1.8 Az OS/2 és a BIOS viszonya
A BIOS (Basic Input/Output System) minden PC-ben megtalálható. A BIOS tulajdonképpen egy mini programgyûjtemény, amely a nem elillanó ROM memóriában van eltárolva. Ezek a mini programok teszik lehetôvé a számítógép elemeinek (például billentyûzet, printer) alacsony szinten történô vezérlését. Egyes alkatrészek, például a videókártya saját BIOS-szal is rendelkezhet, amelyben kiegészítô programokat tárolnak. A BIOS-t eredetileg azért hozták létre, hogy egy egységes felületet (eszköztárat) biztosítsanak az operációs rendszernek a hardverelemek használatához. Sajnos ez az ötlet a gyakorlatban csak a DOS és leszármazottjai esetében vált be, mivel a BIOS funkciók tervezésekor nem vették megfelelôen figyelembe a többfeladatos operációs rendszereket. Így van ez az OS/2 esetében is, ahol az operációs rendszer az esetek döntô többségében nem veszi igénybe a BIOS szolgáltatásait. Van azonban néhány kivétel:
Telepítés:
Az OS/2 telepítése során az installációs program kénytelen a BIOS-ra hagyatkozni, mivel abban a pillanatban csak ez az egyetlen lehetôsége van. Ezért van az, hogy installációs problémák esetén bizonyos BIOS funkciók ideiglenes letiltása vagy engedélyezése (esetleg a BIOS frissítése) után a telepítés sikeres lehet.
Rendszerindítás:
Az operációs rendszer betöltésekor sem lehet átugrani a BIOS-t, mivel ez adja át a vezérlést az aktív partíción/mágneslemezen elhelyezkedô betöltôprogramnak. Ezért van az, hogy az OS/2 bootpartíciója azon a tartományon belül kell, hogy elhelyezkedjen, amely a BIOS számára még látható.
Master Boot Record értelmezése:
Minden merevlemez tartalmaz egy úgynevezett Master Boot Recordot, ahol többek között a merevlemez beosztása van eltárolva. Hogy minden, a merevlemezen található operációs rendszer problémamentesen indítható legyen, az OS/2-nek tartania kell magát a BIOS által meghatározott szabályokhoz a Master Boot Record létrehozása és értelmezése során.
Mûködés
Minden olyan beállítás hatással van a mûködésre, amelyet a SETUP a chipset specifikus regiszterek állítgatásával ér el. Ilyenek például a RAM-okkak kapcsolatos várakozási idôk, CAS/RAS beállítások, SDRAM beállítások, memory hole beállítás (általában Chipset Feature Setup menüpont). Ilyenek a beépített perifériákra vonatkozó beállítások, például a soros és párhuzamos port üzemmódjai (EPM, IRDA, stb.) és a portok címei valamint megszakítása (általában Integrated Peripherials menüpont). Hatással vannak még a PnP beállítások (mit minek osszon ki a BIOS a gép indulásakor, IRQ/DMA), de ezt az adott PnP periféria (például hangkártya) drivere felülbírálhatja.
Nincsenek hatással a mûködésre azok a SETUP beállítások, amelyek a késôbbi BIOS hívások mûködését szabályozzák. Tehát azok a periféria funkciók, amelyeket például DOS vagy Windows alatt a BIOS maga intéz. Ilyenek például a winchesterek beállításai (fej, szektor, sáv, LBA, Large, block mode, stb.), valamint a floppy beállítások (A: B: 3.5/5.25, Swap floppy drive, stb.).
A témához kapcsolódó más oldalak: