5.6 Netware kliens OS/2-höz


Az alap OS/2 Warp 3 kiegészítô programokkal használható Novell környezetben is. A szükséges programokat és a legújabb fixeket ingyen letölthetjük a Novell cég gépérôl, vagy más ftp site-okról. A Novell cég WWW oldalán tudunk keresni is. Magyarországon a leila.mti.bme.hu mûködik egy ftp.novell.com tükör, ezért itt feltétlenül érdemes körülnézni, mielôtt külföldre mennénk. A másik lehetséges megoldás a Warp Connect vagy a Warp 4, mivel ezek beépített Netware kliens programmal rendelkeznek.

A továbbiakban a Connectes kliens program beállításaival foglalkozunk, azonban a leírtak általában alkalmazhatóak a Warp 4 esetében is. Amennyiben eltérés van, azt külön jelezzük.

A Netware Requester beállításai

Több probléma is fel szokott merülni a Novell Netware használata közben OS/2 alatt. Az egyik leggyakoribb, hogy DOS felületen a megszokott hálózati programok nem indulnak el, mert a gép nem találja meg ôket. A továbbiakban az ehhez hasonló problémák megoldásához nyújtunk segítséget.

1. NET.CFG

Ez a fájl tartalmazza az alapbeállításokat, megtalálható az OS/2 bootdrive gyökérkönyvtárában. A fájl több szekcióból épülhet fel, legfontosabb a link driver bejegyzés, ami például egy NE2000-es kártya esetén ODI drivereket használva a következôképpen nézhet ki:

     LINK DRIVER NE2000 
          INT 11 
          port 280 
          frame ETHERNET_II 
          frame 802.3 

Természetesen a helyi beállítások módosítandók, mint például a hálózati kártyán jumperrel vagy egy külön programmal megadott megszakításszám (INT) és portszám. Érdemes még a következô sort is beírni:

     NETWARE REQUESTER 
          PREFERRED SERVER gauss 

Itt "gauss" a kívánt szerver nevével helyettesítendô! Ennek a sornak a hiányában teljesen bizonytalan, hogy a shell melyik szerverrel építi fel a kapcsolatot.

A Netware installáló program konfigurációs része megadja a többi használható bejegyzés rövid magyarázatát és szintaktikáját is.

Ha a Warp Connectben TCP/IP-t és/vagy Peert is installálunk, akkor alapértelmezésben a rendszer nem ODI, hanem NDIS drivereket használ. Ebben az esetben a NET.CFG nem tartalmaz a kártyára vonatkozó adatot, így a fájl majdnem üres.

A Warp Connect az összes protokollt (Ethernet_II, stb.) támogatja. Elôfordulhat azonban, hogy a szerver ezek közül csak egyet támogat és ezért "Cannot get a connection ID" hibaüzenettel megáll. Ilyenkor törölni kell a nem kellô protokollokat az MPTS-ben.

2. OS/2 szekció

Ennek fô nevezetessége (hátránya), hogy a DOS alatt megszokott search drive-ok nem léteznek. Igazából nincs is nagyon szükség rájuk, ha készítünk egy hálózati foldert és azokat a programikonokat tároljuk benne, amelyeket gyakrabban szoktunk használni. Aki ragaszkodik a parancssorhoz, az készíthet magának apró batch (cmd) fájlokat, amelyekbôl a kívánt programokat a teljes keresési úttal együtt hívja, vagy akár a Config.Sys PATH sora is kiegészíthetô a megfelelô drive-okkal.

A hálózatra bejelentkezhetünk egy OS/2 parancssorból, a NetWare folderben található szerver ikonokon keresztül vagy az NWTOOLS programmal. Az utóbbi két esetben a login script nem hajtódik végre (mivel ez "login" helyett "attach"-nek számít ), tehát számoljunk azzal, hogy a hálózati drive-ok nem lesznek beállítva és esetleg kézzel kell "mappelni". Az NWTOOLS képes arra, hogy az egyszer már beállított MAP-eket automatikusan, a program indításakor visszatöltse, ha beírjuk az elmentett beállításokat tartalmazó fájl nevét az NWTOOLS SETTINGS paraméter sorába. Így a "kézi mappelés" lényegesen meggyorsítható. A hálózati foldereken keresztüli keresést, programfuttatást természetesen nem érintik a MAP beállításai.

A NETWARE-ben található LOGIN.EXE program nem engedélyez passwordöt tartalmazó bemenet-átirányítást (login <d:\netware\pass.txt). Aki ilyesmit szeretne használni az töltse le a login.zip fájlt, amivel az elôzô helyettesíthetô. Ennek viszont az a hátránya, hogy rendes használat közben (tehát amikor nem bemenet-átirányítunk) kijelzi a begépelt jelszót a képernyôn. Célszerû ezért mindkét verziót kéznél tartani. Ügyeljünk ekkor arra, hogy a két fájlnak eltérô legyen a neve.

3. A DOS (WIN) szekciók beállításai

DOS alatt kétféle Netware Shell alapbeállítás létezik. A Config.Sys DEVICE=D:\NETWARE\VSHELL.SYS sora adja meg, hogy az alkalmazott shell "global" vagy "private". Nem szükséges azonban a Config.Sys-t mindig átírni, mert egyedi beállítás a DOS ablak settings-ében is elérhetô, ha a NETWORK_RESOURCES változót módosítjuk.

A PRIVATE beállításnál a megnyitott DOS ablakban be kell töltenünk a NETX programot (legjobb rögtön az autoexec-ben). Ebben az esetben a DOS ablak teljesen függetlenül viselkedik az OS/2 szekcióban futó netware shell-tôl, és annak nem is látja a hálózati meghajtóit. Külön be kell egy ilyen ablakban jelentkezni, ekkor viszont választhatunk akár egy másik USERNAME-et vagy akár egy másik SZERVER-t is. A bejelentkezéshez keressük meg, hogy melyik meghajtó betûjele kapcsolódik a szerver SYS:LOGIN könyvtárához és oda belépve adjuk ki a "login" parancsot. Ne feledjük el a DOS ablak settings-ében a DOS_LAST_DRIVE-ot Z-rôl egy, a lokális meghajtók betûjelét követô üres betûre állítani, például L-re! Elôfordulhat ugyanis, hogy a netware shell nem talál már üres betût és be sem töltôdik rendesen.

Login után ugyan azokat az erôforrásokat látjuk, mintha egy tisztán DOS alatt futó géprôl jelentkeztünk volna be, léteznek például a search drive-ok is!

Megjegyzés: Ha a NETX programot nem töltjük be, akkor a PRIVATE session is látja az OS/2-es session hálózati meghajtóit és a fájlokat, lehet másolni és futtatni is ôket. A userID-t igénylô programok viszont nem fognak rendesen mûködni, például a PMAIL nem látja a levelesládánkat.

A GLOBAL beállításnál a DOS ablakban ugyan azokat az erôforrásokat fogjuk látni, mint OS/2 alól. Nem lesznek search drive-ok, így ha parancssorból akarunk egy programot indítani, akkor vagy lépjünk be a programot tartalmazó könyvtárba, vagy adjuk meg a teljes elérési utat, például: N:\START\PMAIL.BAT

A search drive-ok egy kis trükkel a GLOBAL szekcióban is szimulálhatók:

1. Készítsük el az OS/2-es login szkriptünkben (vagy a system login szkriptben, ha van supervisor jogunk) azokat a map-eket, amelyeket egyébként a search drive-oknak szánnánk. pl:

      MAP Q: =GAUSS/SYS:START
      MAP P: =GAUSS/SYS:TOOLS

2. Tegyük be a GLOBAL szekciós DOS ablakokhoz tartozó Autoexec.Bat fájl PATH sorába az elôbb definiált drive-okat:

pl: PATH=C:\OS2;C:\OS2\MDOS;C:\WINDOWS;Q:\;P:\;

Errôl a témáról valamivel többet találhatsz az OS/2-es levelezési lista archívumában.

Egy másik "trükk", ami az elôbbihez hasonló módon, de a MAP-ek nélkül is mûködik:

Írjuk be az autoexec PATH sorába a hálózati drive teljes elérési útját. A fenti példánál maradva (feltételezve, hogy a GAUSS mint PREFERRED SERVER szerepel a NET.CFG-ben):

PATH=C:\OS2;C:\OS2\MDOS;C:\WINDOWS;SYS:START;SYS:TOOLS;

Amennyiben csak a fájlokat akarjuk a szerveren elérni, még a netx programot sem kell elindítani.

4. PMAIL

A Pmail program ugyanúgy használható OS/2 alatt egy DOS szekcióban, mint tisztán DOS alatt. Indításkor azonban egyes régebbi verziók panaszkodnak egy bizonyos SMTP hibára egy zöld ablakocskában. A hibajelzést elkerülhetjük, ha beállítjuk a "pmdrive" környezeti változót a program indítása elôtt (például az autoexec-ben). A "pmdrive" arra a hálózati meghajtóra mutasson, ahol a levelesládánk van. Például ha létezik egy W: mapping a SYS:\MAIL könyvtárra, akkor a "pmdrive" beállítása: SET PMDRIVE=W:

A WinPmail is problémamentesen használható akár ablakos, akár egész képernyôs Windows szekcióban.


A témához kapcsolódó más oldalak:


< [ OS/2 kérdések és válaszok | Keresés | Észrevételek, megjegyzések ] >
Utolsó módosítás ideje: 2000.01.22.