1. A modemes kapcsolat

Az OS/2 Warp 3 minden eladott példányához jár egy BonusPak nevû programcsomag, amelyik tartalmaz egy úgynevezett Internet Access Kitet (IAK). Ebben minden megtalálható, ami ahhoz szükséges, hogy az Internetre kapcsolódjunk egy modem segítségével, SLIP vagy PPP protokollon keresztül. A Warp 4-ben az IAK beépült a TCP/IP támogatásba, így elôször azt a komponenst kell telepítenünk. Ha választani tudunk a Warp 3 és 4 között, akkor inkább a Warp 4-et válasszuk, mivel az IAK nem 2000 kompatibilis.

Külön tárcsázóprogram (dialer.exe) szolgál az IBM Global Network szolgáltatásainak igénybevételére. Akik nem az IBM-nél fizettek elô, azok a DOIP (Dial Other Internet Provider, slippm.exe) programot használhatják. Az IAK elsô példányai nem tartalmazták a PPP támogatást és a beépített WWW böngészôt. Ha ilyen példánnyal rendelkezünk, akkor elôször érdemes letöltenünk a PPP kiegészítést és a Netscape böngészôt. Ha megvan a PPP.ZIP fájl, akkor csomagoljuk ki a \TCPIP alkönyvtárba, s máris támogatni fogja a tárcsázó a PPP protokollt.

A következô lépés az, hogy beállítsuk a tárcsázóprogramot. Indítsuk el a DOIP-ot, és kattintsunk az Add Entry ikonra. Ekkor meg fog jelenni egy négyoldalas füzet, amelyet ki kell töltenünk a szolgáltatónk adatai és gépünk konfigurációja alapján. Segítségül álljon itt a következô táblázat:

Oldal:	Paraméter:	Magyarázat:
1.	Name:	A bejegyzés neve. Tetszôlegesen választható meg.
1.	Description:	A füzet maximum 11 karakteres leírása.
1.	Login ID:	A szolgáltatónál nyilvántartott belépési név. Ügyeljünk a kis és nagybetûk megkülönböztetésére! Aki a freemailt használja, annak ide a teljes email címét be kell írnia, például kadzsol@freemail.hu!
1.	Pasword:	A szolgáltatónál nyilvántartott jelszó. Itt is ügyeljünk a kis és nagybetûk megkülönböztetésére! A jelszó a TCPOS2.INI fájlban kerül eltárolásra.
1.	Required jelölônégyzet:	Ha a bejelentkezéshez szükséges a jelszó, akkor be kell jelölni. Ha be van jelölve és a Password mezô nincs kitöltve, akkor a tárcsázóprogram a kapcsolatfelvétel során kérni fogja a jelszót.
1.	Phone Number:	A szolgáltató telefonszáma.
1.	Login Sequence:	A bejelentkezéshez használt szkript. A legtöbb esetben tökéletesen megfelel az alábbi példa: \r sername: [LOGINID] assword: [PASSWORD] Az elsô sor megindítja a bejelentkezést. A második sor vár a sername: karakterláncra. Ha a szolgáltatónál nem Username: jelenik meg a beléptetéskor, akkor a példaszkriptet annak megfelelôen kell megváltoztatni. A harmadik sor küldi el a LOGIN ID-nél megadott nevet és vár az assword: szóra. Ha szolgáltatónál nem Password: jelenik meg a jelszó begépelésekor, akkor ezt is meg kell változtatni. Az ötödik sor elküldi a jelszót. Legtöbbször szükség van még a PPP, vagy SLIP kulcsszavak megadására is *. Ha a szolgáltató valamilyen egyéb speciális információt is kér, akkor az itt szintén megadható. Ha szóközök is szerepelnek, akkor azok helyett \s-t írjunk! Amennyiben nem elégíti ki az igényünket a beépített funkcionalitás (mert például automatikus újrahívást szeretnénk), akkor itt megadhatjuk egy REXX szkript nevét is. Ügyeljünk arra, hogy a nevet kisbetûkkel írjuk. Nagyon jó REXX példaprogramot találunk az FTP site-okon pppdial.cmd néven.
1.	Connection Type:	PPP vagy SLIP. Ha nem tudunk mi alapján dönteni, akkor válasszuk a PPP-t!
1.	Inactivity Timeout:	Az itt beállított idôtartam után automatikusan bomlik a kapcsolat, ha nincs adatforgalom. Érdemes 5-10 percre beállítani (vagy az OFF gombbal kikapcsolni).
2.	Your IP Address:	Gépünk IP száma. A legtöbb szolgáltató dinamikusan osztja ki a kapcsolat felépülésekor, így ide általában nem kell semmit írni. Ennek megfelelôen alkalmanként más és más lesz a címünk.
2.	Destination IP Address:	A szolgáltató gépének IP címe. Általában ezt is üresen kell hagyni, mivel a kapcsolat felépülésekor derül ki.
2.	Netmask:	Legtöbbször 255.255.255.0-át kell beírni. Aki biztosra akar menni, az érdeklôdje meg a szolgáltatónál.
2.	MRU Size:	Általában 1500, bár szolgáltatóként ez is változhat.
2.	VJ Compression:	Kapcsolja be, ha a szolgáltató nem mond mást!
2.	Domain Name Server:	A tartománynév-kiszolgáló IP címe. Szolgáltatónként más és más. A Freemailnél 194.38.96.80 vagy 194.38.96.90.
2.	Your Host Name:	A gépünk neve. Ha a szolgáltató nem szabta meg, akkor elvileg bármit beírhatunk, vagy akár üresen is hagyhatjuk.
2.	Your Domain Name:	A szolgáltató tartományának neve, például freemail.hu.
3.	News Server:	Az alapértelmezés szerinti hír-szerver. Nem kötelezô megadnia.
3.	Gopher Server:	Az alapértelmezés szerinti gopher-szerver. Nem kötelezô megadnia.
3.	WWW Server:	Az alapértelmezés szerinti WWW-szerver. Nem kötelezô megadnia.
3.	Mail Gateway:	Egyezzen meg a Pop Mail Serverrel, vagy hagyjuk üresen!
3.	Pop Mail Server:	Ez az a szerver, ahonnan a leveleinket tölthetjük le. A szolgáltatónak kell megadni.
3.	Reply Domain:	Írjuk be a Domain-nál megadott paramétert, hacsak a szolgáltató nem ad meg mást!
3.	Reply (Mail) ID:	Az itt megadott névvel fogunk levelezni.
3.	Pop Login ID:	A postaszerverre történô belépéshez használt név. Rendszerint megegyezik a Login ID-vel.
3.	Pop Password:	A postaszerverre történô belépéshez használt jelszó. Általában ugyanaz, mint a Password.
4.	Modem típusa:	A modemünk dokumentációja alapján töltsük ki. Ha nem találunk megfelelô típust, akkor válasszunk egy azzal kompatibilis modemet. Ha minden kötél szakad, akkor próbálkozhatunk a AT&F&C1&D2 inicializációs sztringgel is.
4.	Com Port:	Az a soros port, amelyet a modem használ. Belsô modemeknél általában COM2. Ha nem a COM1 vagy COM2 portot használja a modem, akkor a megfelelô portot definiálni kell a Config.Sys-ben! Ha nem mûködik a dolog, akkor az is segíthet, ha a DOIP indítása elôtt kiadjuk a MODE.COM COMn:IDSR=ON, ODSR=OFF, OCTS=OFF, DTR=ON, RTS=HS, BUFFER=ON parancsot.
4.	Data Bits:	Általában 8.
4.	Dial Mode:	Állítsuk ON-ra!

Ha a kitöltéssel készen vagyunk, akkor zárjuk be a füzetet és vegyük fel a változtatásokat. A Dial ikonra kattintva kezdôdhet az internetezés, és tesztelhetjük az IAK többi komponenseit.

* Ha semmilyen információt nem kapunk a szolgáltatótól a szkript felépítésével kapcsolatban, akkor magunk is kitalálhatjuk, ha kézivezérléses üzemmódban kapcsolódunk a szolgáltatóhoz. Ehhez írjuk be a Login Sequence ablakba a PPPTERM vagy SLIPTERM kulcsszót attól függôen, hogy melyik protokollt akarjuk használni. Bökjünk a Dial gombra. Ennek hatására egy karakteres üzemmódú ablak fog megjelenni, ahol begépelhetjük parancsainkat. Elôször tárcsázzuk a szolgáltatót (parancs: ATDTtelefonszám), majd gépeljük be a kért adatokat (név, jelszó), s végül a PPP vagy SLIP parancsot. A Hang-Up gombbal szakítsuk meg kapcsolatot és készítsük el a lejátszódott kérdés-válasz sorozat alapján az automatikus beléptetéshez használt szkriptet.

Esetenként elôfordul, hogy a tárcsázó ablakában hibaüzenetek jelennek meg. Az egyik leggyakrabban elôforduló üzenet az Unsupported protocol (xxxx) received. Ez tulajdonképpen csak annyit jelent, hogy a kiszolgáló olyan protokollokkal próbálkozik, amelyeket gépünk nem támogat. Ez a legtöbb esetben nem jelent semmilyen problémát. Az Unsupported protocol (2080) received egy speciális esete a fentinek. Ekkor arról van szó, hogy a kiszolgáló még üzeneteket (szöveget) küld, amikor gépünk már PPP/SLIP módban van. Az üzenet lehet hibaüzenet is, ezért ebben az esetben érdemes a fenti bekezdésben leirt PPPTERM/SLIPTERM trükkel megnézni, hogy milyen üzenetrôl is van szó. A legtöbb esetben csak megoldja a problémát egy login szkript (sequence) készítése. Egy másik viszonylag gyakori hibajelzés az Invalid FCS üzenet. Ez csak annyit jelent, hogy hibás ppp csomagot kaptunk, amit természetesen automatikusan korrigált is a rendszert. Ha csak ritkán fordul elô, akkor nem kell vele foglalkozni. Ha viszont rendszeresen jelentkezik, akkor érdemes változtatni a modem inicializációs sztringjén, visszavenni a port sebességébôl, kábelt/modemet cserélni, váltani a SIO driverre, esetleg magasabb prioritást adni a PPP/SLIP-nek. Esetenként a telefonvonal rossz minôsége is okozhatja a problémát. USENET-es tapasztalatok szerint az is segíthet, ha kikapcsoljuk az IDE driver SMS funkcióját, amelyet a Config.Sys BASEDEV=IBM1S506.ADD sorában megadott /!SMS paraméterrel érhetünk el.

Az IAK komponensei:

• NewsReader/2 (Grafikus felületû hírolvasó program.)
• Ultimedia Mail/2 Lite (Mail program, POP mail server kompatibilis.)
• Telnet és Telnet 3270 (Mind a grafikus, mind pedig a text módú verzió megtalálható.)
• Ftp (Mind a grafikus, mind pedig a text módú verzió megtalálható.)
• Gopher
• WebExplorer (Csak a késôbbi kiadású IAK-ban.)

A BonusPak tartalmaz még egyéb programokat is (például Person to Person, Compuserve Information Manager, Video IN, Multimedia Viewer), melyekkel tovább bôvíthetjük az IAK által nyújtott szolgáltatásokat. A Person to Person program például lehetôvé teszi "konferencia összejövetelek" szervezését gépünkön. Az IAK-t használhatjuk LAN környezetben is, ha letöltjük és telepítjük a FREETCP programcsomagot. Kuszinger Róbert fordításában magyarul is olvashatjuk a használati utasítást.

2. A hálózati kártyás kapcsolat

Az Internet elérésének másik módja a TCP/IP programcsomag használata LAN (Local Area Network) környezetben. A TCP/IP 2.0 program a következô részekbôl áll:

• 1. Base Kit
• 2. Network File System Kit
• 3. MultiMail Kit
• 4. Domain Name Server Kit
• 5. DOS/Windows Access Kit
• 6. Extended Networking Kit
• 7. NetBIOS
• 8. Programmer's Tool
• 9. X Window System Server Kit
• 10. X Window System Client Kit
• 11. OSF/Motif Kit
• 12. Applications Kit

A komponensekbôl a Base Kit-re mindenképpen szükség van. Ugyancsak nélkülözhetetlen a LAPS (vagy MPTS) nevû program, mellyel a használt protokollt valamint a LAN adapterrel (ethernet kártya) kapcsolatos beállításokat (például IRQ, I/O address) végezhetjük el.

3. A kombinált elérés

A harmadik lehetôség az Internet elérésére a Warp Connect vagy az OS/2 Warp 4 telepítése. Ezekben a Warp változatokban beépítve találjuk a TCP/IP újabb, 3.0 és 4.0 verzióit (külön nem is kaphatóak), melyekkel mind a modemes, mind pedig a hálózati kártyás elérés biztosított. Warp Connect használatakor ügyeljünk arra, hogy a TCP/IP komponens telepítése után már ne telepítsük a Bonus Pakes IAK-t! Ez egyrészt felesleges (a modemes elérés már felkerült a TCP/IP-vel), másrészt pedig mûködésképtelenné teszi a TCP/IP-t. A Warp Server for e-Business-be már a TCP/IP 32 bites változata került beépítésre. Az IBM-tôl megrendelhetô a Warp 3-mal vagy 4-gyel használható 32 bites TCP/IP csomag (4.1) is. A 32 bites változat BSD UNIX kompatibilis és gyorsabb is, mint elôdei.

Tipp 1:
A TCP/IP 4.0-tól kezdve a telnet program alapértelmezés szerint a DECMULTI transzlációs táblát használja. Ez sajnos problémát okozhat a magas ASCII karakterek átvitelében. A korábbi alapértelmezett beállítást (no translataion) a -cp none paraméterrel adhatjuk meg.

Tipp 2:
A telnet démont loggolásra is rá lehet venni. Készítsünk egy CMD fájlt (például TN.CMD), amely a következô sort tartalmazza: telnetd.exe %1 %2 %3 ... %9 > logfile.txt. A logfájl nevét helyettesítsük be a logfile.txt helyébe. Ha az Inetd-n keresztül indítjuk a démont, akkor javítsuk át az \MPTN\ETC\INETD.LST fájlban a telnet tcp telnetd sort telnet tcp tn.cmd-re. Ha nem, akkor a \TCPIP\BIN\TCPSTART.CMD fájlban kell a start telnetd sort start tn.cmd-re cserélni. A TCP/IP konfigurációs programja (tcpcfg) futtatás után sajnos fölülírhatja ezeket a fájlokat, ezért készítsünk róluk másolatot!

A témához kapcsolódó más oldalak:

• 5.5 TCP/IP for OS/2
• 5.7 Warp Connect