Az OS/2 Warp 3 a 386-os, a Warp 4 a 486-os vagy az annál jobb processzorral rendelkezô PC-kre írt 32 bites operációs rendszer. Az OS/2 kifejlesztését az IBM és a Microsoft kezdte közösen, a 80-as évek közepén, s az elsô verziót 1987. április 2-án jelentették be. Az új operációs rendszer kifejlesztését az tette szükségessé, hogy a DOS - amely akkor még a 3.0-s verziónál sem tartott - nem volt képes kihasználni az új Intel 286-os processzort.

A legnagyobb probléma az volt, hogy a DOS nem tudta kezelni a 286-os processzor által már felkínált 1MB feletti memóriát. A két cég azzal az eltökélt szándékkal kezdett bele az OS/2 kifejlesztésébe, hogy megoldják a memória-kihasználás problémáját. Ugyanakkor meg akarták ôrizni a régebbi DOS programokkal való kompatibilitást is. Ez jelentette a legnagyobb kihívást. A helyzet az volt ugyanis, hogy a 286-os processzor csak akkor tudta kezelni az 1MB feletti memóriát, ha speciális, úgynevezett védett (protected) üzemmódban mûködött. A DOS programok ugyanakkor a processzor másik, úgynevezett valós (real) módját használták. A 286-os processzor védett módból sajnos nem tudott visszakapcsolni valós módba és ez szinte lehetetlenné tette mindkét cél egyidejû megvalósítását.

A 386-os Intel processzor megjelenése sokat könnyített a programozók gondjain. Támogatta a valós és védett mód közötti váltogatást, ugyanakkor lehetôvé tette még több memória használatát. A kérdés adott volt: Melyik processzort támogassa az új operációs rendszer? Az akkori IBM PC-k nagy része a 286-os, illetve a még régebbi 8086-os processzorokkal készült, ezért az IBM a 286-ost választotta. Azt hitték ugyanis, hogy a 386-os nem fog még jó néhány évig széles körben elterjedni. Hiba volt. Az akkor még igen kis cég, a Compaq kirukkolt egy igen olcsó 386-os géppel, ami néhány hónap alatt bebizonyította az IBM döntés megalapozatlanságát. A 286-os processzorok rövidesen elavultak, sokkal hamarabb, mint ahogyan azt az IBM szerette volna.

A Microsoft idôközben megunta az új operációs rendszer körüli huzavonát és kirukkolt a Windows egyik korai változatával. Ez majdnem a végét is jelentette az OS/2 projektnek. Tovább rontotta a helyzetet, hogy az USA kormányának egyik döntése nyomán felszöktek a memória árak. Mivel az OS/2 akkori verziói minimum 2-4MB memóriát igényeltek, a felhasználók inkább a sokkal kevesebbel is megelégedô Windows-t választották.

Ilyen nehéz körülmények között "született meg" az OS/2 1.0 1987. december 8-án, majdnem három teljes évvel azután, hogy a projekt elkezdôdött. Habár az IBM tervei között szerepelt az igen sikeres - grafikus felhasználói felülettel is rendelkezô - Apple computerek "túlszárnyalása", az elsô OS/2 verziónak csak szöveges felhasználói felülete volt. A grafika csak a következô, 1988. októberében kiadott 1.1-es verzióban jelent meg. Valószínûleg nem okozott nagy meglepetést, hogy az 1.1 "igen erôsen" a Windows-ra hasonlított. A Microsoft által készített verzióban már a Boot Manager is megjelent.

A korai eladások igen kiábrándítóak voltak. Ebben több tényezô is közrejátszott. Sok felhasználó például azt hitte, hogy az IBM operációs rendszeréhez az IBM hardverét is meg kell vennie, ezért inkább a DOS/Windows-t és a klón gépeket választotta. Az OS/2 1.1 nem volt képes megfelelôen kihasználni az új 386-os processzor által nyújtott lehetôségeket. Ez különösen nagy szálka volt a Microsoft szemében, mivel ôk már kezdettôl fogva (jogosan) a 386-os processzorra szerettek volna összpontosítani. A DOS kompatibilitás az ígéretek ellenére nagyon alacsony fokú volt; az OS/2 1.1 nem is tudott egy idôben egynél több DOS programot futtatni. A grafikus felhasználói felület gyatra volt és sokkal nehezebb volt használni mint például a MacOS felületét. Bár az 1989-ben kibocsátott OS/2 1.2 a problémák nagy részét megoldotta és új, a mai napig jelenlévô újításokat hozott (HPFS, REXX az IBM verziójában), mindkét cég elôtt világossá vált, hogy az OS/2-t teljesen újra kell írni, ha ki akarják használni a 386-os lapkát. Az utolsó, a 286-os processzorral még megelégedô verzió az 1.3-as. Az egyedüli lényeges újítás a beépített Adobe Type Manager (ATM) volt. Egyben ez volt az utolsó közös IBM-Microsoft "produkció" is, bár ezt akkoriban még senki sem tudhatta.

Ilyen elôzmények után fogtak hozzá az új 2.0-s verzió írásához. Az IBM eleinte még tagadta, hogy az OS/2 fejlesztése tovább folytatódna. Késôbb már viszont egy OS/2 3.0-áról kezdtek el híreket kiszivárogtatni, amelyik a pletykák szerint nem csak az Intel, hanem más processzoron is futott volna. Valószínûleg az IBM ellentmondásos viselkedése is hozzájárult, hogy a Microsoft ezek után szinte teljesen elfordult az OS/2-tôl és a Windows új, 3.0-s változatát kezdte el gôzerôvel fejleszteni. A tervek szerint az új Windows a DOS programok egyidejû futtatását is lehetôvé tette volna és ez olyan szolgáltatás volt, amelyet még az akkoriban forgalmazott OS/2 1.2 sem tudott.

A Windows 3.0-át 1990. május 21-én mutatták be. Hatalmas siker volt. Néhány hónap alatt több fogyott belôle, mint az OS/2 összes addigi változatából együttvéve. Sokan nem is tudják, hogy eredetileg azzal a céllal indult be a Windows projekt, hogy megkedveltessék a PC felhasználókkal a grafikus felületet és ezzel is elôsegítsék az átállást az OS/2 operációs rendszerre. A siker láttán azonban nagyot fordult a kocka. 1991-ben a Microsoft hivatalosan is bejelentette, hogy felhagy az OS/2 fejlesztésével és teljes erejével a Windows következô, 3.1-es verziójára koncentrál. A fejlesztôk is hamarosan felfedezték a Windows-t és úgy tûnt, hogy az OS/2-nek végleg bealkonyult.

Nagy meglepetésre 1992. tavaszán az IBM mégis "kirukkolt" az immár teljesen átdolgozott OS/2 2.0-val. A legszembetûnôbb változás az új objektumorientált felhasználói felület, a Workplace Shell (WPS) megjelenése volt. A DOS és Windows programok támogatása drámaian javult. Legalább 368-os processzort igényelt és támogatta a 16MB feletti RAM memória használatát is. A rendszert nemcsak elsôdleges, hanem logikai partícióra is lehetett már telepíteni. Az architektúra 32 bites lett, így korának egyik legkorszerûbb PC-s operációs rendszere volt. Az OS/2 2.0 a Windows-ból és MacOS-bôl is ismert alkalmazásközpontú (cooperative) többfeladatossággal ellentétben a sokkal hatékonyabb, úgynevezett rendszerközpontú (preemptive) többfeladatosságon alapult. Emiatt jelentôsen megnövekedett a rendszer stabilitása, bár az új programokra jellemzô gyermekbetegségek itt sem maradtak el és gyakran megkeserítették a felhasználók életét. Az alapos "tisztogatás" ellenére az OS/2 1.x-es verzióira írt programok továbbra is futtathatók maradtak és azok is a mai napig.

Alig egy évvel késôbb (1993. május) adták ki az OS/2 2.1-et, amelyet sokan a 2.0 javított verziójának tartottak. Ez azonban nem így volt, mivel a régi 16 bites grafikus alrendszert teljesen kicserélték, immáron 32 bites megfelelôjére. Ez azért is lényeges, mert így a rendszer (a fájlrendszer és egyes eszközvezérlôk kivételével) teljesen 32 bites lett. A 2.0-ából örökölt Windows 3.0 támogatást az idôközben megjelent Windows 3.1 szintjére emelték. Már ekkor beépítették a napjainkban oly népszerû multimédia támogatást.

A 2.1 óta két fajta OS/2 létezett. Az egyik tartalmazta a Windows kompatibilitáshoz szükséges Windows 3.1 kódot (WIN-OS/2), míg a másik egy már a gépen elôzôleg telepített Microsoft Windows 3.1-et (a Warp óta a 3.11-et is) integrálta a rendszerbe. Mivel az IBM licencdíjat fizetett a Microsoftnak minden egyes Windows-zal eladott OS/2-ért, a vásárlóknak is jóval többért árulták ezeket a példányokat. (A Warp 4-bôl azonban sajnos már csak beépített Windows-os változat készült, ugyanis a Microsoft tiltakozott a Windows ilyen jellegû használata ellen.)

Az OS/2 fejlesztése alatt természetesen a Microsoft sem tétlenkedett. Igaz, hogy a tervezetthez képest egy éves késéssel, de kibocsátották a Windows NT-t (NT=New Technology). Mivel az NT hardverigénye az akkori viszonyokhoz képest igen nagy volt, az új operációs rendszer fogadtatása korszerûsége ellenére meglehetôsen "hûvösre" sikeredett. Az OS/2-t viszont elkezdték a felhasználók újra "felfedezni". A 2.1 stabilitása igen jó volt és 8MB memóriával (a minimum 6MB volt) már tûrhetôen mûködött. Az NT-nek ugyanehhez 16MB-ra volt szüksége. Az OS/2 eladások lassú élénkülése megnyugtathatta az IBM-et, hogy jó úton járnak. A 2.1 megjelenése után körülbelül fél évvel kiadtak egy frissítést, amely a 2.1-re való telepítés után az OS/2 újabb, 2.11-es verzióját produkálta. Az NT egyes pontokon meglévô technikai elônyét csökkentette a több processzor párhuzamos használatára is felkészített OS/2 2.1 SMP.

Az eladások igazi élénkülését azonban csak az 1994. októberében bejelentett OS/2 Warp 3.0 hozta meg. Nem is csoda. A Windows 3.1/3.11-gyel szemben már régóta meglévô technikai fölény mellett a Warp rengeteg újdonsággal lepte meg a felhasználókat. A grafikus felület megújult, s a gyakran használt programok indítására bevezették a Gyorsindítót (LaunchPad). A minimális memóriaigény 4MB-ra csökkent. A szinte mindig problémának számító OS/2 eszközvezérlô-hiány enyhítésére az operációs rendszerhez mellékelték a leggyakrabban használt kártyákhoz szükséges vezérlôprogramokat. Az átlagfelhasználó igényeit kielégítô ajándékprogramokkal (szövegszerkesztô, táblázatkezelô, Internet elérés stb.) "kedveskedett" a Warp minden példányához mellékelt BonusPak. A siker talán még az IBM várakozásait is felülmúlta. Néhány hónap alatt megduplázták az addig eladott OS/2 példányok számát és 13-15 millióra becsülték az összevont OS/2 2.1 - Warp eladási számot. Ezek az adatok arra engedtek következtetni, hogy az OS/2 "tábora" körülbelül ugyanakkora lehetett, mint a MacOS-é.

A késôbbiekben az IBM elkészítette a Warp hálózati programokkal igen gazdagon felszerelt változatát, a Warp Connectet. 1995. szeptemberében jelent meg az elsô magyar nyelvre fordított OS/2 a Telelogic Kft. közremûködésével. Ezt követte ez év tavaszán a magyar Warp Connect. A Warp "család" kiteljesedését a Warp Server 4 hozta meg, amely az IBM Lan Server 5.0 és az OS/2 Warp 3.0 "összeházasításának" az eredménye.

A következô OS/2 verzió, a Warp 4 (Merlin) 1996. szeptemberében jelent meg. A felhasználói felület újabb "szépítésen" és funkcióbôvítésen ment át. Hogy az IBM mennyire nem tekintette elvetélt ötletnek az OS/2-t azt az is mutatja, hogy beépítették az operációs rendszerbe a még napjainkban is kuriózumnak számító beszéd-felismerési technológiát (Voice Type) és a rohamléptekkel népszerûsödô Java nyelv, valamint az OpenGL és OpenDoc technológiák támogatását is.

Az OS/2-es család következô tagja a WorkSpace On-Demand (WSoD), amelynek elsô verziója 1997. novemberében jelent meg. A WSoD az IBM hagyományos client/server technológiáját hivatott felváltani. A WSoD tulajdonképpen egy OS/2-n alapuló kiszolgáló és ügyféloldali komponensbôl áll, s támogatja a DOS, Windows, OS/2 és JAVA alkalmazások futtatását. A beépített terminálemulátor programok (3270, 5270) segítségével megoldott az IBM nagygépeken futó programok használata is, és a Citrix WinFrame kiszolgálón való telepítésével lehetôség nyílik a 32 bites Windows alkalmazások futtatására is. A rendszer központi (kiszolgáló-oldali) menedzselése nagyban csökkenti a karbantartási költségeket, ezért a WSoD-dal az IBM elsôsorban a vállalati szférát célozza meg.

Sajnos már az 1996-os évben lehetett érezni, hogy az IBM a Warp sikere ellenére fokozatosan újra elfordul az OS/2-tôl. Az Amerikában a Microsoft elleni folytatott antitröszt perek során fény derült arra, hogy a Microsoft a Windows 95-ös árképzési politikájával kényszerítette az IBM-et a fékek behúzására. Az OS/2-t használók tábora az elmúlt évek folyamán szép lassan visszaesett a Warp elôtti szintre, s az IBM hivatalosan is kijelentette, hogy a jövôben csak a vállalati szférára koncentrál.

Ezen elôzmények ismeretében már nem is meglepô, hogy a következô Warp változatból, az 1999. tavaszán megjelent Warp Server for e-Business-bôl (WSeB) már csak kiszolgáló készült. A beszéd-felismerési technológia eltûnt, helyét felváltotta a vállalatok számára sokkal fontosabb, a nagy merevlemezek rugalmas használatát lehetôvé tevô Logikai Volume Manager és a naplózó JFS fájlrendszer.

A témához kapcsolódó más oldalak:

• 1.2 Milyen OS/2 verziók léteznek?
• 1.3 Milyen hasznos tulajdonságokkal rendelkezik az OS/2?
• 1.4 Az OS/2 operációs rendszer felépítése
• 3.1 Milyen hardverre van szükség az OS/2 Warp futtatásához?