2.10 Fixpak telepítés
Amennyiben nincs a rendszerünkkel semmilyen probléma, vagy csak apróbb kellemetlenségeink vannak, akkor inkább felejtsük el a javítócsomagokat. A FixPakek nagyon sok problémára megoldást jelentenek, azonban egyes esetekben újakat is létrehozhatnak, ezért nem érdemes egy egyébként jól mûködô rendszert kockára tenni. Ha a probléma súlyos, akkor viszont ne habozzunk és szerezzük be a legújabb javítócsomagot. Akinek Internet hozzáférése van, az a hivatalos IBM javításokat tartalmazó ftp helyrôl (ftp://service.boulder.ibm.com/ps/products/os2) töltheti le a legújabb verziót. Itthon az IBM Magyarország Kft.-nél (165-4422) érdemes érdeklôdni. A FixPaket tartalmazó képfájlok (image file) mellett a telepítéshez még szükségesek az úgynevezett "kicker" lemezek is, amelyek a tulajdonképpeni szervizelô programot hordozzák. Nagyon fontos, hogy a "kicker" lemezek a lehetô legújabbak legyenek, mivel egy régebbi változat nem minden esetben képes a frissítés maradéktalan végrehajtására. Elvileg telepíthetünk egyenesen az amerikai géprôl is, ez azonban a legtöbb magyarországi felhasználó számára csak egy elméleti lehetôség marad a hálózat lassúsága miatt. Az újabb javítócsomagok (és a kicker lemezek) zippelve is letölthetôk, s ez a közvetlenül a merevlemezrôl történô telepítés esetén elônyös.
A FixPakek általában nyelvspecifikusak. Ez azt jelenti, hogy van külön angol, francia, spanyol stb. nyelvû verzió, melyeket az ugyanolyan nyelvû Warphoz illik telepíteni. A nyelvspecifikusság persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy magyar Warpunkhoz nem használhatjuk például az angol 22-es FixPaket, azonban számolni kell azzal, hogy a telepítés után egy kevert (angol-magyar) nyelvû rendszerünk lesz.
Amennyiben Warp 3-as telepítô-lemezeinket is frissíteni szeretnénk, akkor le kell töltenünk a WARPINST nevû kiegészítô programot, amely pontosan ezt a célt szolgálja.
A 40-es fixpak volt Warp 3-hoz az utolsó ingyenesen letölthetô. A 40 feletti javítócsomagok elvileg már csak Warp Server 4-re mennek fel, ám a hobbes-ra már felkerült egy olyan programocska, amellyel a közönséges Warp 3 syslevel fájlja megerôszakolható. A Warp 3-as 40-es és a Warp 4-es 10-es fixpak feletti kiadásokból kivették a drivereket. Ezek most külön fixpaket képeznek, amelyet ennek megfelelôen külön is kell telepíteni, az OS/2-es fixpakekkel megegyezô módon.
Telepítés floppy lemezekrôl
A képfájlok beszerzése utáni következô lépés a telepítô-lemezek elkészítése. Ezt a LOADDSKF.EXE programmal tehetjük meg, amely szinte minden OS/2 CD-ROM-on vagy ftp helyen megtalálható. Ha például a 29-es FixPak elsô javítólemezt akarjuk elkészíteni, akkor azt a LOADDSKF XR_W029.1DK A: /F parancs kiadásával tehetjük meg. Az elsô lemez azért is lényeges, mert ezen találhatók az információs fájlok, melyekbôl többek között azt is megtudhatjuk, hogy az adott javítócsomag milyen problémákra jelent orvoslást. Ha az általunk észlelt hiba nincs a listában, akkor inkább ne is telepítsük a csomagot! Az információs fájlokat már csak azért is érdemes figyelmesen végigolvasni, mivel tartalmazzák az adott FixPakkel kapcsolatos speciális tudnivalókat, valamint útmutatást nyújtanak a telepítés alatt esetlegesen felmerülô problémák elhárítására. A javítócsomagok kumulatív jellegûek, azaz az újabb kiadású mindig tartalmazza az összes addigi csomagban már meglévô javítást. Ha tehát a 29-est szeretnénk telepíteni, akkor nincs szükség az összes elôzô FixPak felrakására.
A tényleges telepítés megkezdése elôtt érdemes lemezrôl betölteni a rendszert és lefuttatni a CHKDSK.COM programot az összes partíción, hogy elejét vegyük az esetleges fájlrendszer-rendellenességekbôl fakadó problémáknak. Ha igazán biztosra akarunk menni, akkor érdemes a videóvezérlôt is visszaállítani VGA-ra. Mivel a szervizprogram elmenti a lecserélt fájlokat, ellenôrizzük le, hogy rendelkezünk-e legalább 15MB szabad hellyel azon a partíción, ahová az elmentett fájlokat fogjuk tetetni. Arra is ügyeljünk, hogy a C: meghajtón is legyen legalább néhány MB szabad hely, mivel a régebbi szervizprogramok ide is tesznek ideiglenesen néhány fájlt. Az is nagyon fontos, hogy a frissítés ideje alatt más célra ne használjuk gépünket!
Ha mindent rendben találtunk, akkor kezdôdhet a tulajdonképpeni telepítés. Erre két mód is van. Az egyik az, amikor a "kicker" lemezekrôl töltjük be a rendszert és a szervizelô programot (FSERVICE.EXE). Ekkor a szervizelés menetébe nem tudunk beavatkozni, mivel azt a második "kicker" lemezen található válasz (response) fájl (RESPONSE.FIL) irányítja. Így minden olyan partíció frissítve lesz, amely a FixPak által támogatott OS/2 rendszert tartalmaz. Ez a módszer tehát nagyon egyszerû, a felhasználótól szinte semmilyen beavatkozást nem kíván. Ha viszont arra van igény, hogy megválaszthassuk a szervizelni kívánt komponenseket, akkor ez az út nem járható. Ilyenkor el kell indítani a rendszert a megszokott módon, majd pedig futtatni kell az elsô "kicker" lemezen található SERVICE. EXE programot. Miután kérésre behelyeztük a második "kicker", majd pedig az elsô FixPak lemezt, a szervizprogram központi ablaka fog megjelenni, melyben kiválaszthatjuk a frissíteni kívánt összetevô(ke)t.
Ha ez az elsô eset, hogy egy adott komponenst szervizelünk, akkor az "Archive" rovatban meg kell adnunk azt az alkönyvtárt, ahová a régi, a FixPak által lecserélt fájlok kerülnek majd tárolásra. Ha már volt az adott komponens szervizelve, akkor az elôzô "Archive" alkönyvtáron már nem lehet változtatni, viszont meg lehet adni egy "Backup" alkönyvtárt, ahová az "Archive"-ból kerülnek át a korábbi FixPak által elmentett fájlok. Ezen alkönyvtárakból a szervizprogram segítségével vissza tudjuk állítani a korábbi állapotot, amennyiben nem lennénk megelégedve frissített rendszerünkkel. Ha a komponensek és a könyvtárak meg lettek adva, a "Service" gomb megnyomásával indíthatjuk a frissítést. Ha minden jól megy, akkor a program szépen sorban bekéri a további lemezeket és elvégzi a munkáját.
Mivel egyes fájlok (például DLL-ek) használatban lehetnek, ezeket nem fogja tudni a program felülírni. Ezért az ilyen fájlokat a szervizprogram megkeresi (ez eltarthat egy darabig, úgyhogy várjunk türelmesen) és majd csak a rendszer elsô újraindításakor fogja kicserélni. Amikor a program kiírja a használatban lévô fájlok listáját, nyugodtan bökjünk a "Continue" gombra és bízzuk a fájlok kezelését a szervizprogramra! Ha CD-ROM-ról telepítettük rendszerünket elôfordulhat, hogy sok fájl csak olvasható (read only) állapotban van. Ezekre a program rá fog kérdezni, mielôtt felülírná ôket. Ugyancsak ezt teszi, ha olyan fájlt talál, mely késôbbi, mint a FixPakben lévô változat. Ritka esetek kivételével (ezekre kitérnek a FixPakhez mellékelt dokumentációban!) nyugodtan kérhetjük a fájlok cseréjét.
A fôablakban található még a "Redirect" és a "Change product list..." gomb is. A "Redirect"-tel egy másik "Archive" alkönyvtár használatára vehetjük rá a szervizprogramot. A "Change product list..." gombbal megkerestethetjük és visszatetethetjük az "Archive" vagy "Backup" alkönyvtárakban tárolt régebbi rendszereket. Az ugyanitt található "Commit" funkcióval azt jelezhetjük, hogy elégedettek vagyunk a FixPakkel és helymegtakarítás céljából letöröltethetjük a "Backup" alkönyvtár tartalmát. Nagyon fontos, hogy az "Archive" könyvtárat ne semmisítsük meg, mivel a késôbbi javítócsomagok telepítésekor problémát fog okozni. Igaz, ez könnyen orvosolható (lásd késôbb). Ugyanezeket a dolgokat végre lehet hajtani akkor is, ha a "kicker" lemezekrôl töltjük be a rendszert. Ehhez azonban bele kell javítani a már említett RESPONSE.FIL fájlba és el kell távolítani a megjegyzés jeleket ("*") azon funkció elôl, amelyiket a szerviz programmal végre akarjuk hajtatni. Természetesen az elôzô aktív szekciót ki kell "kommentezni", hiszen a program egyszerre csak egy dolgot tud csinálni. Ha minden simán zajlott, akkor a szervizelés utáni elsô újraindításkor a következô üzenetet fogjuk látni:
The locked file driver is loaded.
Processing locked files
Processing complete
Ez azt jelzi, hogy a szervizprogram kicserélte azokat a fájlokat is, melyek használatban voltak a frissítés alatt. Ezután a gép ismét (sôt néha kétszer is) újraindul a frissítés befejezéseképpen. Ha valamilyen probléma adódna, akkor a FixPak információs fájljaiban rendszerint megtalálhatjuk a megoldást. A leggyakrabban az szokott elôfordulni, hogy a szervizprogram azt jelenti, hogy nincs a gépünkön olyan komponens, melyet frissíteni lehetne (NO FILES TO SERVICE). Ha biztosak vagyunk abban, hogy a rendszerünket támogató FixPaket próbáljuk telepíteni, akkor keressük az \OS2\INSTALL alkönyvtár(ak)ban a LOGF0000.OS2, LOGSTART.OS2 és LOGARCH.OS2 fájlokat. Ha ezek léteznek, akkor nevezzük át ôket! A multimédia komponens frissítése esetében az \MMOS2\INSTALL alkönyvtárban esetlegesen elôforduló LOGF0000. MPM, LOGSTART.MPM és LOGARCH.MPM fájlokat kell átnevezni. Szintén "tüntessük" el a C:\CSF_ SEL.000 fájlt, amennyiben létezik és próbálkozzunk újra a telepítéssel! Ha sikerül, akkor az elmentett fájlokat törölhetjük. Ha Diamond videokártyánk van, akkor az is lehetséges, hogy a vezérlô telepítésekor a telepítô-program átírta az \OS2\INSTALL alkönyvtárban található SYSLEVEL.OS2 fájlt egy régebbi, OS/2 2.1-es változatra. Ha ez történt volna, akkor a telepítô-lemezekrôl vagy az OS/2 CD-ROM-ról másoljuk vissza az eredeti fájlt. A 26-os javítócsomagtól kezdve az utolsó lemezen megtaláljuk a FIXSYSL.CMD programot, melyet futtatva szintén "rendbe lehet tenni" az elrontott SYSLEVEL.OS2 fájlt.
Ha a szervizprogram arra panaszkodik, hogy az elôzô telepítés megszakadt (PREVIOUS INSTALLATION INTERRUPTED), akkor keressük a C:\FIXSTART fájlt és amennyiben létezik, nevezzük át! Ha ez nem oldja meg a problémát, akkor keressük meg és nevezzük át az elôzôekben említett LOG*.OS2 (és/vagy LOG*.MPM) fájlokat is! Szintén ezen fájlok eltávolításával kerekedhetünk fölül azokon a problémákon, amikor a szervizprogram arra panaszkodik, hogy nem találja az "Archive" alkönyvtárt (UNABLE TO OPEN ARCHIVE DIRECTORY). Ez általában annak a következménye, ha letöröltük az elôzô FixPak által készített "Archive" vagy "Backup" alkönyvtárt. Sokszor az is segíthet, ha megnézzük az \OS2\INSTALL alkönyvtárban található SERVICE.LOG fájlban, hogy hol és miért akadt el a telepítés.
Warp 3-as FixPak tippek:
A 17-es FixPakben vezették be az SIQ fix-et, amely azonban alapesetben ki van kapcsolva. Ha engedélyezni akarjuk, akkor bele kell tennünk a CONFIG. SYS-be a SET PM_ASYNC_FOCUS_ CHANGE=ON sort. A 14-es FixPak óta a Ctrl-Esc megnyomására nem jön elô a folyamatlista, ha nincs benne a Config.Sys SET AUTOSTART sorában a TASKLIST kulcsszó is. A WatchCatet használók a 22-es FixPak telepítése után gyakran azt tapasztalják, hogy a rendszer újraindítása után nem töltôdik be a WPS. Ilyenkor parancssort kell kérni (ALT+F1) és ki kell törölni a Config.Sys-bôl a WatchCat telepítô-programja által betett sorokat.
Telepítés a merevlemezrôl
Zip forrás:
Mint már említettük, az újabb javítócsomagok zip fájlokban is letölthetôk. Ez a forma nagyon megkönnyíti a merevlemezrôl történô telepítést, amely a következô módon történhet:
1. Csomagoljuk ki a zip fájlokat egy tetszôleges alkönyvtárba!
unzip xr_m004?.zip c:\fixpak
unzip csfboot?.zip c:\kick
2. Gépeljük be a következô parancsokat egy OS/2 ablakban:
SET CSFCDROMDIR=C:\FIXPAK
SET CSFUTILPATH=C:\KICK
3. Futtassuk a SERVICE.EXE programot, amely a C:\KICK könyvtárban található!
Képfájl forrás:
Ha csak a képfájlok (*.DSK) vannak meg, akkor elôbb le kell gyártani a telepítô-lemezeket, majd pedig tetszôlegesen megválasztott alkönyvtárba (például C:\FIXPAK) bemásolni a telepítô-lemezeken található fájlokat (XCOPY A: C:\FP04 /S /E /V). Egyes shareware programok (például Diunpack) segítségével a *.DSK fájlokból egyenesen a megfelelô alkönyvtárba másolhatjuk a fájlokat, és így elvileg egyetlen mágneslemezre sincs szükség a telepítéshez. Ugyanezt kell tennünk a második "kicker" lemezen található fájlokkal is. Az elsô "kicker" lemezre elvileg nincs is szükség. Ezek után az elôzôekben említett 2. és 3. pont végrehajtásával elvégezhetô a telepítés. Ha viszont automatizálni szeretnénk a telepítést, akkor érdemes válaszfájlt készíteni, és az FSERVICE.EXE-t használni.
Válaszfájlok:
A válaszfájlban tulajdonképpen "elmagyarázzuk" a telepítô-programnak, hogy mit is csináljon. Az alábbiakban tipikus válaszfájl-példát láthatunk, amelyre a továbbiakban C:\FIXPAK\FIXPAK.RSP néven fogok hivatkozni:
:FLAGS REPLACE_PROTECTED REPLACE_NEWER EXIT_WHEN_DONE :SOURCE C:\FIXPAK :SERVICE :SYSLEVEL \OS2\INSTALL\SYSLEVEL.OS2 :ARCHIVE \ARCHIVE :BACKUP \BACKUP :SERVICE :SYSLEVEL \MMOS2\INSTALL\SYSLEVEL.MPM :ARCHIVE \ARCHIVE :BACKUP \BACKUP
A FLAGS kulcsszó után szereplô opciók azt adják meg, hogy a telepítô-program cserélje ki az írásvédett és az esetlegesen újabb dátummal szereplô fájlokat, valamint automatikusan térjen vissza a parancssorhoz a telepítés után. A :SOURCE- nál a fixpak fájlokat tartalmazó alkönyvtárt lehet beállítani. A :SERVICE kulcsszó adja meg, hogy telepíteni kívánjuk a javítócsomagot. Ha ezen a helyen például :BACKOUT szerepelne, akkor az a fixpak eltávolítását jelentené. Ugyanitt állhatna még a :COMMIT és a :REDIRECT kulcsszó is, amelyekrôl késôbb lesz szó. A :SYSLEVEL \OS2\INSTALL\SYSLEVEL.OS2 sor azt az információt hordozza, hogy a telepítô-program a gépünkön lévô összes, a javítócsomaggal kompatibilis OS/2-t szervizelje. Ha itt például a :SYSLEVEL C:\OS2\INSTALL\SYSLEVEL.OS2 sor állna, akkor az azt jelentené, hogy csak a C:\-re telepített OS/2-re kívánjuk a fixpaket feltenni. Az :ARCHIVE \ARCHIVE sorban adjuk meg, hogy a telepítô-program készítsen biztonsági másolatot az eredeti rendszerfájlokról, mielôtt felülírná azokat. Amennyiben nem elôször telepítünk fixpaket, akkor már létezik az \ARCHIVE alkönyvtár. Ekkor van szükség a :BACKUP \BACKUP sorra, amely azt közli a telepítô-programmal, hogy a jelenleg használatban lévô, az elôzô fixpak által feltett rendszerfájlokat a \BACKUP alkönyvtárba mentse el. Ennek eredményeképpen az \ARCHIVE alkönyvtárban a rendszer telepítésekor, a \BACKUP alkönyvtárban pedig az elôzô fixpak által felrakott rendszerfájlok találhatók. A válaszfájl utolsó négy sorában a multimédia komponens szervizelését szabályozzuk az elôzôekben leírtakhoz hasonlóan.
Ha készen vagyunk a válaszfájllal, akkor már csak annyi van hátra, hogy elindítsuk a telepítô-programot. Ha ezt egy éppen mûködô rendszerbôl tesszük meg, akkor a telepítô-program nem lesz képes az éppen használatban lévô rendszerfájlokat (például OS2KRNL) kicserélni, ezért ezeknek a fájloknak az újabb verzióját felmásolja egy ideiglenes alkönyvtárba, és beteszi a CONFIG. SYS-be az IBMCSFLK.EXE meghívását. Ez a program a következô rendszerindítás során (még mielôtt azok betöltôdnének) ki fogja cserélni a problémás fájlokat. Az IBMCSFLK.EXE program az esetek többségében kifogástalanul mûködik, azonban ha igazán biztosra akarunk menni, akkor érdemes lemezekrôl (vagy másik partícióról) betöltött OS/2-bôl indítani a telepítést, amelyet példánk esetében a következô paranccsal tehetünk meg:
C:\FIXPAK\FSERVICE.EXE /R:C:\FIXPAK\FIXPAK.RSP /S:C:\FIXPAK
A válaszfájlban megadott forrásalkönyvtárt felülbírálhatjuk az /S: opcióval. Lehetôség van arra is, hogy az alapesetben az \OS2\INSTALL alkönyvtárba készített naplófájlt (log) átnevezzük. A következô példa olyan telepítést indít el, amely a C:\FP26 alkönyvtárt tekinti a forrásnak, és ugyanide készíti a naplófájlt is, FP26.LOG név alatt:
C:\FIXPAK\FSERVICE.EXE /S:C:\FP26 /R:C:\FIXPAK\FIXPAK.RSP /L1:C:\FP26\FP26.LOG
Ha el szeretnénk távolítani a javítócsomagot, akkor egy másik válaszfájlt (például FPBKOUT.RSP) kell készítenünk:
:FLAGS EXIT_WHEN_DONE :LOGFILE C:\OS2\INSTALL\SERVICE.LOG :TARGET ARCHIVE :BACKOUT :SYSLEVEL C:\OS2\INSTALL\SYSLEVEL.OS2 :BACKOUT :SYSLEVEL C:\MMOS2\INSTALL\SYSLEVEL.MPM
A megadott példában arra kérjük a telepítô-programot, hogy a C:\-n lévô rendszer ARCHIVE alkönyvtárából (amely az elôzô példában C:\ARCHIVE volt) tegye vissza a telepítéskor felrakott fájlokat. Ha a :TARGET BACKUP sort adjuk meg, akkor a BACKUP (példánkban C:\BACKUP) alkönyvtárból tetetjük vissza az elôzô fixpak által feltett fájlokat. Ilyenkor az FSERVICE.EXE-t a következô módon kell indítani:
C:\FIXPAK\FSERVICE.EXE /R:C:\FIXPAK\FPBKOUT.RSP /S:C:\FIXPAK
Ha elégedettek vagyunk a javítócsomaggal, akkor lehet a telepítô-programtól COMMIT-ot kérni. A COMMIT letörli a BACKUP alkönyvtárt és eltávolítja a rámutató referenciákat. A COMMIT után tehát már nem lehet visszatérni az elôzô javítócsomag szintjére. Az ARCHIVE alkönyvtár mindig megmarad, vagyis a telepítéskori állapot elvileg mindig visszaállítható. A COMMIT-hoz a következô válaszfájlt (COMMIT.RSP) lehet használni:
:FLAGS EXIT_WHEN_DONE :LOGFILE C:\OS2\INSTALL\SERVICE.LOG :COMMIT :SYSLEVEL C:\OS2\INSTALL\SYSLEVEL.OS2 :COMMIT :SYSLEVEL C:\MMOS2\INSTALL\SYSLEVEL.MPM
A telepítô-parancs pedig a következôképpen néz ki:
C:\FIXPAK\FSERVICE.EXE /R:C:\FIXPAK\FPCOMMIT.RSP /S:C:\FIXPAK
A válaszfájl tartalmazhatja még a :REDIRECT kulcsszót is. Ennek az a lényege, hogy a REDIRECT segítségével a telepítô-programot rávehetjük másik ARCHIVE alkönyvtár használatára is. Zárásképpen pedig még egy fontos megjegyzés: a javítócsomag fájljainak (tehát a C:\FIXPAK alkönyvtár tartalmának) az elôzô javítókészletre történô esetleges visszaállásnál és a készlet elfogadásánál is rendelkezésre kell állnia!
Az FSERVICE.EXE paraméterezése:
? Segítségkérés.
/S:drive\path A javítócsomag fájljainak elérési útvonala. Kötelezô megadni!
/T:drive\path A fixpak telepítéséhez használt OS/2-es rendszer elérési
útvonala. Opcionális. Az FSERVICE ennek a rendszernek a BACKUP
könyvtárából teszi vissza szükség esetén a Config.Sys,
STARTUP.CMD és Autoexec.Bat fájlokat. Ha mágneslemezekrôl
indítjuk a rendszert a fixpak telepítéséhez, akkor az FSERVICE
nem ellenôrzi az itt megadott útvonalat.
/R:path\file A válaszfájl (teljes elérési útvonallal történô) megadása.
Kötelezô paraméter.
/L1:path\file A naplófájl megadása. Nem kötelezô használni.
/L:path\file
/CID Használatakor az FSERVICE a SEMAINT által készített biztonsági
másolatból állítja vissza a következô fájlokat:
o OS2BOOT
o OS2KRNL
o OS2LDR
o OS2DASD.DMD
o OS2SCSI.DMD
o OS2LDR.MSG
Opcionálisan megadható paraméter. Csak akkor használjuk, ha
az FSERVICE SEMAINT által épített rendszerbôl fut!
/LARGE Közöljük az FSERVICE-szel, hogy a fixpak CD-ROM-on található.
/B:boot-drive A kapcsoló a könyvtárlista %BOOTDRIVE% paraméterének az
értékét állítja be.
A legújabb fixpakek beleírnak az OS2.INI fájlba is, így a fixpak szintje onnan is kiolvasható egy megfelelô REXX programmal:
/* Kiolvassa az OS2.INI-bôl a fixpak szintjét */
Call RxFuncAdd "SysIni", "RexxUtil", "SysIni"
Say SysIni("SYSTEM", "PRINT_NEW_OBJECTS", "CSDLEVEL")
Say SysIni("SYSTEM", "PRINT_NEW_OBJECTS", "FIXLEVEL")
Exit
A témához kapcsolódó más oldalak: