: -10 mmol/l.

              Milyen sav-bázis zavarról lehet szó? Milyen folyamat okozhatja a fenti             sav-bázis egyensúly-zavart?

 

VII/3.     Respiratorikus acidózisban hogyan változnak a következő paraméterek?

ELTE

                                                 kialakuláskor                kompenzáció után

                stHCO3-                           ?                                      ?

                aHCO3-                            ?                                      ?

                BE                                    ?                                      ?

 

VII/4.     Pylorus stenosisos beteg sav-bázis státusa a következő:

ELTE                 pH: 7,52;

                        pCO2: 40 Hgmm;

                        aHCO3-: 27 mmol/l;

                        Na+: 140 mmol/l;

                        K+: 2,8 mmol/l;

                        Cl-: 80 mmol/l.

                a/ Nevezze meg pontosan a sav-bázis zavar típusát!

                b/ Milyen előjelű a BE?

                c/ Mi a valószínű oka annak, hogy a pCO2 csak 40 Hgmm?

                d/ Mennyi a stHCO3- koncentrációja?

 

VII/5.     Ha egy léguti betegségben szenvedő ember sav-bázis státusa a következő,

ELTE       mit állíthatunk biztosan a betegség keletkezésének időpontjáról, feltéve,           hogy más betegsége nincs.

                        pH: 7,35;

                        pCO2: 67 Hgmm;

                        BE: 6 mmol/l;

                        aHCO3-: 38 mmo/l;

                        stHCO3-: 28 mmol/l;

                        BB: 54 mmol/l.

              A beteg Hb tartalmának 48 mmol/l-es BB felel meg.

 

VII/6.     Ha a BE: -22 mmol/l, akkor felnőtt ember esetén hány gramm NaHCO3-ot     kellene infundálni a hiány azonnali és teljes pótlására?

              Testsúly: 70 kg, a NaHCO3 mólsúlya: 84.

 

VII/7.     Nevezze meg a sav-bázis egyensúly-zavar típusát ha a :

                        pH: 7,6;

                        Cl-: 60 mmol/l;

                        pCO2: 40 Hgmm;

                        aHCO3-: 40 mmol/l;

                        BE: 16 mmol/l!

 

VII/8.     Milyen irányú változásokat kapunk a következő paraméterekben

ELTE       hosszantartó hányás után és miért?

 

                        szérum Na+?  szérum Cl-?  pH?

 

              A kialakult sav-bázis státusban a szervezet K+ mennyiségének változása          rontja, javítja, vagy nem befolyásolja a kompenzációt?

 

VII/9.     Értékelje az alábbi sav-bázis státust!

                        pH: 7,3;

                        pCO2: 20 Hgmm;

                        BE: -15 mmo/l.

              A kompenzáció 95 %-os konfidencia határai BE: -15 -nél pCO2: 22-28 Hgmm.

 

VII/10.   Kezeletlen diabéteszes betegnél milyen irányú eltérésre számít a normál

ELTE       értékekhez képest az alábbi paraméterekben?

 

                        pH?,  pCO2?,  BE?,  aHCO3-?,  stHCO3-?

 

 

VIII. Só- és vízforgalom zavarainak laboratóriumi vizsgálata

 

 

VIII/1.    Ha a normál szérum Na+ koncentráció 140 mmol/l és a szérum fehérje koncentráció 70 g/l, akkor mennyi lesz a "normál" szérum Na+ koncentráció 120 g/l-es fehérje koncentráció esetén, ha elhanyagoljuk a víz és a fehérje fajsúly különbségét?

 

VIII/2.    Hasi műtét után kialakult akut szeptikus veseelégtelenségben a beteg 200

ELTE       ml (katéteres) vizeletet (Na+: 50 mmol/l) ürít. A hasi drainen keresztül 500 ml folyadékot veszít (Na+: 100 mmol/l), míg a gyomorszondán keresztül 24 óra alatt 3 liter (Na+: 70 mmol/l) folyadék távozott. A beteg hőmérséklete 39oC. Mennyi folyadékot és mennyi Na+-ot kell pótolni a következő 24 órában?

 

VIII/3.    Elhúzódó kezeletlen hyperglykaemiás kómában hogyan változnak az alábbi

ELTE       laboratóriumi értékek?

                        Szervezet össz K+-tartalma;

                        szervezet össz Na+-tartalma;

                        szervezet össz H2O-tartalma.

              Követi-e a szérum K+-szint a szervezet össz K+ tartalmának változását?

 

VIII/4.    Krónikus hypernatraemiás (154 mmol/l) betegnek hány liter folyadékot            kellene infundálnunk ahhoz, hogy a szérum Na+ 140 mmol/l-re                csökkenjen, ha a beteg 75 kg-os?

 

VIII/5.    Dekompenzált szívbeteg szérum Na+ szintje 126 mmol/l. Kb. hány liter            vizet kell kiürítenie, hogy a szérum Na+ a normális 140 mmol/l-re           emelkedjék? A beteg 70 kg-os.

 

VIII/6.    Erős izzadás okozta akut hypernatraemiás hypovolaemiában hogyan

ELTE       változnak az alábbi laboratóriumi értékek?

 

                        szérum fehérje ?, Ht ?, Hb ?

 

              Különbözik-e egymástól a három érték változásának mértéke?

 

VIII/7.    A beteg szérum K+ szintje már egy hete 2,9 mmol/l. A vizlet K+ koncent-        rációja > 20 mmol/l.

              Ezek az adatok milyen eredetű hypokalaemiára utalnak?

 

 

IX. A vesebetegségek laboratóriumi vizsgálata

 

IX/1.      Egy lázas torokgyulladás után néhány héttel a beteg ödémás lett.

ELTE       Vérnyomása megemelkedett.

              Vizelet lelete:

                        mennyiség: 450 ml/nap;

                        fehérje: +++ (3 g/nap);

                        üledék: látóterenként 50-100 vvs, elvétve fvs, vvt cilinderek;

                        kreatinin clearance: 30 ml/perc.

              Valószínű diagnózis?

 

IX/2.      Kifejezetten ödémás felnőtt beteg labor leletei a következők:

ELTE                 szérum összfehérje: 40 g/l;

                        szérum össz koleszterin: 10 mmol/l;

                        vvt süllyedés: 28 mm/óra;

                        vérnyomás: 125/80 Hgmm;

                        vizelet lelet: mennyiség: 1800 ml/nap,

                                            fehérje: ++++ (12 g/nap),

                                            üledék: 1-2 fvs, elvétve vvt, néhány hyalin cilinder.

              Mire gondol a leletek alapján?

 

IX/3.      Lázas beteg deréktáji fájdalomra panaszkodik.

ELTE       Vizsgálati eredményei:

                        Vizelet lelet: fehérje: ++, genny: +++,

                üledék: sok fvs, néhény vvt, hámsejtek, fvs cilinderek, sok

                baktérium;

                        Ck: 100 ml/perc.

              Valószínű diagnózis?

 

IX/4.      Milyen eredetű haematúriát valószínűsítenek az alábbi adatok?

A beteg vizeletének üledékében látóterenként 3-5 vvt, elvétve 1-1 fvs látszik. A vörösvértestek nem töredezettek. A proteinuria minimális és a vizelet fehérje ELFO nem mutat szelektivitást.

                        Ck: 120 ml/perc.

 

IX/5.      Korábban egészséges veséjű beteg nagyobb dózisú gentamicint kapott. Ezt

ELTE       követően hirtelen, 3 nap alatt 3 kg-ot "hízott". Katéteres vizelete kevés

              (< 200 ml/nap).

              Egyéb laboratóriumi leletei:

                        szérum kreatinin: 440 µmol/l;

                        urea nitrogén: 28,5 mmol/l;

                        szérum K+: 6,2 mmol/l.

               Mivel magyarázza a fenti adatokat?

 

 

IX/6.      Diabéteszes ketoacidózisban szenvedő beteg éhgyomri vércukor értéke

              15 mmol/l. A kreatinin clearance 20 ml/perc. A tubuláris funkció megítélésére elvégzett vizsgálatok negatív eredményt adtak. Vizeletében               ismételt vizsgálattal sem találtak cukrot.

              Mi lehet ennek a magyarázata?

 

IX/7.      Ha a beteg labor lelete a következő, akkor mi a valószínű diagnózis?

ELTE       Vizelet:

                        szín: szalmasárga                                   genny: +++

                        átlátszóság: zavaros   vér: +

                        mennyiség: 400 ml jelenlegi,                   cukor: Ć

                                          1600 ml/nap                       aceton: Ć

                        fajsúly: 1022                                         Ubg: norm.

                        fehérje: halvány op. (50 mg/nap)            epefesték: Ć

                        üledék: látóterenként 20-30 laphámsejt (­), 30-40 fvs, 3-4 vvt;

              Egyéb adatok:

                        a beteg hőmérséklete: 37,2oC;

                        fvs: 12 G/l; vvt: 4,5 T/l;

                        vvt süllyedés: 2 mm/ó;

                        kreatinin clearance: 120 ml/min;

                        vizelet tenyésztés: bact. coli poz.

 

X. Az endokrin működés laboratóriumi vizsgálata

 

 

X/1.       FT4 és FT3: alacsony;

ELTE       TSH szint: alacsony;

              pajzsmirigy jódfelvétele: 2 ó: 4 %, 6 ó: 7 %, 24 ó: 12 %

              (csökkent jódfelvétel).

              Milyen vizsgálatot végezne, hogy eldöntse, milyen eredetű zavarról van             szó?

 

X/2.       40 éves nőbeteg diffúzan megnagyobbodott pajzsmiriggyel. Kifejezett exophtalmusz és pretibiális ödéma látható.

                        Pajzsmirigy jódfelvétel: 2 ó: 40 %, 6 ó: 80 % (­);

                        FT4 és FT3 magas.

              T3 szuppresszió után a fenti adatokban nincs lényeges változás.

              A beteg TRAb pozitív.

              Valószínű diagnózis?

 

X/3.       Az iskolaorvos egy 13 éves kislánynál diffúzan megnagyobbodott

              pajzsmirigyet talál. Egyéb fizikális eltérése, ill. panasza nincs.

                        FT4: enyhén csökkent;

                        FT3: emelkedett;

                        A pajzsmirigy jódfelvétele: fokozott.

                        Anorganikus jód adása után az FT4 szint normalizálódik.

              Mi lehet a zavar lényege?

 

X/4.       TSH szint alacsony. Pajzsmirigy jódfelvéte csökkent.

ELTE       Milyen vizsgálatot vagy vizsgálatokat végezne, hogy eldöntse, milyen

              eredetű zavarról van szó?

 

X/5.       1 éve Cushing-kór miatt operált beteg. Lassult mozgás, bradycardia,

              hypotensio. TSH szint alacsony.

              Pajzsmirigy jódfelvétel: 2 ó: 10 %, 6 ó: 19%, 24 ó: 20 % (Ż).

              TSH terhelés után a pajzsmirigy jódfelvétele: 2 ó: 15 %, 6 ó: 25 %,

              24 ó: 32 % (normális).

              Valószínű diagnózis?

 

X/6.       62 éves nőbeteg gyakori szívdobogás érzés és rendszertelenül jelentkező

              hasmenés miatt fordult orvoshoz. Pulzusa 120/perc.

                        FT4: enyhén csökkent;

                        FT3: erősen fokozott;

                        pajzsmirigy jódfelvétel: normális.

              Milyen betegségre gondol?

 

X/7.       Egy 11 hónapos csecsemő hasa előredomborodik, mozgása korához képest    elmaradott.

              A pajzsmirigy jódfelvétele és jódleadása erősen fokozott.

              Szérum FT4 és FT3 csökkent.

              A szérum MIT és DIT emelkedett, kiválasztásuk a vizelettel fokozott.

              Milyen jellegű zavarról lehet szó?

 

X/8.       35 éves nőbeteg szülés után nem tud szoptatni, menstruációja nem indul

ELTE       meg. Kedvetlen, étvágytalan. Arca duzzadt, bőre száraz, haja hullik.

              EKG-n low voltage.

                        FT4 és FT3 csökkent.

                        Pajzsmirigy jódfelvétel csökkent.

                        Szérum TSH alacsony, TRH-ra nem reagál.

                        Szérum koleszterin szint: 8,6 mmol/l.

              Primer, szekunder vagy tercier zavarról van szó?

 

X/9.       2-3 hete fennálló hőemelkedés és hasmenés miatt jelentkezik egy beteg

ELTE       az orvosánál. Pajzsmirigye duzzadt és fájdalmas.

                        széklet tenyésztés: normális.

                        vércukor: 6,6 mmol/l;

                        szérum koleszterin: 3,6 mmol/l;

                        RR: 160/85 Hgmm; pulzus: 120/perc;

                        FT4: emelkedett;

              Valószínű diagnózis?

 

X/10.     Sápadt, sárgás bőrű, töredezett hajú beteg krónikus obstipációról

              panaszkodik. Kivizsgálása során hypochrom anaemiát, bradycardiát és 7,5  mmol/l koleszterin szintet találtak nála.TSH szintje emelkedett.

              Primer, szekunder vagy tercier zavarról van szó?

 

X/11.     40 éves nőbeteg tapintható göbbel a bal pajzsmirigy lebenyben.

              Exopthalmusza nincs.

                        FT4: erősen emelkedett;

                        EKG: pitvarfibrilláció.

Milyen képet láthatunk valószínűleg a szcintigrafiás felvételen. Változik-e a kép TSH illetve T3 adására?

 

X/12.     35 éves nőbeteg diffúzan megnagyobbodott fájdalmatlan pajzsmiriggyel.

                        FT4: alacsony;

                        jódfelvétel: csökkent.

                        anti-hTPO és TAb szint: növekedett.

                        EKG: low voltage.

              Valószínű diagnózis?

 

X/13.     Szérum Na+ emelkedett, K+ csökkent. Aldoszteron ürítés: a normális érték      kétszerese. Plazma renin aktivitása: csökkent. Hypertensio.

              Milyen betegségre gondol?

 

X/14.     Szérum Na+ emelkedett, K+ csökkent. Aldoszteron ürítés: a normális érték      háromszorosa. Plazma renin aktivitása: fokozott. Hypertensio.

              Milyen betegségre gondol?

 

X/15.     Plazma kortizol szint csökkent. Vizelet 17-ketoszteroid és aldoszteron ürítés szintén csökkent.

              Plazma ACTH szint magas.

              Milyen betegségre gondol?

 

X/16.     Plazma kortizol éjjel: 140 nmol/l (Ż), reggel: 170 nmol/l (Ż).

ELTE       Vizelet 17-ketoszteroid ürítés: csökkent.

              Plazma ACTH szint: alacsony.

              Metopiron adás után a fenti adatok gyakorlatilag változatlanok.

              Milyen betegségre gondol?

 

X/17.     40 éves nőbeteg. Testsúly: 47 kg, magasság: 160 cm.

              Szérum Na+: 132 mmol/l, K+: 8 mmol/l. 17-ketoszteroid ürítés: csökkent. Plazma ACTH szint igen magas.

              A beteg hypoglykaemiára hajlamos.

              Milyen betegségre gondol?

 

X/18.     50 éves nőbeteg. Testsúly: 90 kg, magasság: 163 cm.

ELTE       RR: 160/90 Hgmm, szérum Na+: 160 mmol/l, K+: 3 mmol/l.

              17-OH kortikoszteroid ürítés: erősen emelkedett.

              Vérglükóz: 7,7 mmol/l.

              Milyen betegségre gondol?

 

X/19.     Egy 45 éves férfibeteg gyengeségről, fáradékonyságról és libidó csökkenésről panaszkodik. Az utóbbi időben lefogyott. A plazma ACTH és TSH szintje alacsony.

              Milyen betegségre gondol és milyen vizsgálatokat végeztetne el?

 

X/20.     RR: 175/95 Hgmm; éhgyomri vércukor szint: 7,8 mmol/l; OGTT: diabetoid terhelési görbe. Plazma kortizol szint reggel: 780 nmol/l (­);

              plazma kortizol szint este: 730 nmol/l (­);

              2 mg/nap dexamethasonra nem csökken a szteroid ürítés, 8 mg/nap

              dexamethason hatására csökken.

              Mi a valószínű diagnózis? A feltehető kórkép melyik formájáról van szó?

 

X/21.     Holdvilág arc, centrális elhízás. Plazma kortizol szint magas, nincs napszaki ritmus. Szuppresszió még nagy adag dexamethasonnal sem érhető el. Plazma ACTH szint alacsony.

              Milyen betegségre gondol?

 

X/22.     Hypertensió, osteoporosis. Plazma kortizol szint reggel: 870 nmol/l;

              plazma kortizol szint este: 810 nmol/l. A fokozott plazma kortizol szint még nagy adag dexamethason adása után sem csökken.

              Plazma ACTH szint: magas.

              Mi a valószínű diagnózis? A feltehető kórkép melyik formájáról van szó?

 

X/23.     Lesoványodott beteg. Izomgyengeség. Szérum Na+: csökkent, K+: emelkedett. Hypotensio. Plazma ACTH szint: emelkedett. 17-ketoszteroid ürítés: igen alacsony.

              Milyen betegségre gondol?

 

X/24.     Lesoványodott férfibeteg. A herék atrophiásak.

              Plazma kortizol szint: 56 nmol/l.

              Szérum Na+: 141 mmol/l; K+: 3,9 mmol/l.

              Össz T4: alacsony.

              17-ketoszteroid ürítés: alacsony, metopironra változás nincs.

              Milyen betegségre gondol?

 

X/25.     42 éves nőbeteg. Plazma kortizol szint alacsony, nincs napszaki ritmus.

              17-ketoszteroid ürítés: csökkent.

              Aldoszteron ürítés: normális. Plazma ACTH szint: alacsony, CRF, ill.

              metopiron adása után sem változik.

              Milyen betegségre gondol?

 

X/26.     38 éves nőbeteg. Plazma kortizol szint reggel: 950 nmol/l (­).

              Plazma kortizol szint este: 1000 nmol/l(­).

              ACTH adás után: 1100 nmol/l (­).

              17-ketoszteroid ürítés: emelkedett, ACTH adás után tovább emelkedik.

              Plazma nyugalmi ACTH szint: alacsony.

              Milyen betegségre gondol?

 

X/27.     47 éves nőbeteg. Plazma kortizol szint reggel: 760 nmol/l (­);

plazma kortizol szint este: 720 nmol/l (­), ACTH adása után: 1900 nmol/l. Plazma nyugalmi ACTH szint magas.

              Milyen betegségre gondol?

 

X/28.     42 éves férfi. Plazma prolaktin (PL) és kortizol szint: csökkent.

17-KS ürítés: alacsony. TRH terhelésre a plazma PL szint nem nő. HCG terhelésre a 17-KS ürítés fokozódik.

              Feltételezhető diagnózis?

 

X/29.     36 éves nő. Szérum FSH és LH normális, PL alacsony. TRH terhelésre a plazma TSH szint emelkedik, de a PL nem változik.

              Feltételezhető diagnózis?

 

X/30.     19 éves fiú. Plazma tesztoszteron szint alacsony, FSH és LH szint magas.

17-KS ürítés csökkent. HCG stimuláció után sem a plazma tesztoszteron szint, sem pedig a 17-KS ürítés nem nő.

              Feltételezhető diagnózis?

 

X/31.     29 éves nő. Plazma FSH és LH szint alacsony. PL magas. Ösztrogén ürítés csökkent. A betegnél 3 egymást követő napon LH-RH terhelést végeztek. Ebből az első kettő negatív volt, a harmadik alkalommal azonban a plazma LH és FSH szint a szokásos növekedést mutatta.

              Feltételezhető diagnózis?

 

X/32.     24 éves férfi. Plazma tesztoszteron jelentősen emelkedett, FSH és LH alig mérhető. Az androgén hormonok ürítése fokozott. Fizikális vizsgálat során a jobb herét megnagyobbodottnak találták.

              Feltételezhető diagnózis?

 

X/33.     36 éves férfi. Plazma tesztoszteron, LH és FSH szint alacsony.

ELTE       17-KS ürítés csökkent. HCG terhelésre a plazma tesztoszteron szint és a

              17-KS ürítés fokozódik, a plazma LH és FSH szintje viszont többször

              megismételt LH-RH terhelés után sem nő.

              Feltételezhető diagnózis?

 

X/34.     37 éves nőnek a harmadik szülése után a tejelválasztása nem indul meg.

              A beteg rohamosan fogy és amenorrhoea alakult ki nála. A hypophysis

              elülső lebeny hormonok szintje a plazmában nem mérhető. TRH terhelésre

              sem a TSH, sem a PL nem emelkedik a plazmában.

              Feltételezhető diagnózis?

 

X/35.     44 éves férfi. Galactorrhoea. A plazma PL szint igen magas, LH és FSH

              szint csökkent. Plazma tesztoszteron és vizelet 17-KS alcsony. TRH vagy chlorpromazin terhelésre a PL szint csak minimális mértékben

              növekszik.

              Feltételezhető diagnózis?

 

X/36.     36 éves beteg. 7 napja fennálló erős szomjuságról panaszkodik. Naponta

ELTE       kb. 5-6 l vizet iszik, különösen jéghideg vizet kíván.

              Vizelet mennyisége: 6 l/24 ó, fajsúlya: 1004.

              Sóterhelés után az összegyűjtött vizelet mennyisége 4 l, egyik frakció fajsúlya

              sem haladja meg az 1005-t.

              Milyen betegségre gondol, és milyen vizsgálatot végezne el a pontos

              diagnózis felállításához?

 

X/37.     50 éves nőbeteg gyakori nagy mennyiségű vizelésről panaszkodik. Napi  folyadékfogyasztása 6-8 l.

              Szérum Na+: 138 mmol/l. Napi vizeletmennyisége: 8 l, fajsúlya: 1004.

              Sóterhelés hatására a vizelet mennyisége csökken, a fajsúlya nő.

              Milyen betegségre gondol?

 

X/38.     Virilizáció. Plazma kortizol szint: alacsony. ACTH: magas.

              17-ketoszteroid ürítés: emelkedett. 17-OH kortikoszteroid ürítés: csökkent.

              Glükokortikoid terápia után a klinikai tünetek javultak és a 17-ketoszteroid  ürítés csökkent.

              Milyen betegségre gondol?

 

X/39.     Virilizáció, hypertensio. Plazma kortizol szint: alacsony.

ELTE       Plazma DOC és ACTH: magas. 17-ketoszteroid ürítés: magas.

              Feltételezhető kórkép?

 

XI. A kalcium- és foszfátforgalom laboratóriumi vizsgálata

 

 

XI/1.      Csontfájdalmakról panaszkodó beteg:

                        szérum össz kalcium értéke: 2,8 mmol/l;

                        szérum foszfát értéke: 0,4 mmol/l;

                        TRP %: alacsony;

                        ALP: enyhén emelkedett.

              Feltehetően milyen típusú osteopathiaban szenved a beteg? 

              Milyen laboratóriumi vizsgálatokkal tudná diagnózisát megerősíteni?

 

XI/2.      Kétoldali ovariectomia után menopauzában lévő 40 éves nőbeteg deréktáji

ELTE       fájdalomról panaszkodik. A háti és ágyéki csigolyáin calcipeniás osteopathia    mutatható ki. ODM vizsgálati eredménye pozitív.

                        szérum kalcium értéke: 2,4 mmol/l;

                        szérum foszfor: 1,1 mmol/l;

                        vizelet kalcium: 200 mg/nap érték alatt, fiziológiás;

                        szérum alkalikus foszfatáz: normális.

              Feltételezhetően milyen típusú calcipeniás osteopathiában szenved a beteg?

              Milyen laboratóriumi vizsgálatokat végeztetne még diagnózisa megerősítésére?

 

XI/3.      Fiatal nőbeteg csontjainak diffúz nyomásérzékenységéről panaszkodik. A beteg bordáiról készült rtg felvételen szalagszerű dekalcifikációs

              zónák látszódnak.

              Laboreredményei:

                        szérum kalcium értéke: normális;

                        szérum foszfát szintje: 0,4 mmol/l,

                        ALP: 410 U/l.

              Feltehetően milyen típusú calcipeniás osteopathiában szenved a beteg?

              Milyen laboratóriumi vizsgálatokkal tudná diagnózisát megerősíteni?

 

XI/4.      Kétoldali recidiváló kalcium-oxalát vesekőbetegségben szenvedő beteg

              szérum kalcium és foszfát értéke normális. Átlagos vegyes étrend mellett  hypercalciuriás. Hypercalciuriájának szekunder eredete kizárható.

              A beteg fokozott kálciumürítése 200 mg/nap kalcium bevitele mellett is fennmarad.

              Feltehetőleg milyen típusú hypercalciuriáról van szó?

 

XI/5.      31 éves férfi betegnek 24 órával ezelőtt erős, a jobb oldali lágyékába sugárzó fájdalma volt. Nyolc órával később kisméretű követ ürített a vizeletével. Jelenleg urológiai osztályon fekszik. Vizelet üledékében számos nem specifikált alakú kristály, továbbá vörösvértest van. Vizelet pH-ja 6-os. Hasi ultrahang vizsgálattal a bal vesemedence területén echodenz képlet látszik. A részletes anamnézis alapján bizonyosra tehető, hogy a beteg veseköves panaszai régi keletűek. A betegnél elvégzett ismételt vizsgálatokkal az alábbi laboreredmé-nyek születtek:

                        szérum kreatinin: 71 µmol/l;

                        szérum Na+: 141 mmol/l;

                        szérum K+: 4,3 mmol/l;

                        szérum Cl-: 106 mmol/l;

                        HCO3-: 23 mmol/l;

                        szérum kalcium: 2,64 mmol/l;

                        szérum foszfát: 0,8 mmol/l (Ż);

                        Ck: 127 ml/perc;

                        kalcium ürítés: 332 mg/24 óra (­);

                        húgysav ürítés: 820 mg/ óra (­).

 

              Kérdések:

               1. Ismertesse differenciál diagnosztikai gondolatmenetét a beteg

                   vesekövességének kialakulásával kapcsolatban!

               2. Milyen kiegészítő vizsgálatokat végeztetne diagnózisának megerősítésére?

 

XII. Az izületi folyadék laboratóriumi vizsgálata

 

XII/1.     Egy középkorú férfibeteg lábfájdalomról panaszkodik. Jobb lábán az öregujj alapizülete duzzadt, felette bőrpír látható. Az izületi folyadék szalmasárga, áttetsző, sejtszáma magas (63 G/l), a PMNL aránya emelkedett (60 %). Polarizácós mikroszkóppal tű alakú, negatívan kettősen törő kristály mutatható ki benne.

              A szérum húgysav emelkedett (570 mmol/l), az ürített húgysav mennyisége       alacsony (1,5 mmol/24 óra).

              Mi a valószinű kórisme?

 

XII/2.     Egy fiatal nőbeteg térdizületi duzzanat, fájdalom, gyengeség és láz miatt

              kerül kivizsgálásra. Jobb térdizületében szabad folyadék tapintható, az izület feletti bőr             meleg, piros.

              A punkció során nyert izületi folyadék zavaros, piszkosszürke, a mucin

              próba pozitív. A sejtszáma magas (150 G/l), a PMNL aránya emelkedett (80 %).

              Milyen vizsgálatokat végezne még el a kórisme felállításához?

 

XII/3.     2 éves kisfiú térdizülete fájdalmas, duzzadt. Kórelőzményében komoly sérülés nem szerepel. A bal térdizületében szabad folyadék tapintható, az izület csapolása során véres folyadék ürül. Az elvégzett röntgen és ultrahang vizsgálattal sem csont, sem porcsérülés nem mutatható ki, szerkezeti elváltozás nem látható.

              A beteg vérképe, vérzési ideje normális; alvadási ideje és az aPTI megnyúlt.

              Milyen kórképre gondol?

 

XIII. Kérdések az „Anaemia vizsgálata” c. gyakorlat anyagából

 

XIII/1.    Középkorú nőbeteg nagyfokú fáradékonyságról, gyakori szívdobogás-

ELTE érzésről panaszkodik. Anamnézisében három szülés és menorrhagia szerepel. Fizikális vizsgálatakor sápadt bőrszín, enyhe tachycardia tapasztalható.

Laboratóriumi eredményei a következők:

RBC: 3,6 T/l

MCV: 75 fl

          RDW: emelkedett

          szérum Fe: 10 mmol/l

          TVK: 80  mmol/l

          szérum ferritin: 5 mg/l ( Ż )

          transzferrin szaturáció: 15% ( Ż )

Milyen kórképre gondol? Milyen eltérés várható az MCH-ban, az MCHC-ben és az abszolút retikulocytaszámban? Milyen jellegzetes eltérések várhatók a beteg perifériás kenetében?

 

XIII/2.    60 éves férfibeteg évek óta krónikus hasnyálmirigy-gyulladásban szenved. Gyenge, sápadt, fáradékony.

Laborleletei a következők:

          RBC: 4,0 T/l

          szérum Fe: 11,5 mmol/l

          TVK: 40 mmol/l

          szérum ferritin 260 mg/l ( ­ )

          MCV: 85 fl

          MCHC: 32 g/dl

Perifériás kenetében a vörösvértest alakokon számottevő eltérés nem látható. Mivel magyarázható a laborkép?

 

XIII/3.    40 éves férfibeteg anamnézisében 5 éve Crohn-betegség miatti ileumresectio szerepelt. Kivizsgálásakor a következőket találták:

          RBC: 3,9 T/l

          szérum Fe: 36 mmol/l

          MCV: 110 fl

          MCHC: 36 g/l

          LDH: 250 U/l

          szérum bilirubin: 20 mmol/l

Perifériás kenetében nagyfokú aniso- és poikilocytosis, hypersegmentált granulocyták láthatók. Milyen másodlagos betegségre gondol? Milyen vizsgálatokkal erősítené meg a diagnózist?

 

XIII/4.    A vizsgált férfibeteg perifériás kenetében poikilocytosis, tüskeszerű nyúlványokkal rendelkező vörösvértestek láthatók.

Leletei a következők:

          RBC: 3,5 T/l

          szérum kreatinin: 200 mmol/l

          szérum karbamid: 15 mmol/l

          szérum Fe: 20 mmol/l

          szérum eritropoetin: csökkent

Mivel magyarázza az eltéréseket?

 

XIII/5.    Krónikus alkoholfogyasztó beteg perifériás kenetében céltáblasejteket és

ELTE     stomatocytákat láthatunk.

Egyéb leletei a következők:

          szérum Fe: 12 mmol/l

          Htk: 0,35 l/l

          MCV: 80 fl

          RBC: 3,8 T/l

          ASAT: 80 U/l

          ALAT: 60 U/l

          szérum albumin: 30 g/l

Mi lehet a fenti eltérések magyarázata?

 

 

i., Írott tananyag, technikai- és segédeszközök

 

KÖTELEZŐ TANKÖNYVEK ÉS SEGÉDANYAGOK

 

Kórélettan, 4. kiadás,

         Szerk.: Szollár L.,

         Semmelweis Kiadó, 2001.

Kórélettani vademecum I-II.

         Szerk.: Gáti T., Szollár L., Szombath D.

         SE Képzéskutató, Oktatástechnológiai és Dokumentációs Központ, 2003. (az 1997-es kiadás változatlan utánnyomása)

Munkafüzet az elektrokardiográfiai gyakorlatokhoz

         SE Képzéskutató, Oktatástechnológiai és Dokumentációs Központ, 2003.

Munkafüzet az elektrokardiográfiai gyakorlatokhoz (2., átdolgozott kiadás)

         Semmelweis Kiadó és Multimédia Stúdió, 2004.

Vizsgakérdések a kórélettani és klinikai laboratóriumi diagnosztikai gyakorlatok anyagából

         Kórélettani Intézet kiadványa, 2004.

Oktatási ismertető

         Kórélettani Intézet kiadványa, 2004.

 

AJÁNLOTT IRODALOM

Ferencz Antal: Orvosi laboratóriumi vizsgálatok

        Springer Hungarica, 1995.

Gyakorlati laboratóriumi medicina

        Szerk.:Debreczeni Lóránd

        Therapia Kiadó, Budapest, 2002.

Hoffbrand A. V., J. E. Pettit

        A klinikai haematologia alapjai

Springer, 1997.

Juhász P.-Dux L.: Klinikai laboratóriumi diagnosztika

        Springer Tudományos Kiadó, 2000.

Kékes E.-Regős L.: EKG atlasz, Programozott EKG-tankönyv

        Springer Hungarica Kiadó Kft., 1995. (2. jav. kiad.)

Klinikai kórélettan

        Szerk.: Szollár Lajos

        SE Képzéskutató, Oktatástechnológiai és Dokumentációs Központ, 2003.

Korszerű orvosi diagnosztika és terápia

        Szerk.: Tierney L.M., McPhee S.J., Papadikis A.

        Melania Kiadó, Budapest, 2000.

Pathophysiology of Disease

        Szerk.: McPhee S.J., Lingappa V.R., Ganong W.F., Lange J.D.

        Appleton & Lange, Stamford, Connecticut 1999, Third edition

Regős L.: Ami az EKG könyvekből kimarad…

        B+V Lap- és Könyvkiadó Kft. 2001.

Thomas L: Clinical Laboratory Diagnostics,

        TH-Books, Frankfurt/Main, Germany, 1998.

Tomcsányi J.: Acut myocardialis infarctus és instabil angina az EKG tükrében

        Tordas és Társa Kft. Budapest, 2003.

 

 

Interneten elérhető ajánlott oktatási segédanyagok

 

Kórélettani Intézet anyagai

              http://xenia.sote.hu/depts/pathophysiology/

EKG:      http://www.mmip.mcgill.ca/heart/mimenu.html

              http://homepages.enterprise.net/djenkins/ecghome.html

              http://medstat.med.utah.edu/kw/ecg

Hematologia:         http://www.utmem.edu/allied/WebSites/Hematology.html

 

 

 

j., A hallgató egyéni munkával megoldandó feladatai száma és típusa:

 

TANULMÁNYI VERSENY

(nem kötelező)

 

        A versenyfeladatok és az elérhető pontszámok a következők:

                                                     

       I.     Összefoglaló dolgozat írása adott témából. A jeligés dolgozatot a hallgatóknak a verseny kezdetén kell leadniuk, a dolgozat a verseny belépőjéül szolgál. Csak egyszerzős dolgozatot fogadunk el. A pontozásnál előnyben részesítjük az utóbbi 2 évben megjelent eredeti cikkekből írt 15, vagy annál több oldal terjedelmű, saját gondolatokat, folyamatábrákat, stb. tartalmazó összefoglalókat. (max.: 20 pont).

Az Intézet által javasolt kidolgozandó témák címeit a II. félév elején adjuk meg.

A tanulmányi versenyre meghirdetésre kerülő témák egyben az Intézet 2004/2005-ös tanévre kiírandó Rektori pályatételei.

 

II.     Tesztkérdések az elméleti anyagból (előadás anyag, tankönyv; max.: 30 pont).

 

III.  Tesztkérdések a laboratóriumi gyakorlatok anyagából (max.: 30 pont).

 

        IV. Két EKG görbe részletes elemzése (max.: 10 pont).

 

        V.   Hematológiai kenetek elemzése (max.: 10 pont).

 

        A versenyen elérhető maximális pontszám 100 pont. Eredményhirdetésre az utolsó előadáson kerül sor.

        Az egyes részfeladatok megoldó lapjai külön-külön értékelésre kerülnek. A jeles eredmény beszámítódik a szigorlati osztályzatba.

 

 

    [1]Az ELTE-Semmelweis Egyetem orvosbiológus képzésben résztvevő hallgatók számára csak az "ELTE" bejegyzésű kérdések érvényesek