Config.Sys:

Az OS/2 fô konfigurációs fájlja a Config.Sys, amely általában sokkal nagyobb, mint a DOS-os megfelelôje. A Config.Sys szerepe ugyanakkor gyakorlatilag megegyezik, ugyanis OS/2 esetében is itt kerülnek felsorolásra azok a vezérlôprogramok, amelyeket a rendszerindítás során a rendszernek be kell töltenie. A vezérlôprogramoknak két fajtája létezik. A BASEDEV= sorokban megadott alapdriverekre már a rendszer indítása során is szükség van. Az alapdriverek megadásakor nem szabad az elérési utat is megadni, mivel a rendszer az indításakor még nem képes ezt az információt feldolgozni. Az alapdriverek Warp alatt a gyökérkönyvtárban, vagy az \OS2\BOOT alkönyvtárban kerülnek eltárolásra. A Config.Sys ezen kívül tartalmaz eszközspecifikus vezérlôprogramokat is, melyek a DEVICE= kezdetû sorokban a teljes elérési út megadásával szerepelnek. Míg az alapvezérlôk végrehajtási sorrendje kötött (kiterjesztés alapján a sorrend: SYS, BID, VSD, TSD, ADD, I13, FLT, DMD), az eszközspecifikus vezérlôk a Config.Sys-ben való megjelenés sorrendjében töltôdnek be. Jó ha arra is emlékezünk, hogy a V-vel kezdôdô nevû vezérlôprogramokat a DOS szekciók használják. További információt kaphatunk az alap és az eszközspecifikus vezérlôprogramokról, ha kiadjuk a HELP BASEDEV/DEVICE parancsot. A Config.Sys tartalmazza még ezen kívül a PATH, DPATH, LIBPATH és HELP sorokat is. A PATH a DOS-ban megszokottakhoz hasonlóan a azokat az alkönyvtárakat sorolja fel, amelyben a rendszer a végrehajtható fájlokat keresi. A DPATH sor is hasonló, az itt felsorol könyvtárakat viszont csak adatfájl keresése esetén használja az OS/2. A LIBPATH sor könyvtárai a DLL-ek, a HELP-é pedig a help fájlok elérési útvonalát definiálják. Ezen kívül a Config.Sys tartalmazhatja még a globális környezeti változók definícióit is. A globális környezeti változók értéke a rendszerben futó bármely program részére elérhetô. Egy jó példa a globális környezeti változóra a TZ, amely az idôzónát adja meg, s egy magyarországi PC-n a következôképpen kell kinéznie:

SET TZ=CET-1CES,3,-1,6,7200,10,-1,6,10800,3600

Sajnos nagyon sok program telepítéskor automatikusan a Config.Sys-be írja (tehát globálisan definiálja) a mûködéséhez szükséges környezeti változókat, pedig erre általában nem lenne szükség. Aki rendszeresen telepít és távolít el alkalmazásokat gépérôl, annak érdemes idônként átvizsgálnia a Config.Sys-t és eltávolítani a felesleges definíciókat. Mivel a Config.Sys-t az OS/2 csak a betöltéskor értelmezi, minden, a Config.Sys-ben végrehajtott változtatás után újra kell indítani a gépet, hogy a módosítások érvényesüljenek. Az eddig említett alkotóelemeken kívül elôfordulhatnak még RUN= kezdetû sorok is. Ezek a sorok arra szolgálnak, hogy a Config.Sys-bôl felhasználói közremûködést nem igénylô programokat lehessen elindítani, amelyek aztán a felhasználó számára gyakorlatilag rejtetten, a háttérben futnak. A Warp-hoz készült egy segédprogram (CfgInfo), amely betölti a Config.Sys-t és magyarázatot fûz az éppen kiválasztott sorhoz. A magyar TEAM OS/2 lefordította a program 4-es verziójához tartozó adatbázist (Cfg11Hun), így a program magyarítható. Egy másik hasznos segédprogram az IBM-tôl letölthetô PAUSE.SYS vezérlôprogram. Amennyiben a PAUSE.SYS-t egy DEVICE= kezdetû sorban beírjuk a Config.Sys-be, a rendszer az alapbeállítás szerint 30 másodpercet várakozni fog, amikor a PAUSE.SYS-re kerül a sor. Egy gyakorlati felhasználás lehet például, ha a PAUSE.SYS-t betesszük az Config.Sys elsô sorába, mivel ekkor a rendszer várakozni fog a BASEDEV driverek betöltése után, és így kényelmesen elolvashatjuk az IBM1S506.ADD által hangos módban (/V kapcsoló megadásával aktivizálható) a képernyôre kiírt merevlemez-kezelési paramétereket.

Autoexec.Bat:

Az OS/2 az Autoexec.Bat fájlt csak a DOS szekciókban használja. A DOS-ban megszokottakhoz hasonlóan az Autoexec.Bat kötegelt parancsokat tartalmaz, amelyek minden DOS szekció indításakor végrehajtódnak. A DOS applikációk számára itt kerül a keresési útvonal (PATH) is definiálásra. DOS alkalmazásainkhoz egyedi Autoexec.Bat fájlokat is készíthetünk, amelyekre aztán a DOS beállítások DOS_AUTOEXEC sorában hivatkozhatunk.

INI fájlok:

Mint láttuk, a Config.Sys tartalmazza az állandó, vagy csak ritkán változó rendszerparamétereket. Az OS/2 mûködése során azonban szükség van olyan adatok eltárolására is, amelyek dinamikusan változnak, mint például a levelezôprogram ablakának koordinátái, vagy a Munkaasztal hátterének színe. Erre a célra szolgálnak a bináris INI fájlok, amelyekbôl kettôt is létrehoz az OS/2 az \OS2 alkönyvtárban: OS2.INI és OS2SYS.INI. Az OS2.INI a (rendszer)alkalmazásokkal, az OS2SYS.INI pedig magával a rendszerrel kapcsolatos adatokat tartalmazza. A bináris formátum valamint a fájlok READ ONLY és SYSTEM attribútuma is mutatja, hogy ezek a fájlok nagyon fontosak a rendszer mûködése szempontjából, s editálásuk nem ajánlott. Ha mégis erre adnánk fejünket, akkor azt csak úgynevezett INI-editorral (például INIMAINT) tegyük. Az INI fájlok szerkezetére jellemzô, hogy adatcsoportokból épülnek fel. Egy adatcsoport három részbôl áll: Alkalmazás, Kulcs és Érték. Az elsô két rész általában valamilyen olvasható adat, a harmadik paraméter viszont gyakorlatilag szinte bármilyen adatstruktúra lehet. Az alábbi REXX programmal kilistáztathatjuk az OS2.INI fájl tartalmát a képernyôre:

/*  Type all OS2.INI file information to the screen  */

call rxfuncadd sysloadfuncs, rexxutil, sysloadfuncs
call sysloadfuncs

call SysIni 'USER', 'All:', 'Apps.'
if Result \= 'ERROR:' then
      do i = 1 to Apps.0
           call SysIni 'USER', Apps.i, 'All:', 'Keys'
           if Result \= 'ERROR:' then
                 do j=1 to Keys.0
                    val = SysIni('USER', Apps.i, Keys.j)
                    say left(Apps.i, 20) left(Keys.j, 20),
                       'Len=x'''Left(d2x(length(val)),4) left(val, 20)
                  end
            end
exit

Sajnos a rosszul megtervezett alkalmazások is az OS2.INI fájlban tárolják el adataikat, s ez hosszú távon nagyon megnöveli a fájl méretét. Ráadásul a rendszer sem mindig törli ki a feleslegessé vált adatokat, ami hosszú távon az INI fájl elszemetesedéséhez, s szélsôséges esetben pedig a rendszer mûködésképtelenné válásához vezethet. Ezért a Config.Sys tisztán tartásához hasonlóan az OS2.INI rendszeres pucolása is ajánlott, amelyet például a CheckIni (a WPTool része) program segítségével tehetünk meg.

A témához kapcsolódó más oldalak:

• 4.4 Hogyan optimalizálhatom az OS/2-t?